Februári összefoglaló

Egy újabb hónapzáró… Hamar elrepült ez a február is. És vásárlás terén most sem bírtam visszafogni magam. Szóval a várólisták könyvek közül végül egy sem került a kezembe a hónapban, de ami késik nem múlik, hosszú még az év.

Hat új, illetve antikvár könyv, meg egy ajándék, a számokkal úgy állok, mint előző hónapban.

Na de mit is vettem?!
Először is Könyvmolyképző és Valentin napi kedvezmény… Két könyv is került a birtokomban, a kuponnak hála három.

Amit mindenképp meg akartam rendelni az nem volt más, mint Tammara Webber Sweet című könyve, keresgéltem a márkaboltba, de hamar rá kellett jönnöm, hogy bár a sorozat első két kötete kemény kötésben van meg, ezt nem tudom majd úgy a polcra tenni, hisz ebből csak puha van. Mindegy, végül megrendeltem, és izgatottan várom már Boyce és Pearl történetét.

A másik könyv pedig nem volt más mint a Flat Out Love, az első rubin pöttyös, amivel már évek óta szemezek, most pedig úgy éreztem ez egy remek alkalom, hisz a molyos rubin pöttyös kihíváshoz még pár könyvre szükségem van. Izgulok, remélem tetszeni fog.

És amit ajándékba kaptam, azt már el is olvastam gyorsan a hónapban. Mondjuk nem volt nehéz dolgom, hisz 170 oldal volt az egész. Viszont ennyire feszülten még nem olvastam könyvet, nagyon várom, hogy a folytatását is a kezemben tarthassam. Nem volt más ez mint a Never, never.

Könyvmolyképző Valenti nap letudva.

Bookline-ról is sikerült végre megszereznem azt, amit igazán szerettem volna.

Végre teljes a Narnia kollekció. És bevallom áldom az eszem, hogy végül a hetedik kötetet nem rendeltem meg új kiadásba, mivel mikor neki álltam össze bogarászni a könyveket, amikre úgy éreztem szükségem van, felleltem az egyetlen antikvár példányt abból a kiadásból ami nekem kellett. A Caspian herceg sem szívatott meg, így végre teljes a kis család, már csak olvasásra várnak a kötetek.

Narnia mellett még egy klasszikusra sort kerítettem. Megrendelt egy olyan kultusz könyvet, amit nagy sci-fi rajongóként kötelező darabnak érzek. Vicces egyébként, hogy imádom ezt a műfajt nézni, de sci-fi könyvet sosem olvastam még, hamarosan ez is változik, hisz ott figyel a polcon most már a második Douglas Addams kötete a Galaxis útikalauz stopposoknak, egyben az öt kötet. Ezzel kapcsolatban is izgulok.

És az utolsó szerzemény. Volt egy könyv, amivel már hónapok óta szemezek, végre rászántam magam, erre nem készlet hiány van a kiadónál?! Úgyhogy végül a Papír hercegnő is a Bookline-ról érkezett hozzám. Már olvasom, de az értékelés csak következő hónapra várható.



Olvasás terén sikerült túlteljesítenem a múlt hónapot bő 600 oldallal, de ez nem másnak köszönhető, mint a Trónok harcának, amiről bevallom nem szeretnék nyilatkozni, így hát nem is fogok, a sorozatot imádom, az első könyv nem fogott meg, kíváncsian várom a folytatást, azért adok még neki esélyt, de nem most.

A Törékenyt olvastam még a hónapban, illetve A fiúk, akiket valaha szerettemet, végül is, már 2 éve figyel a polcon, mondhatjuk várólista csökkentésnek. Illetve így hónap végén könnyed vasárnapi kikapcsolódásképp a Never, never is a kezembe került. Aminek így utólag nagyon örültem, bevallom nem hiszem, hogy valaha megrendeltem volna magamnak. Viszont ez a könyv is a köszönöm Könyvmolyképző könyvek közé került, eddig minden ajándékkönyvet imádtam.

Holnap már március, a hónapot a Papír hercegnővel kezdem, eddig tetszik. Valószínűleg az olvasott oldalak száma, nem fogja elérni ezt a számot, de igyekszem.

Colleen Hoover, Tarryn Fisher: Never, never – Soha, de soha

eredeti cím: Never, never • kiadó: Könyvmolyképző Kiadó • 176 oldal • sorozat: Never, never • fordította: Kamper Gergely • műfaj: Young Adult, romantikus, misztikus • goodreads értékelés: 4,11 • molyos értékelés: 89%

Soha ne hagyd abba! Soha ne felejts!

Jó barátok voltak, amióta csak megtanultak járni.

Ma délelőtt óta vadidegenek.

A fiú bármit megtesz, hogy emlékezzen. A lány bármit megtesz, hogy felejtsen.

Ne habozz! Imádni fogod.

Bevallom az őszintét, sosem vettem volna meg magamnak nagy valószínűséggel ezt a könyvet, de köszönöm szépem a kiadónak, hogy a Valentin napi csomagomba ez került ajándékkönyv gyanánt, hisz egy hatalmas élménytől fosztottam volna meg magam, ha nem olvasom el ez a könyvet.

Charlie és Silas történetének első felvonása rövidre sikeredett, bár láttam már, hogy a második kötet még vékonyabb…

De ettől függetlenül, olyan feszült figyelemmel olvastam, mint még talán semmit. Vasárnap reggel álltam neki, gondoltam elleszek vele pár órát, hát a család közbe szólt, viszont este 8-kor elvonultam és olvasás közben rájöttem, hogy igazából jó is, hogy csak 170 oldal, mivel ha 400 oldal lenne, akkor is alvás nélkül kényszerítettem volna a magam, hogy olvassak, képtelen voltam abba hagyni. Az utolsó két fejezet előtt letettem a könyvet, hogy már fél 11 van, aludni kellene, reggel befejezem. Képtelen voltam az alvásra, annyira izgatott, hogy mi lesz a két fiatallal.

Az már csak hab a tortán volt, hogy igazából nem lettem okosabb a legvégén sem, szóval álmatlanul hánykolódtam és azon járt a fejem, vajon mikor is jön meg a fizetés, hogy minél előbb folytathassam ezt a felettébb izgalmas történetet.

Charlie és Silas nem emlékeznek rá, hogy kicsodák is ők valójában, illetve igazából a környezetükből senkire. Viszont más dolgokkal igen tisztában vannak, például, hogy hogyan működnek a kocsik, illetve kik az aktuális celebritások.

Nagyon tetszett, ahogy együtt próbáltak rájönni mi is történhetett velük, ami miatt senkire nem emlékeznek, még egymásra sem. Ahogy igyekeztek összerakni a kirakóst és egyre közelebb kerültek egymáshoz.

New Orleans a helyszín egyébként, a woodoo, a mágia és a jazz fellegvára. Imádom ezt a várost, szerepel a bakancs listámon is. És van egy sanda gyanú, hogy valami hókuszpókusz áll minden hátterébe.

Never, never: Soha, de soha • Soha, de soha 2. • Soha, de soha 3.

Jenny Han: A fiúknak, akiket valaha szerettem

eredeti cím: To All the Boys I’ve Loved Before • kiadó: Könyvmolyképző Kiadó • 360 oldal • sorozat: A fiúk, akiket valaha szerettem • fordította: Tóth István • műfaj: Young Adult, romantikus • goodreads értékelés: 4,11 • molyos értékelés: 88%

Írás közben egy csöppet sem fogom vissza magam. Úgy fogalmazok, mintha ő soha nem olvasná el. Merthogy nem is olvassa. Minden egyes titkos gondolatomat, gondos megfigyelésemet, mindent, amit eltettem magamban, belesűrítem egy levélbe. Amikor megírtam, lezárom, megcímezem, majd elteszem a pávakék kalapdobozba.

Ezek nem szerelmes levelek a szó legszorosabb értelmében. Akkor íródnak, amikor már nem akarok többé szerelmes lenni. Búcsúlevelek. Mert miután megírtam őket, nem emészt többé a mindent felemésztő szerelem. Onnantól fogva úgy tudom megenni reggel a gabonapelyhet, hogy közben nem azon jár az eszem, vajon ő is banánnal szereti-e a Cheeriost. Úgy éneklem a szerelmes dalokat, hogy már nem neki éneklem. Ha a szerelem olyan, mint a megszállottság, a leveleim olyanok, mint az ördögűzés. Megszabadítanak. Legalábbis azt kéne tenniük.

A fiúk, akiket valaha szerettem… Egy jó ideje már a polcomon csücsült… Valahogy amikor megrendeltem jó ötletnek tűnt, de a Csábítások és csemegékkel együtt érkezett, és az valahogy jobban vonzott Clair és Carter története. Utána viszont egyáltalán nem kötött le Lara Jean, így pár oldal után félredobtam a könyvet és elkallódott a lakásban.

Egészen decemberig nem is foglalkoztatott a dolog, de mikor megrendeltem a második kötetet feltűnt, hogy az első nem figyel a polcon, természetesen feltúrtam a házat, a könyv viszont szőrén-szálán eltűnt. Kicsit kétségbe is estem, hisz míg karácsonyra megérkezett volna a másik el akartam olvasni. Végül január közepén egy szekrénnyi papír alól előkerült és én voltam a legboldogabb, hogy méltó helyre kerülhet a másik mellé és megfogadtam, hogy amint lehet elolvasom.

Így most le is emeltem a polcról és kellemeset csalódtam a Song lányokban.
Lara Jean és a levelei… Remek ötletet adtak nekem is, hogy egyszer megpróbáljak majd így túllépni a kapcsolataimon.

Felirat hozzáadása

Na de a pozitív csalódás… A Song lányok közül kettőt kifejezetten kedveltem. A legidősebb lány, Margot nem nőtt a szívemhez. Talán, ha az ő szemszögén keresztül ismerem meg a történetet, akkor Lara Jeant nem kedvelném, nem tudom. A középső lány abszolút a szívemhez nőtt a maga esetlen módján.

És, ahogy Peter és közötte az érdekkapcsolatból valós érzelmek lettek, az annyira igazinak tűnt, hogy a könyv végén igazán sikerült megríkatniuk.

Jó volt látni, hogy Peter – az első szerelem – mégsem csak egy sekélyes szépfiú. Bár bevallom kicsit zavart, hogy Large(Lara Jeant hívták így Kavinsky haverjai) nem látott messzebb az orránál. Hisz a jelek már jóval előbb ott voltak, csak a lány nem akarta észre venni…

És akkor térjünk rá a kedvencemre, az abszolút kedvencemre, Kittyre. A legkisebb Song lányt imádtam a legjobban, bár kilenc éves, mégis talán jóval érettebb, mint a nővére. Imádom, hogy mennyire öntudatos, hogy ha valamit a fejébe vesz, addig hajtogatja, míg nem teljesül a kívánsága. Ha lett volna valaha kishúgom, mindig ilyen lányra vágytam volna.

Szóval igazából szerettem a könyvet, bár idő kellett, hogy felkészüljek rá, de így legalább méltón oda tudtam figyelni Lara Jean történetére.

A fiúknak, akiket valaha szerettem: A fiúknak, akiket valaha szerettem • Utóirat: Még mindig szeretlek

Tammara Webber: Breakable – Törékeny

eredeti cím: Breakable • kiadó: Könyvmolyképző Kiadó • 432 oldal • sorozat: A szív körvonalai • fordította: Komáromy Rudolf • műfaj: Young Adult, romantikus • goodreads értékelés: 4,06 • molyos értékelés: 89%

Landon Lucas Maxfield gyermekként azt hitte, tökéletes az élete, és örömmel nézett a reményteljes jövő elébe – mígnem egy tragédia szétzúzta a családját, és kételyeket ébresztett a fiúban mindennel szemben, amiben addig hitt.

Nem akart mást, csak maga mögött hagyni a múltat. Miután megismerkedett Jacqueline Wallace-szal, könnyen jött a vágy, hogy mindazzá váljon, amit a lány igényel…

Már amennyire könnyen jöhetett annak a férfinak, aki megtanulta, hogy a lélek törékeny, és hogy mindazt, amiben reménykedünk, egy szempillantás alatt elragadhatják tőlünk.

Igazából nem egészen erre számítottam, de nem bánom végül, hogy ezt kaptam. Eredetileg úgy gondoltam, hogy biztos kapok egy folytatást Lucas és Jacqueline történetéhez, ám igazából ugyanazt a történetet olvashattam el újra, csak épp a fiú szemszögéből.

Tetszett, mármint már az Easy olvasása közben is azt éreztem, de jó lenne mindezt Lucas szemszögéből is megélni. Hát most ezt kaptam, vagyis ennél jóval többet.

Lucas mellett megismerhettem Landont, akik végtére is egy és ugyanaz, de mégis más. Nagyon érdekes volt végigkövetni, hogy Landon hogyan vált Lucasszá.

Nagyon jó volt újraolvasni Jacqueline-nal közös élményeit. Furcsán más volt a fiú szemszögéből, hogyan vette észre és hogy hogyan szeretett bele a lányba.

Landon szemszögéből megismerhettem, hogy egy tizenéves fiú hogyan próbál feldolgozni egy súlyos tragédiát. Hogy hogyan halmoz hibát, hibára, emellett hogyan talál magam mellé egy barátot, aki mindenben támogatja. Apropó, ha már Boyce-nál tartok, alig várom, hogy az ő történetét is olvashassam, ami már itt figyel a polcon. Boyce… annyira imádtam a karaterét, valahogy annyira tetszett a stílusa, nem is tudom… bár bevallom nem az esetem, de haverként, tuti imádtam volna magam mellett egy ilyen srácot.

Abszolút imádtam a vég kifejlettet. És imádtam Landon Lucas Maxfieldet.

A szív körvonalai: Easy - Egyszeregy • Breakable - Törékeny • Sweet - Édesem

Cassandra Clare: Csontváros

eredeti cím: City of Bones • kiadó: Könyvmolyképző Kiadó • 472 oldal • sorozat: A végzet ereklyéi • fordította: Kamper Gergely • műfaj: Young Adult, romantikus, urban fantazy • goodreads értékelés: 4,12 • molyos értékelés: 90%

Amikor a tizenöt éves Clary Fray elindul a Pandemonium nevű New York-i klubba, aligha számít rá, hogy egy gyilkosság tanúja lesz – amit ráadásul három, különös tetoválásokkal borított és bizarr fegyverekkel hadonászó tinédzser követ el. A holttest aztán eltűnik a semmiben. Nehéz kihívni a rendőrséget, ha a gyilkosok mindenki más számára láthatatlanok, és semmi – még egy vércsepp sem – bizonyítja, hogy egy fiú meghalt. De fiú volt-e az áldozat egyáltalán?

Így találkozik Clary először az Árnyvadászokkal, akik azért küzdenek, hogy megszabadítsák a földet a démonoktól. Közülük való az angyali külseje ellenére igazi bunkó módjára viselkedő Jace is. Clary egyetlen nappal később, akarata ellenére már bele is csöppen Jace világába: édesanyja eltűnik, őt magát pedig megtámadja egy démon. De miért érdekelne egy démont két olyan hétköznapi mondi, mint Clary és az édesanyja? És hogyan tett szert Clary egyszer csak a Látásra? Az Árnyvadászok tudni szeretnék…

Cassandra Clare lendületes, sziporkázó és végtelenül lebilincselő regénye szórakoztató, vad utazásra viszi az olvasókat, akik azt fogják kívánni, bárcsak sose érnének az út végére.

Már többször neki veselkedtem ennek a könyvnek, eddig azonban sosem jutottam vele túl messzire, nem azért mert nem tetszik, nem is azért mert egy idő után ellaposodik, hanem egész egyszerűen láttam a filmet és így már nem köt le.

Elég sok mindennel vagyok így, a Trónok harca is erre a sorsra jutott, a sorozatnak nagy rajongója vagyok, ám a könyvvel küzdök rendesen. Na, de térjünk vissza a Csontvároshoz.

Tipikus urban fantasy, pontosan azt kaptam tőle, amit vártam, egy lányt, aki mit sem sejt arról, hogy igazából természetfeletti lény, egy fiút, akinek akkora egója van, hogy hat másiknak elosztva is egészséges önbizalomra tennének szert.

Jace számomra elvitte a hátán a könyvet, nem is azért mert én is beálltam azon rajongók közé, akik totál beleestek az arcoskodásába. Egyszerűen jót mulattam azon, hogy ez a stílus maximum egy tizenévesnél jön be. És rá kellett jönnöm, hogy felnőttem.

Tinikét imádtam volna a sorozatot, most viszont vegyes érzelmekkel tettem vissza a polcra a könyvet.

Gyerekekről olvastam és kicsit úgy éreztem gyerekeknek is szól az egész, hisz melyik tizenéves lány ne imádna egy korabeli srácot, aki adoniszi adottságokkal rendelkezik, emellett még szörnyeket is gyilkol?

Naná, hogy mindenki.

De volt ami tetszett, az egész Árnyvadász dolog nagyon megfogott, így a második kötet már ott figyel a polcon.

Remélem a későbbiekben megkedvelem majd a szereplőket, főleg Clary volt számomra ellenszenves, totál idegesített, egyszerűen agyvérzést kaptam tőle. Bár nem sok női karakter van, akikkel azonosulni tudok, hát ő sem lett egy közülük.