Májusi összegzés

Sziasztok!

Egy újabb hónap eltelt, amikor megint nem bővelkedtem olvasási kedvben. A havi összefoglaló kicsit más lesz, mint az eddigiek. Először az olvasásokról mesélek picit, majd a vásárlásra is kitérek.

A hónapot az Utóirat: Még mindig szeretlekkel kezdtem. Jenny Han újra elvarázsolt. És kezdem úgy érezni, hogy az agyam nem nagyon akar befogadni mást, csak KMK-s könyveket.

Ez viszont egy kicsit frusztrál, hisz más kiadóktól is annyi jó könyv figyel a polcon, de egyszerűen képtelen vagyok. Talán majd ősszel, ez a nyár valószínűleg a Könyvmoly képzőnek kedvez.

Ez után Percy Jackson, a villámtolvaj kalandját vettem a kezembe, amiben bevallom kellemeset csalódtam. Nem gondoltam, hogy ennyire elvarázsol majd ez a 12 éves fiú. Hiába, Harry Potteren szocializálódtam. Na jó Rick Riordan is sokat hozzátett a remek szórakozásomhoz.

Majd végül leemeltem a polcról Tammara Webber: Sweet - Édesem című kötetét. Kicsit féltem is tőle, de Tammara már kétszer elvarázsolt, és ez most sem volt másképp. Szóval a VP-s várólistám mindenképp csökkent ezzel a két kötettel.

Aztán itt van Kai Meyer: A betű mágusa című Maxim kiadós könyve. Két hete már biztos szenvedek vele, ha nem több. A felénél túl vagyok, nem adom fel. A történet tetszik, csak egyszerűen annyira nem köt le. Meg vannak egyéb problémáim is, de ezeket a gondokat a bejegyzésben fejtetem ki.

És akkor térjünk át a mit vettem részre. Hónap elején megfogadtam, hogy minden pénzt megspórolok a Könyvhétre, amit tudok. Hát nem igazán jött össze, de mentségemre szóljon, hogy mind kihagyhatatlan volt.

Az első szerzemények Monica Murphy Drew és Fabel trilógiájának első két része volt. A harmadik egyenlőre fellelhetetlen, de nem adom fel. A könyvek darabját 890-ért vettem egy újságosnál. Nem sok Ulpius-házas könyvem van. Viszont egy New Adult könyv már a polcon figyelt tőlük, amit nagyon szerettem. És elöljáróban elárulom, hogy a hónapban még egyszer meglátogattam a kedves nénit.

Aztán a már említett A betű mágusát is beszereztem. Furia története már egy ideje izgatott. Aztán amikor épp rossz passzban voltam a Tescoban sétálgatva ráakadtam a kötetre. Sokkal gyönyörűbb élőben, mint elképzeltem.
A történet számomra nem annyira hozta az elvárásokat, de nyilatkoztam róla, már az előző bejegyzésben.

Aztán ahogy mondtam még egyszer betévedtem a hónapban ahhoz az újságoshoz, ahol már leltem Ulpiusos kincseket. Most sem tértem haza üres kézzel. Marian Keyes könyvét nem egészen egy ezresért vettem. Bár előbb lecsekkolhattam volna, mert ez egy sorozat második kötete, de sebaj, majd meglelem valamikor az elsőt is.

Illetve, ha már ott voltam, beszereztem egy Cosmot és ezzel az első Álomgyáras könyvem. Már izgatottan várom, hogy milyen lesz a kötet. Ha nem tetszik még mindig túladhatok rajta.

Kai Meyer: A betű mágusa

eredeti cím: Die Seiten der Welt • kiadó: Maxim Kiadó • 416 oldal • sorozat: A Varázskönyv-trilógia • fordította: Hajdúné Vörös Eszter • műfaj: Young Adult, fantasy • goodreads értékelés: 3,87 • molyos értékelés: 79%

Minden könyvnek van egy titkos oldala.

Furia Faerfax a könyvek világában él. Családja vidéki birtoka egy végtelenségbe nyúló könyvtár fölött emelkedik. A lány egy nap különleges könyvre bukkan: a lapokra írt sorok segítségével képes levelezni Severinnel, aki 1804-ből válaszol neki. Miközben a barátság lassan vonzalommá formálódik, Furia nem is sejti, milyen halálos veszedelem fenyegeti a családját. A tragédia hamar bekövetkezik, édesapját elveszti, öccsét pedig elrabolják. Így Furia olyan erőkkel kerül szembe, amelyek hatalmát még csak nem is sejti. Hogy segítséget kapjon, Libropolisba, az eltűnt könyvesboltok városába megy. Itt találkozik a vadóc lánnyal, Cattel, és Finniannel, a felkelővel. Együtt vonulnak harcba a könyvmágia urai és az összes könyvet fenyegető betűhalál ellen.

Hát emberek, nem tudom hol is kezdjem az egészet. Igazán kíváncsi voltam. Én is a Harry Potteren szocializálódtam, mint sokan mások, de engem Kai Meyer varázsvilága nem győzött meg.

Ez megint egy olyan túl hypolt könyv, ami nekem nem nyerte el a tetszésem. Egyrészt azzal is problémám volt, hogy nem E/1-ben íródott a történet, így nem nagyon tudtam beleélni magam Furia szemszögébe. Sőt talán mert ennyire különbözik a világnézetünk és az életkorunk, akkor is lehet, hogy pont ennyire nem értettem volna egyet a döntéseivel, viselkedésével.

Furia Faerfax könyvmágus, mint az apja is, bár az öccse egy átlag ember. A könyv elején úgy tűnt a lány és a kisfiú nem igazán jönnek ki, ám valamiért a bonyodalmak alatt akkora testvéri szeretet alakul ki közöttük, hogy ezt néha elfelejtjük, ám Furia előszeretettel emlékeztetett rá minket, hogy fontos feladata, hogy megmentse Pipet.

Emellett van egy fiú - Severin - akivel levelezik, és aki 200 évvel előtte élt. Severin számomra egy nagyon klassz szereplőnek tűnt, aztán úgy 50 oldal után rájöttem ki is ő valójában. Úgyhogy onnantól fogva már nem nagyon kötött le, főleg mikor tényleg kiderült, hogy pontosan az, akire gondoltam.

Ami igazából tényleg tetszett, az a két beszélő bútor, a lámpa és a fotel volt. Az ő fejezeteiket tényleg kedveltem. A két vakmerő tárgy, akik az elfoglalt házban segíteni próbáltak a kisfiúnak.

Emellett még, ami pozitívum volt számomra, az Libropolis volt. Sőt imádtam a könyvhöz kapott könyvjelzőt, aminek hatalmas szerepe volt a Londonból nyíló varázsló városba való bejutáshoz. Igazából ez egy annyira klassz világ volt, tele csodákkal és annyi érdekes dologgal. Ezzel a résszel nem nagyon volt problémám, sőt olvastam volna még.

Illetve kicsit azt éreztem, hogy Kai Meyer beleesett a sokat akar a szarka szindrómába. Létre akart hozni egy csodálatos világot, és azt szerette volna, ha az olvasó kapkodja a fejét, ami részben sikerült, ám annyira felületes volt mindennek a bemutatása, hogy totál élvezhetetlen volt.

Szóval bár hatalmas reményekkel álltam neki, annál nagyobb csalódás lett a könyv. Ettől függetlenül szerintem majd adok esélyt a folytatásnak. Kezdésnek végül is elég érdekes volt, hisz a "főgonoszról" még nem tudtunk meg végül semmit.

Könyvek, amiket újraolvasnék

Sziasztok!

A Molyon futottam bele még a múltkor Niitaa bejegyzésébe, hogy melyek azok a könyvek, amiket újra olvasna... Bár én nem vagyok egy nagy újra olvasó, de nekem is van pár, amit szívesen a kezembe vennék majd még egyszer.

Főként sorozatok akadnak, amiket újra olvasnék, miután átnéztem a könyvespolcomat. Az igazat megvallva nem azért nem vagyok újraolvasós típus, mert annyi csodás új könyv jelenik meg hónapról hónapra, hogy nincs időm (mondjuk a várólistám ebben a pillanatban is legalább 15-20 könyvnél jár). Hanem mert egyszerűen kétszer nem nagyon köt le. Bár természetesen vannak kivételek...

Az első amit hoztam Becca Fitzpatrick Csitt, csitt sorozata. Aminek bevallom eddig csak az első két kötetét olvastam, de kb ezer évvel ezelőtt. Még középiskola alatt kaptam az első kötetet egy kedves barátnőmtől, akivel "véletlenül" minden évben egymást húztuk a karácsonyi ajándékozáskor.
Azonnal megszerettem Folt és Nora történetét, viszont a harmadik kötet olyan soká érkezett meg magyarul, hogy teljesen megfeledkeztem róla. Így most amikor szerettem volna beszerezni kiderült, hogy puha fedelesben sem azt, sem az utolsó (Final - Végjáték) kötetet nem nagyon lehet beszerezni. Se baj, egyszer ha sikerül, akkor úgyis kénytelen leszek újraolvasni az egészet, mivel már nem nagyon emlékszem, mi történt a történetben.

Ez is hozzám híven egy KMK-s poszt lesz, nagyon úgy néz ki, hogy más kiadótól nem találtam még olyan könyvet, amit szívesen elolvasnék többször.
A második sorozat, amit szívesen forgatnék megint, az nem más, mint Maggie Stiefvater Mercy Falls farkasai trilógia. Imádtam Grace és Sam történetét, majd akkor szerettem bele igazán, mikor a Lingerben megismertem Cole St. Claire-t. Nem igazán tudom végül miért nem olvastam sosem újra, pedig ez nagyon sokszor motoszkál a fejemben, amikor elmegyek a polc előtt.
Viszont most lassan talán újra a kezem ügyébe kerül, mivel a 12 éves unokahúgom is beleszeretett Maggie farkasaiba, így most épp ő forgatja kezei között a négy kötetes trilógiát.

A harmadik újraolvasásom is trilógia, de ez a hagyományos, háromkötetes. Ami nem más, mint Simone Elkeles Tökéletes kémia sorozata. Imádtam Brittany és Alex történeté, majd Carlos is megdobogtatta a szívem, végül pedig jó volt megismerkedni Luis-zal is. A három Fuentes tesó közül Carlos az abszolút kedvencem. Viszont mind a három könyvet nagyon szerettem. Most, hogy a könyvhéten több Elkeles könyvet is szeretnék szerezni, lehet hogy sort kerítem egy kis nosztalgiázásra a kedvenc mexikói srácaimmal.

Az utolsó könyv pedig nem egy sorozat része, hanem önálló regény, Suzanne Selfors: Mentsük meg Júliát!-ja. Még egy karácsony előtt rendeltem magamnak ajándékba, majd miután kibontottam szenteste, másnapra el is olvastam. Oly annyira tetszett, hogy talán ez az egyetlen könyv a polcomon, amit vagy 5x-6x olvastam. Imádtam Mimi és Troy történetét. És pont akkor tájt tanultam a suliban Shakespeare Rómeó és Júliáját, és tizenpár éves lányként imádtam ezt a története, és Suzanne Júliáját is nagyon megkedveltem. Túl sokszor forgattam már, hogy nagy valószínűséggel újra kezdjem, de ha végül unokahúgom ezt is leemeli a polcról, lehet én is bele-bele pislogok majd.

Hát körülbelül ennyi az, amit szívesen újra a kezembe fognék, de természetesen az olyan klasszikusokat is szívesen újraolvasnék, mint a Harry Potter-sorozat, ide mondanám a Narniát is, bár abból még mindig két kötet hátra van, talán a nyár első hónapjában sikerül majd túl jutnom azokon is.

Megjelenésre várva...

Sziasztok!

Mint már a KMK-s bejegyzésnél is említettem itt is vagyok a második bejegyzéssel, ami azokat a könyveket fogja tartalmazni, amik még felkeltették a figyelmemet más kiadóknál.

Fumax

Victoria Schwab már egy ideje foglalkoztat, az Egy sötétebb mágia sorozatát is szeretném beszerezni a könyvhéten, legalábbis az első részét mindenképp. A fülszöveg alapján semmi kétségem, hogy tetszeni fog e. Illetve van egy booktuber, akinek eléggé adok most már a szavára, és Andi agyon hypolja Victoriát, szóval megpróbálkozok vele én is.

Főnix Astra

A fülszöveg már akkor megfogott, amikor először olvastam. Majd mikor rájöttem, hogy R. J. Hendon fanfictionjeit imádtam, nem is volt kérdés, hogy muszáj lesz beszereznem. Talán ezt várom a legjobban az összes könyv körül. Plusz szombaton megyek, amikor az író dedikál is. És mondtam már, hogy a borító mennyire meseszép?!

Maxim

Ez mondjuk lehet, hogy már meg is jelent, sőt valószínű, de valamiért én mindig Könyvheti megjelenésként tartom számon. Cuki történetnek tűnik, amolyan esős napra pont jó lesz. A betű mágusával még küzdök, jó de sok a szerkesztési hiba. Azt hiszem belepillantok majd picit, és ott eldöntöm szeretném e megvenni, vagy sem.

General Press

Lehet ez is kapható már. Viszont ezt is kedves történetnek találtam. Semmit nem olvastam még sem a kiadótól, sem pedig a szerzőtől. Kíváncsian várom...

Könyvmolyképtő Kiadó

Nem tehetek róla, amikor megláttam már nem akartam kibővíteni a másik bejegyzést, gondoltam ennek a végén is jó lesz. A Holdbéli krónikák is tervben van már egy jó ideje. Viszont ez a történet Csodaországban játszódik. Rólam pedig tudni illik, hogy imádom az Alice Csodaországban-t. (Főleg a Tim Burton és Jhonny Depp féléket) Majdnem annyira imádom, mint az Óz, a csodák csodáját. Ezt a könyvet tutira nem hagyom ott!

Sorozatot néztem...

Sziasztok!

Most, miközben ezt a bejegyzést írom, épp a Sherlock című sorozat első részét nézem, már nem is tudom hányadszor... És mivel az aktuális olvasmányommal – Kai Meyer: A betű mágusa – nem haladok épp úgy ahogy szeretnék.  Úgy döntöttem, hogy megint off bejegyzéssel jövök.

Gondoltam írok egy kicsit a kedvelt sorozataim kedvenc férfiúiról.

Na jó, ez így nem egészen pontos megállapítás. Nem egészen kedvenc karakterekről lesz szó, sokkal inkább olyan színészekről, akiket nagyon megszerettem egy-egy karakter miatt és ezek után mindent megnézek, amiben van 5 perc szerepük.

Az első brit – fangörcsöm van – színész, akit mindennél és annál is jobban imádok, az nem más, mint az elején említett sorozat címszerepét játszó Benedict Cumberbatch.
Nem tehetek róla, valahogy vonzódok a meg nem értett zsenikhez.
Mióta rátaláltam a sorozatra, mindent megnézek, amiben Benedict szerepel és ebben a fickóban nem lehet csalódni. Amihez nyúl az arannyá változik, legalábbis számomra mindenképp.
A sorozatnézős listámra már felkerült a Patrick Melrose. Nem hiszem, hogy csalódást fog okozni, de megvárom míg kijön az egész évad, hogy egy napomat rááldozhassam a nyálcsorgatásra.

A második szintén brit színész egy olyan karaktert testesített meg egész sokáig, akinek nagyon sokan a rabjai, nem csak én. Ő nem más, mint Matt Smith, akit a Doktor szerepében ismertem meg és szerettem meg a Doctor Who című sorozatban. Nem kell mondanom, hogy ő volt a kedvenc doktorom. És olyan filmeknek és sorozatoknak kezdtem neki miatta, mint az Egy call-girl naplója, Terminátor: Genisys, vagy a Büszkeség és balítélet meg a zombik. És bevallom egytől egyig imádtam mindenben.
Régi álmom, mint kb a rajongók 70%-án egy Sherlock-Doctor Who crossover, azt hiszem az lenne a tökéletes világ számomra.
Valamilyen megmagyarázhatatlan dolgok miatt borzasztóan vonzódok az angol monarchiához, jó minden monarchiához vonzódok. Viszont a Viktória az egyik kedvenc történelmi sorozatom, ami miatt tervben van a The Crown című – II. Erzsébetről szóló – sorozat megnézése is. Három dolog miatt vonzz ez a sorozat, egy brit monarchia, nem is kell magyaráznom szerintem, kettő Matt Smith Fülöp herceg szerepében, három pedig, hogy a városomban forgatott tavaly 3 napot az imádott Doktorom, akit akkor sikerült, ha csak pár pillanatra elkapnom és messziről csodálnom.

A harmadik és egyben utolsó „áldozatom” teljesen kilóg a fent említett sorból. Mivel ő nem más, mint Jason Momoa, aki számomra A Férfi. Egyszerűen máshogy nem tudom kifejezni, amikor a Trónok harcában megláttam, mint Khal Drogo, az jutott eszembe, hogy ki lehet ez a barbár, viking félisten. Majd rájöttem, hogy kit érdekel, csak lovagoljon el velem napnyugtakor.
Megnéztem miatta az Igazság Ligáját, és bár utáltam a filmet, de Aquaman miatt bőven megérte.
Apropó Aquaman, decemberben jön a film és az legalább 2 óra Jason a vásznon... Ezt én tutira nem fogom kihagyni.

És hogy mi köze ennek mind a könyves blogomhoz? Azt hiszem elég nyilvánvaló, hisz mindegyik szívemnek kedves színész olyan karakterek miatt került be ebbe a top3-as csapatba, akik könyvek fontos szereplői is.
A Trónok harcát olvastam már, egy Doctor Who kötet pihen a polcomon és olvasásra vár, illetve tervben van, hogy előbb utóbb Sir Arthur Conan Doyle köteteit is beszerzem.

Tammara Webber: Sweet - Édesem

eredeti cím: Sweet • kiadó: Könyvmolyképző Kiadó • 392 oldal • sorozat: A szív körvonalai • fordította: Komáromy Rudolf • műfaj: Young Adult, romantikus • goodreads értékelés: 3,91 • molyos értékelés: 83%

A lány életének nagy szerelme a fiú, aki erről mit sem tud.
A fiú szüntelen harcot vív a fennmaradásért, de az életét is odaadná a lányért.



Az alapdiploma és az orvosi egyetem között, a nyárra hazatérő Pearl Torres Frank két dolgot tud: Boyce Wynn megtestesíti mindazt, amitől menekülnie kellene, és mindazt, amihez hanyatt-homlok rohanna. Lázadó és harsány. Nem érdekli mások véleménye. Szenvedélyes. Erős. Veszedelmes.



És van még egy tulajdonsága, amit Pearlön kívül mindenki előtt titkol:

Édes.

A fiú tombolt és sebeket szerzett, de kitartott.

A lány mindig szót fogadott, de most nem találja a helyét.


Ismerd meg közös sorsukat!

Miután megrendeltem a kötetet sokáig csak pihent a polcon. Bevallom őszintén, amennyire olvasni akartam, ugyanannyira rettegtem is tőle, hogy hatalmas csalódás lesz.

Pearl és Boyce története viszont, nem hogy csalódást nem okozott, de talán majdnem jobban elvarázsolt, mint Lucasé és Jaqueline-né.

A könyv 3/4-ét egy éjszaka alatt olvastam el, amivel nem is lett volna gond, ha történetesen ez nem hétfő éjszaka és nem kell reggel dolgoznom menni. Mondanom sem kell, nem épp én voltam aznap a legkipihentebb, de határozottan megérte.

Boyce a Landonos kötetben hamar a szívemhez nőtt. Nem tudom miért van ez így, a könyvekben valahogy mindig szimpatizálok a férfi főhősök macsó legjobb barátjával.

Pearllel kapcsolatban is rengeteg érzés kavargott bennem a Breakable olvasása közben. Először totál közönbös volt, majd egész megkedvelt Melody legjobb barátnőjét.

Itt viszont végre megkaptam a két nézőpontos könyvemet, amire már Lucasék esetében is nagyon vágytam.

Nem nagyon tudom még mindig szavakba önteni, hogy mennyire magával ragadó érzés volt egyszerre ismerni a lány és a fiú érzéseit, nézőpontját. És azt, ahogy fokozatosan bontakozott ki szerelmük csodálatos története.

Pearl volt a suli üdvöskéjének láthatatlan legjobb barátnője. Vagyis az sem mindig, csak miután az anyja egy sebészhez ment férjhez. Boyce pedig az ügyeletes kemény csávó, akinek hat éves kora óta nem létezett más, csak a mexikói kislány.

Borzasztó mókás, emellett dühítő volt, hogy mennyire meg voltak győződve, hogy a másiknak nincsenek érzéseik irántuk, vagy ha vannak is, akkor is csak pillanatnyi fellángolásról lehet szó.

Néha már-már képletesen vertem a fejem a falba, hogy főhőseink nem látnak messzebb az orruknál, de végül az egymásra találásuk mindenért kárpótolt.

Lucas epizódszerepei pedig kifejezetten tetszettek, valahogy sejtettem, hogy ha feltűnik e könyv lapjain, tuti seggbe rúgja Boyce-t és milyen jól is tette.

Imádtam, szerintem ennél többet nem is kell mondanom. Ez után már bizalommal veszek kezembe bármely Tammara Webber könyvet.

A szív körvonalai: Easy - Egyszeregy • Breakable - Törékeny • Sweet - Édesem

Megjelenésre várva...

Sziasztok!

Mivel olvasás terén még mindig nem sikerült annyira vissza rázódni, és mivel gondoltam ráférne a blogra, hogy ne csak értékelésekkel, hanem egyéb posztokkal is szolgáljak.

Január óta bevezettem a minden hónap végi összegzést. Múlt hónapban írtam arról, hogy én mit köszönhetek a Harry Potternek, illetve J. K. Rowlingnak.

Most pedig, hogy közeledik a könyvhét (mivel a könyvfesztet idén is kihagytam) picit írok arról, hogy mik azok a könyvek amik eddig lázba hoztak. Miket várok leginkább.

Ez most KMK-s bejegyzés lesz, valószínűleg a könyvhétig jelentkezem majd olyannal is, ami más kiadók könyveivel foglalkozik.

Illetve majd egy "Mit veszek a könyvhéten?" poszttal is jelentkezni szeretnék.

Na de akkor vágjuk bele... Először a Vörös pöttyösök, majd a Rubin pöttyösök következnek...

Először is a borító szerintem csodaszép. Azonnal beleszerettem. A történetről pedig annyit, hogy a sérült lelkek specialistája vagyok. Nem tudom miért, de mostanában rengeteg hasonló témájú könyvet olvasok, így biztos vagyok benne, hogy Liam és Amber történetét is imádni fogom. Az tuti, hogy a bevásárló listámon 100%, hogy rajta lesz ez a kötet, ha megyek Pestre.

Imádom Simone Elkelest. A Tökéletes kémia trilógiám idén végre kézzelfoghatóan teljes lett. A könyvhéten akarom megvenni Simone másik, a Hogyan tegyük tönkre sorozatának első kötetét is. De amikor megláttam, hogy elvileg júniusban ez is jön, nagyon boldog lettem. Nagyon remélem, hogy mindkét történetet megkedvelem, bár nem igazán gondolom, hogy végül nem így lesz...

Borzasztó nagy Heartland rajongó vagyok, amit már az előző két kötethez tartozó bejegyzésekben ki is fejtettem. Nem is volt kérdés, hogy Amy és Pegazus történetét nekem elsők között kell majd beszereznem. Ez a sorozat azon kevesek közé tartozik, ami annyira érdekel, hogy a fordító hölgy blogját és moly profilját is rendszeresen csekkolom, hogy kb mikorra várható majd a következő kötet. A türelmetlenségem legfőbb oka igazából a kötetek rövidsége, de nem baj évente az az 1 nap Heartlanden kárpótol. Ha meg honvágyam van, még mindig ott a tv sorozat.

Colleen Hoover... A Soha, de soha trilógiával elrabolta a szívem, na nem csak ő, hanem Tarryn Fisher is. Viszont CoHonak jelenik meg most könyvek. Hogy miért új megjelenés, és miért nem a már megjelentek közül válogatok? Nem akarok új sorozatba belekezdeni. Viszont ez önálló kötet és a fülszöveg is megfogott, remélem nem változik Colleenról a véleményem miután elolvasom e gyönyörű borítóval megáldott könyvet.

És végül, de nem utolsó sorban az én drága Drew-m és Jennym... Aki picit is átfutotta a Csokoládéimádók könyvekről írt bejegyzéseim, az tudhatja, hogy én mennyire oda, meg vissza vagyok Andrew-ért. És, hogy mennyire vártam már, hogy megjelenjen magyarul az ő történetük. Bár minden kívánságom így teljesülne. És akkor most itt halkan megjegyzem, bízom benne, hogy egyszer felkerülhet e mellé a 3 kötet mellé a polcomra a két feles kötet is, hisz szívesen olvasnék Claire és Liz barátságáról, illetve a Gavinről szóló könyveknek is nagyon örülnék, hisz valószínűleg - bár idősebb - azokban is nagyon vicces.

Rick Riordan: A villámtolvaj

eredeti cím: Percy Jackson and the Olympians - The Lightning Thife • kiadó: Könyvmolyképző Kiadó • 376 oldal • sorozat: Percy Jackson és az Olimposziak • fordította: Bozai Ágnes • műfaj: ifjúsági regény, fantasy • goodreads értékelés: 4,23 • molyos értékelés: 93%

Rick Riordan, a szerző a legújabb amerikai Rowling. Eredeti, friss hang jellemzi - óriási a sikere! A regény alapja a legrégebben futó, legnépszerűbb, legelevenebb szappanopera, a görög mitológia. Mindez vagánysággal, egy "problémás" fiú küldetésével fűszerezve. A tizenkét éves Percy Jacksont eltanácsolják az iskolából. Megint. Bármennyire igyekszik, úgy tűnik, képtelen távol tartani magától a bajt. De tényleg szó nélkül végig kell néznie, ahogy egy kötekedő kölyök molesztálja a legjobb barátját? Tényleg nem szabad megvédenie magát az algebratanárnővel szemben, amikor az szörnyeteggé változik és meg akarja ölni? Természetesen senki nem hisz Percynek a szörny-incidenssel kapcsolatban; abban sem biztos, hogy magának hisz. Egészen addig, míg a Minotaurusz be nem kergeti a nyári táborba. Hirtelen mítikus lények járkálnak ki-be a lakokba és Percy görög mitológia könyve megelevenedik. Rájön, hogy az olimposzi istenek a huszonegyedik században is élnek. Sőt, ami ennél is rosszabb, némelyiküket felbosszantotta: Zeusz villámát ellopták, és Percy az első számú gyanúsított. Percynek mindössze tíz napja van arra, hogy megtalálja és visszaadja a Zeusztól ellopott holmit, és békét teremtsen a háborúságban álló Olimposzon.

Nem egészen az én korosztályomnak szól a történet, de abszolút élveztem. Alig várom már, hogy nővérem gyerekei is elolvassák ezt a remek történetet.

Nem mondok el nagy titkot, ha azt mondom én is - mint sokan mások - imádtam a görög mitológiát, mióta az eszemet tudom.

Viszont azt a hibát is elkövettem, hogy megnéztem a filmeket és nyugtáztam magamban, hogy ez ennyi, klassz volt, de számomra semmi átütő.

Most viszont, hogy képben legyek az aktuális vágyott olvasmányokkal gyerek fronton, így míg ők a Harry Pottert olvassák és egy másik kis srác kalandjait vettem a kezembe.

És mennyire nem is bánom...

Ami elsőnek szembetűnt, az nem volt más, mint Percy hihetetlen jó humora. Imádtam, ahogy narrálja az egész történetet. Riordan remekül ötvözte a humort és a görög mitológiát.

És külön jó ötlet a történet végén lévő kislexikon, amihez hátra lapozva olvasás közben megtudhatod, hogy az adott ókori szereplő kicsoda, micsoda. Én, aki jártas vagyok ebben a világban is olykor-olykor igénybe vettem egy két fogalom magyarázatot.

Na de tértjük rá arra, hogy mi is történik pontosan... A történet elején megismerkedünk Percy Jacksonnal, azaz Perseus Jacksonnal, de ő ezt rendszerint soha, senkinek nem mondja el. Főhősünk 12 éves, tanulási zavarokkal küzd és abból kiindulva, hogy hat év alatt hat iskolából tanácsolták el, nem egy egyszerű esett. Amikor megismerkedünk vele, és óva int attól, hogy komolyan vegyük, ha mégis, akkor azonnal hagyjunk fel az olvasásával (bevallom ez volt eddigi könyvélményeim legjobb kezdése), akkor épp a Yanci magániskolába jár, ahonnan – nem gondolom, hogy nagy titkot árulok el – eltanácsolják.

Mitológián kívül semmiből nem volt jó, a legjobb barátját Grovert folyamatosan szívatták, és Percy balhéinak nagy része abból származott, hogy cimborája védelmére kelt.

Számomra is mókás volt, amikor Grover közölte, hogy ő azért van, hogy védelmezze Percyt. Hisz kedvenc félvérünk a "való világban" mindig kisegítette legjobb barátját.

Nem nagyon haladtam a történettel egészen a Félvér táborig. Bevallom, már attól féltem, hogy félre kell tennem a történetet, hisz 5 nap alatt 5 fejezetig jutottam. De amint beindultak a dolgok én is beindultam olvasás terén, így most már merem azt állítani, hogy lassan a többi KMK-s kategóriát is ki kell próbálnom, hisz nehéz kilépnem a Vörös pöttyös bizalmi körből, még úgy is, hogy pöttyök terén már a rubinban és az aranyban is bízom.

Mindent összevetve, az elején féltem, hogy mivel nem az én korosztályomnak szánták, így gyermeteg lesz a történet és képtelen leszek átélni a dolgokat. Tévedtem, de még mekkorát. Percy, Grover és Annabeth kalandjai jobban tetszettek, mint gondoltam.

A bejegyzést filmes képekkel akartam illusztrálni, de rá kellett jönnöm, hogy miután a könyvbéli Annabeth és a filmbéli között semmi egyezés nincs, maradok a fanartoknál, és annyi csodaszépet találtam, hogy alig tudtam válogatni.

Jenny Han: Utóirat: Még mindig szeretlek..

eredeti cím: P. S. I Still Love You • kiadó: Könyvmolyképző Kiadó • 336 oldal • sorozat: A fiúk, akiket valaha szerettem • fordította: Benedek Dorottya • műfaj: Young Adult, romantikus • goodreads értékelés: 4,16 • molyos értékelés: 94%

Lara Jean nem számított rá, hogy valóban beleszeret Peterbe. Ők ketten csak színleltek, aztán hirtelen ez már több lett egyszerű színjátéknál. Most Lara Jean minden eddiginél jobban összezavarodott. Amikor egy újabb fiú bukkan fel a múltjából, az iránta táplált érzelmei is visszatérnek. Szerethet egy lány egyszerre két fiút?

A kirobbanóan sikeres A fiúknak, akiket valaha szerettem folytatása. Elbűvölő és őszinte történet, melyben a felejthetetlen Lara Jean szemén át láthatjuk az első szerelmet. A szerelem sosem egyszerű, de talán részben ezért is olyan elképesztő.

Add át magad a varázsának!

Február óta eltelt bő 2 hónap. Ennyi idő kellett, hogy úgy érezzem itt az idő folytatni Lara Jean és Peter Kavinsky történetét. 

Imádom a Song lányokat, talán jobban, mint valaha. Sőt most már ott tartok, hogy – bár ha ez egyáltalán lehetséges – Margot talán kevesebbet szerepelt ebben a kötetben, mint az előzőben, mégis sikerült végre a legidősebb Covey nővért is megkedvelnem. Jót tett neki Skócia.

Lara Jean pedig továbbra is olyan mintha én lennék, csak valahogy az én életemből kimaradnak a szép fiúk, akik értem versengenek.

Peter a könyv első felében teljesen elcsavarta a fejem. Talán jobban, mint az első részben. És én is borzasztó dühös voltam rá Gen miatt, de – talán mert idősebb vagyok, nem tudom – mégis megértettem picit, hogy mit miért tesz.

Aztán a könyvnek úgy körülbelül a közepén megismerkedtem John Ambrose McClarennel. Én is úgy vagyon ezzel mint Lara Jean, egyszerűen így a teljes nevén kell emlegetnem, nem tudom miért. Talán mert jól hangzik. Mindegy... Johnny vicces, kedves és nem mellesleg szőke, kék szemű, olyan politikus típus. Nem tudom, honnan jött ez a politika dolog, a Modell ENSZ-szel kapcsolom össze.

Szóval a lényeg az, hogy volt egy életvidám, sodródjunk az árral pasink, meg egy komolynak mutatkozó másik. Naná, hogy belezúgtam mind a kettőbe, mármint Lara Jean... ő zúgott bele Peter K.-ba és McClarenbe is. 

Sajnáltam az egész történet alatt a középső Song lányt, hisz én is nagyon sokszor esek abba a hibába, hogy megakarom tartani a tortát, ám emellett meg is kóstolnám. 

És talán egyetlen egy szereplő volt a történetben, aki végig stagnált a szeretet mércémen. Ő nem volt más, mint Kitty Song Covey. Szeretem a gyerek szereplőket, de ezt már az előzőrésznél és a Csokoládéimádók sorozat kapcsán is kifejtettem. Egyszerűen nem tudom nem párhuzamot húzni Kitty és Gavin között. Mind a ketten borzasztó mókásak. Kitty a korához képesti túlérettsége a legviccesebb. Imádom, ahogy mesterkedik. Igazából, ha ő nem lenne az egész történet meg sem született volna.

Kiokosítottam magamat, és már tudom, hogy ez egy trilógia. Szóval alig várom, hogy végül hogyan zárul Lara Jean és Peter K. gimis szerelmi története. Én most már végérvényesen beleszerettem Jenny Han történetébe. Valószínűleg valamikor a Nyár-trilógiával is teszek egy próbát.

A fiúknak, akiket valaha szerettem: A fiúknak, akiket valaha szerettem • Utóirat: Még mindig szeretlek

Én és a Harry Potter

Sziasztok!

Továbbra is olvasási válsággal küzdöm, szóval gondoltam írok helyette egy bejegyzést, ami nem a mostani olvasási periodusomhoz kapcsolódik.

Május van. Másodikán volt a roxforti csata 20. évfordulója, illetve idén van 20 éve, hogy megjelent a Harry Potter és a bölcsek köve. Ott kezdődött, ahol végződik...

És a sors furcsa fintora, hogy 12 éves, olvasásra fogékony unokahúgom idén elém állt azzal a feltett szándékkal, hogy ő már pedig Harry Pottert akar olvasni! Ez nálunk nagy szó, mivel már pár éve próbáltam rá tukmálni, de mindig visszautasította, hogy a filmeket látta, így nem érdekli. Szóval csalódottan pakoltam ki a kosaramból a köteteket, mivel én anno könyvtárból olvastam, saját példányom nem volt, és továbbra sincs, mivel a most megrendelt puhafedeleseket mind megkapja ő, hogy ezzel is kiharcoljuk a szüleinél a saját könyvespolc fontosságát.

És, hogy miért puhafedeles és miért nem azok a keménykötésesek, amiket mind olvastunk? A válasz roppant egyszerű, mindketten beleszerettünk a borítókba. Illetve a puhafedelesek egységesebben mutatnak a polcon egymás mellett. Általában én is ezt preferálom, és az ár sem utolsó szempont. Külön tetszik, hogy minden levélnek más a betűtípusa. Valószínűleg, ha végzett vele én is újraolvasom.

Na, de térjünk is vissza az eredeti gondolatomhoz, ahhoz hogy a 20. évforduló alkalmából elmesélem azt a történetet, melynek főszereplője egy nagyon zárkózott lány, aki világ életében rettegett attól, hogy órán hangosan kell olvasnia, az osztálytársai csúfolták, mert csak dadogva tudott olvasni, emiatt pedig rettegett a könyvektől, soha nem olvasott kötelezőt, sőt semmit.

Aztán egy nyaralás alkalmával a lány, aki nem szeretett olvasni 3 éjszaka alatt kiolvasta a Harry Potter és a bölcsek kövét illetve a Titkok kamráját is. Mindössze 12 voltam én is ekkor.

J. K. Rowling az volt nekem, mint a mai azonos korosztálynak Leiner Laura. Sosem gondoltam volna, hogy valaha lesz olyan könyv, amit szívesen veszek le a polcról, az meg hogy könyvtárba járjak lehetetlennek tűnt. Amikor elkezdtem a könyveket 5 kötet jelent meg magyarul, mire a Főnix rendjével végeztem, megjelent a hatodik kötet és rá egy évre a hetedik.

Mint már említettem könyvtárból kölcsönöztem a köteteket. Sőt volt egy vicces történetem a Tűz serlegével. Amikor végeztem vele, kikészítettem a visszavinni való könyveimet, hogy ne maradjanak otthon, majd amikor a könyvtáros néninek odaadtam a kupacot, közölte velem, hogy nincs közötte a negyedik könyv. Mondtam a nőnek, hogy biztos téved, mindent elraktam. Végül kiderült, hogy nem tévedett, unokatesóm egy hét múlva hozta vissza, hogy kölcsön vette. Nagyon mérges voltam, elmeséltem a könyvtáros néninek a történteket, nem győztem elnézést kérni. Egyébként nagyon jó fej volt, mert közölte, hogy semmi gond, legalább a könyv megvan, így nem kellett késedelmi pótlékot fizetnem.

Szerettem könyvtárba járni, bár bevallom nem emlékszem, hogy a Harry Potteren kívül mást is olvastam volna onnan. Főleg netezni jártunk, mivel akkoriban egyikünknek sem volt még internete otthon. Tudom gáz, hogy milyen öreg vagyok. ^_^'

Viszont a Félvér herceg után megtörni látszott az olvasás iránti érdeklődés, de hál' istennek van egy fél évvel idősebb unokatestvérem, aki sosem adta fel, hogy rászoktasson az olvasásra, így míg vártam a hetedik kötetet került a kezembe egy Meg Rosoff regénye is, ami úgyérzem máig meghatározó az életemben. És ekkor rájöttem, hogy J. K. Rowlingon túl is van élet, jelen esetben olvasni való.

Bár kicsit bánom, hogy 14 évesen nem adtam nagyobb bizalmat C. S. Lewis Narniájának. Valószínűleg akkor is imádtam volna. Akkor úgy gondoltam, ami nem J. K. Rowling műve az nem is lehet jó.

Nehéz volt ezen a korszakon átlépni, majd jött Stephenie Meyer, és a Könyvmolyképző Kiadó, akikkel a mai napig elfogult vagyok, de ez a blogon is látszik, hisz szinte kizárólag KMK-s könyveket olvasok. Zömében a kiadótól veszem őket, bevallom csak az ajándék könyvjelzők miatt.

Nem tudom, hogy mikor sikerül majd nyitnom mások felé is, pedig igyekszem, eskü. Már van pár Ciceros könyvem is.

4 éves voltam, mikor Angliában az első Harry Potter kötet elstartolt, így 20 évvel később nem győzök hálát adni az égnek, hogy van nekünk egy Joanne Kathleen Rowlingunk, aki megalkotta nekünk ezt a csodálatok világot. Mi akik a nyolcvanas évek végén illetve a kilencvenes években születtünk vagyunk az első olyan mugli generáció, akiknek nagyrészét elvarázsolta az Arany trió története. És ahogy körül nézek úgy veszem észre, hogy hál' istennek a kétezres évek gyerekei is vágynak a saját roxforti levelükre.

Hatalmas büszkeséggel tölt el, hogy nővérem lányának én vagyok a követendő példa, hogy saját bevallása szerint azért olvas, mert engem is sokat lát olvasni. Annak meg külön örülök, hogy elérte a kamaszkor, így most már a rubin pöttyösök kivételével bátran válogathat a polcomról is. Egyenlőre még félve visz el könyveket, de úgy néz ki lassan ő is belátja, hogy Leiner Laurán kívül is léteznek írók.

Így a bejegyzést pedig azzal zárnám, hogy köszönetet mondok. Joanne, ha te nem vagy valószínűleg mára agyhalott lennék. Köszönök mindent, főleg azt a világot, ahol mertem önmagam lenni.