Júniusi összegzés

Sziasztok!

Ezentúl a hónapzárás picit más lesz… Lesznek olyan hónapok, amikből kimaradnak majd a vásárlások, hisz erősen vissza kell magam fogni. Jelenleg 30+ könyv csücsül a várólistámon, és amíg ezt nem redukálom 10 körüli számra, nem szeretnék könyvet venni.

Na, de a havi beszerzésről… A könyvheti bejegyzésben leírtam, hogy mi az a 14 könyv, amit sikerült a Vörösmarty téren beszereznem, így azokról nem írok most. Viszont volt még egy-két aminek nem tudtam ellenálni.

A Könyvmolyképzőnél jutalomkönyv akció volt, igy nem tudtam ellenállni, hogy fél áron ne rendeljem meg A lány és a farkast, illetve a Beastley - A szörnyszívűt. Már régóta tervben volt mindegyik kötet, hisz nem csak a klasszikus újrameséléseket (Mentsük meg Júliát!) szeretem, de a mesék átiratait is. Így már nagyon várom, hogy olvashassam mindkettőt. Ha fél áron lett volna a Csók pont jókor, akkor azt is megrendeltem volna.

Emellett rákaptam a Rukkolára. Úgyhogy két könyvet már szereztem onnan, az egyik Lakatos Levete: LoveClubja, a másik pedig a Virágot Algernonnak… A második könyv már megérkezett. Andi nagyon ajánlotta, így teszek majd egy próbát, ha nem tetszik, akkor visszadobom az oldalra.

És akkor térjünk rá az olvasásokra… Remekül sikerült a júniusi TBR listámat szinte maradéktalanul teljesítenem. Büszke vagyok magamra.

A hónapot egy remek Ulpiusos könyvel kezdtem, a Heti csajjal, amit bevallom nem gondoltam volna, hogy ennyire tetszeni fog. De elvarázsolt Fable és Drew története. Várom már, hogy sort keríthessek a második kötetre is.

A hónapot C. S. Lewis csodálatos világával kezdtem és végre befejeztem a narniai kalandokat. Nem volt nehéz újra felvennem a fonalat, és bevallom őszintén olvastam volna még Aslanról és a gyerekekről.

E két kötet után kezembe vettem Szélesi Sándor Kincsem című kötetét. Kicsit lassan haladtam vele a menetrendemhez képest, de nem bántam meg az olvasást. Imádtam a magyar csodakanca és gazdája történetét. Biztosan olvasni fogom majd a trilógia másik két részét is.

És most még folyamatban van Böszörményi Gyula Ambrózy báró eseteinek első része. Annyira megfogott a 20. század végi Magyarország, hogy nem akartam azonnal kilépni belőle. Eddig nagyon tetszik. Bár a hétvégén szeretném elolvasni, valószínűleg ez jól átcsúszik júliusra.

A +1 könyvre nem volt időm, de augusztusra szerintem elolvasom azt is. Legalábbis nagyon tervben van, miután sikerült beleolvasnom és rájöttem, hogy nincs félni valóm.

A júliusi TBR listám kifejtésével jövő szombaton érkezem, de a polc már molyon megtekinthető.

Szélesi Sándor: Kincsem

kiadó: Könyvmolyképző Kiadó • 472 oldal • sorozat: Kincsem • műfaj: történelmi, romantikus, lovas • goodreads értékelés: 4,25 • molyos értékelés: 86%

Egy furcsa szerelem és egy legyőzhetetlen ló…

A sors vagy talán maga a végzet rendezte úgy, hogy 1874 tavaszán egy tápiószentmártoni istállóban, Blaskovich Ernő birtokán megszülethetett egy sárga csikó. Ez a csikó annyira darabos mozgásúnak tűnt, hogy amikor a következő tavaszon vevők érkeztek a birtokra, a többi egyéves lovat elvitték magukkal, ezt az egyet azonban ott hagyták.

Mindeközben – ismét csak a sors különleges játékossága folytán – Blaskovich Ernő megpillantott egy kék szemű leányt a Nemzeti színpadán, és lehetetlen dolog történt: a nyugodt életet élő, dolgos természetű és kiszámítható férfi szerelmes lett. A több mint húsz év korkülönbség még talán legyőzhető lett volna, de a leány – Szabó Karolina – egy fejjel magasabb volt Ernőnél, ez pedig különös helyzeteket eredményezett a korabeli társasági eseményeken.

Nem könnyű szeretni és nem könnyű Európában lovat futtatni sem. Blaskovich Ernőnek mindkét ok miatt lettek ellenségei. Akadtak, akik úgy gondolták, ha a boldogságot elveszik a férfitól, talán a lovát is le tudják győzni. Kincsem egy vidéki nemesúr és egy ibolyaszemű leány tényeken alapuló, igaz története olvasható e regény lapjain. Egy különleges szerelem és egy legyőzhetetlen ló históriája egy szebb világból.

Szélesi Sándor kötete már egy ideje pihent a polcomon. Pár hónapja a KMK újabb szeretet csomaggal kedveskedett nekünk. Ennek köszönhetően rendeltem meg végül két arany pöttyöst is. Az egyik szerzemény ez a csoda volt.

A hónapban könyvhéten is jártam, ahol találkozhattam a szerzővel. Neki nem mondtam, de mikor dedikáltattam vele a kötete, akkor még csak az első fejezet felénél jártam, de már ott éreztem, hogy el fog varázsolni Blaskovich Ernő, Szabó Karolina és Kincsem, a magyar csoda története.

Bevallom a cím alapján egy sokkal ló központúbb történetre számítottam, de én sokakkal ellentétben nem bánom, hogy végük Kincsem csak asszisztált Ernő és Karolina szerelméhez.

Kivételesen kifejezetten tetszett, hogy a történet egyesszám harmadik személyben íródott, így megismerhettem minden szereplő érzéseit, anélkül hogy nézőpontot váltottunk volna.

Nagyon hamar beszippantott Szélesi stílusa, egyszerűen egy ültő helyemben olvastam 80-100 oldalt, viszont amint félre tettem a könyvet nem érezte, hogy hiányozna. Igen kíváncsi voltam szereplőink életének alakulására, de valamiért mégsem került napokig a kezem ügyébe a könyv. Lehet az is volt a probléma, hogy nehéz hetek vannak a hátam mögött és nem nagyon volt időm ennyit olvasni esténként, így végül hétvégékre maradt a könyv.

Az 1870-es években követhetjük végig Blaskovich Ernő történetét. Blaskovichnak nem Kincsem az első gyönyörű kancája. A történet elején Waternimph-et próbálja egy cigánybanda ellopni, aki történetesen a nemzeti csodánk anyja.

Ernő Budapest és Tápiószentmárton között ingázik a regény nagy részében, hisz barátai, társasági élete Pesthez kötitk, emellett viszont atyai örökségét, a birtokot is saját kezüleg irányítja. Egy Pesti látogatás alkalmával színházba invitálja Sztáray János gróf, a legjobb barátja. Ahol megismeri a mindössze 16 estendős teátrálistát, Szabó Karolinát. És a mi Blaskovich Ernőnk életében először szerelmes lesz.

Imádtam azt, ahogy az érzelmek kibontakoznak a lány és a nála 30 évvel idősebb nemes között. Viszont néha Sztáray grófhoz hasonlóan én is szívesen megmondtam volna Blaskovichnak mit csináljon az önérzetével. Valószínűleg sokan nem értenek velem egyet abban, hogy számomra ez egy csodálatos szerelmi történet, hisz akkortájt egy ekkora korkülönbség még nem annyira volt példátlan és kirívó. Szóval én csodáltam és a szívem szakadt meg a leányért, aki emberfeletti türelemmel viseltetett, egy férfi iránt, aki nem igazán vonta a bizalmába.

Emellett akit nagyon megkedveltem a Sztáray János volt. Szívembe férkőzött a mindig optimista és jókedvű gróf, aki Blaskovich Ernő hűséges barátja. János a legtöbb versenyre elkísérte barátját, vagy éppen ő maga képviselte. És Ernő barátai közül ő állt talán legközelebb Karolinához is. A kötet vége felé úgy éreztem, hogy az ő történeté is szívesen megismerném.

Tudom, hogy a történet nagy része kitaláció, de Szélesi Sándornak sikerült úgy megírnia ezt a történetet, hogy el tudnám képzelni, hogy a Baltazziak tényleg annyira irigyek voltak Blaskovich sikereire, hogy akár a végsőkig elmenjenek, hogy Kincsem versenyt veszítsen. Hogy a lány, akinem sosem volt udvarlója, tényleg beleszeretett a nála jóval idősebb gentlemanbe.

És bár tudom, hogy Kincsem sosem vesztett futamot, mégis lélegzet visszafolytva vártam minden verseny végeredményét. És borzasztó boldog voltam, amikor a kanca elsőként futott be az angol pályán is.

Szerettem volna levonni egy csillagot (akarom mondani kávéscsészét), de nem a könyv, illetve az író tehet róla, hogy ilyen sokáig tartott az olvasás. Egyszerűen nem volt időm.

Bevallom volt egy kis lelkiismeret-furdalásom, amiért nem Böszörményivel kezdtem, de úgy érzem most is jobb kronologikusan haladni. Azt hiszem én már most találkoztam Ambrózy báróval… Kíváncsi leszek, igazam lesz e.

Mindenkinek ajánlom, akik szeretik a lovakat, érdekli őket a 19. századi Magyarország, a turf, illetve a nemesek mindennapja. Emellett pedig a romantikus pillanatokat sem veti meg. Ez egy roppant szórakoztató mű, tényleg minél több emberhez el kellene jutnia.


Már várom Festetics Tasziló kötetét is, ami a trilógia második része lesz. És nagyon remélem a harmadikban az én szeretett Sztáray grófomat is megismerhetem majd közelebbről.

Könyvhéten jártam...

Sziasztok!

Gondoltam, így kipihenve a tegnapi nap fáradalmait, írok picit az élményeimről.

Reggel hétkor indultunk Sopronból családostul. Nővérem megígérte, hogy elvisz minket, unokahúgom pedig már két napja nem aludt, úgy várta.

Bábolnán megálltunk kajálni, szóval 3/4 11-re értük a Vörösmarty térre. Úgy kb. fél óra alatt elköltöttük a költőpénzünk és maradt a dedikálásokra várás.

14 könyvet sikerült szereznem. Próbálom gondolatban összeszedni, milyen sorrendben vásároltam őket.

Első kitérőn a Főnixesekhez volt, hisz tudtam R. J. Hendon: Korcsok című könyve nélkül nem távozhatok a rendezvényről. Szóval a zuhogó esőben beverekedtem magam a letakart standhoz és minden segítségnyújtást elhárítva megszereztem a már rég hőn áhított könyvet.

Ezután feltűnt a Móra, ahová könyvet adtam le. Ezt is kipipálhattam viszonylag korán.

Utunk következő végpontja a 21. század Kiadó volt, ahol vászontáskát kaptunk két könyv mellé, szóval megvettem A fény, amit elvesztettünket, illetve A hatalom című kult könyvet.

Majd elindultuk a főállomáshoz, a Könyvmolyképző Kiadóhoz. Itt elég sok mindent sikerült szereznem. Két könyv volt, ami nélkül nem távozhattam, ezt pedig be is sikerült szerezni, így most már a polcomon figyel a Nyűgök és nyalánkságok, illetve a Szabadulás is. Emellett még pont elcsíptem Fekete Judittot, így vettem egy Az őrület határán Arany pöttyöst, amit azonnal dedikáltattam. Illetve az utána lévő On Sai dedikálásra is már a frissen szerzett Apa, randizhatok egy lovaggal? kötetemmel álltam sorban.

Emellett zsákbamacskát is szereztem, ami nem más mint Guillermo del Toro: A kór című Hard Selection sorozatának első kötetet, kíváncsi vagyok.

Elég sok Ambrózys legyezőt kaptam, szóval lehet nyereményjátékot is fogok belőle hirdetni.

On Sai dedikálás közben átvettem még egy molyon lebonyolított könyvvásárlásomat, ami egy eléggé megosztó kötet, de a sorozatot imádtam belőle, szóval majd meglátjuk én is utálni fogom e A varázslókat.

Maximnak is igyekszem esélyt adni, szóval náluk is zsákbamacskáztunk, meg két könyvet is vettem még. A szerelmünk illata, illetve a The One - A tökéletes páros nagyon felkeltette az érdeklődésemet. A meglepi könyv leírása alapján arra következtettem, hogy a 7esével lesz, de az Ezer csillag lapult a csomagban. Nem vagyon csalódott, meglátjuk... Illetve kaptam ajándék bögrét.

Merre jártam még. Agave könyvek közül is volt olyan ami miatt mentem, de végül kinn nem volt nekik, azt majd jövőre beszerzem valahonnan. Itt is két könyvet vettem, a Soseholt, illetve a Ready Player One-t.

Délután még meglátogattuk a Book24 standját itt végre megvettem Lakatos Levente: A tiltás gyönyöre című könyvét. Végül ezt nem dedikáltam, addig már nem tudtunk várni.

És akkor a dedikálások...

Első "áldozatom" Fekete Judit volt. Aki egy végtelenül cuki nő.

És senki nem tolongott nála, pedig szerintem nagyon klassz kis arany pöttyöst hozott össze. Kicsit beszélgettünk az esőben, kérdezte, hogy jártam e hasonló cipőben, mint a főhőse, és megköszönte, hogy az idő ellenére ott voltam és dedikáltattam vele.

Ezután nem mentem nagyon messze, hisz hamarosan On Sai következett. Ő is aranyos volt. Közölte, hogy hatalmas bátorságra vall, hogy olvasatlanban dedikáltatom a könyvét. Majd majdnem összeboronált a mögöttem sorban álló sráccal. Remélem nagyon tetszeni fog a történet, és akkor legközelebb már mondhatom neki, hogy mennyire imádtam.

A két dedikálás után ebéd szünetet tartottunk. Majd úgy elüldögéltünk a KFC-ben, hogy 3/4 kettőkor vettem észre magam és futottam vissza Szélesi Sándor dedikálására. Majd kicsit levert a víz, hogy a KMK stand előtt nem ül senki, mire beugrott, hogy az Alexandránál dedikál.

Odaértem ötvenötre. Majd előhalásztam a hátizsákomból a Kincsem példányom, és ott helyben el akartam sírni magam... Az eső miatt kegyetlenül nézett ki. De a szerző viccesen megjegyezte, hogy pont úgy néz ki, mintha sokat olvasnám, szóval ne bánkódjak.

Ezután komótosan visszaballagtunk a Főnixhez, hogy ott megvárjuk R. J. Hendont. Bár arra nem számítottam, hogy Szélesi Sándorral együtt fognak ott dedikálni. Nagyon jót mulattunk rajta, míg a Korcsok szerzőjét vártuk, hogy nem is kellett volna úgy rohannom, ha ott is találkozunk úgyis.

Bábolnán megálltunk kajálni, szóval 3/4 11-re értük a Vörösmarty térre. Úgy kb. fél óra alatt elköltöttük a költőpénzünk és maradt a dedikálásokra várás.

R. J. Hendon nem volt túl bőbeszédű, közös kép készült rólunk, bár nem tudom, hogy hol lesz majd fellelhető. Megleltem a közös képet. Viszont én is siettem már, mivel szerettem volna elindulni haza.

Nagyon elfáradtam. De megérte, remélem jövőre is eljutok.

C. S. Lewis: A végső ütközet

eredeti cím: The Last Battle • kiadó: M & C Kft. • 264 oldal • sorozat: Narnia krónikái • fordította: Liszkay Szilvia • illusztrátor: Pauline Baynes  • műfaj: fantasy • goodreads értékelés: 4,03 • molyos értékelés: 84%

Narnia ​birodalmának titokzatos történetét hét kötetben mondja el a világhírű angol szerző, C. S. Lewis, ezek közül az elsőt, Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény címűt vitte filmre a Walt Disney Pictures és a Walden Media.

A Narnia Krónikája a Jó és Rossz örök háborúját meséli el. Olykor a csatamezőn, nyílt küzdelemben csap össze a fény az árnnyal, máskor a szív rejtett zugaiban. Ám legyenek az ütközetek akár a lélekben, akár a harcmezőn: minden összecsapás meghatározó erejű.

Olyan utakon kalandozhatunk, amelyek a világ végére vezetnek, fantasztikus lényekkel köthetünk ismeretséget, megtudjuk, mi az árulás, mi a hőstett, mit jelent megnyerni vagy épp elveszíteni egy barátot. Kalandos utazás ez a fantázia birodalmában, ugyanakkor a legmélyebb valóságban. Kiadónk sorozatban jelenteti meg a rajzokkal illusztrált hét kötetet. Sorozat ez, melyben minden mű önmagában is teljes egész, önállóan is lenyűgöző olvasmány.
Tarts velünk a végső ütközetbe, amely majd véget vet minden csatának.

A NARNIA KRÓNIKÁINAK HETEDIK KÖTETE:

A végső ütközet

Narnia… ahol a hazugság félelmet szül… ahol a legnehezebb próbát a hűségnek kell kiállnia… ahol a remény talán örökre elveszett. Narniának utolsó napjaiban legveszedelmesebb ellenségével kell szembenéznie, a gonosz ezúttal nem kívülről, hanem belülről támad. Ezzel a megrázó viadallal érnek véget Narnia krónikái.

A kalandoknak vége... vagy most kezdődik el igazán?!

Rossz felosztásban olvastam el a történeteket... Előbb kellett volna szünetet tartanom, mert így a záró kötet után úgy érzem, végre újra belejöttem és még úgy olvasnám.

C. S. Lewis megalkotott egy csodálatos világot, ahol a mágia uralkodik, de mégis rengeteg vallási utalás van.

A történet kivételesen nem angol gyerekekkel kezdődik, hanem egyből Narniában vagyunk és megismerkedünk Fondorral, az agyafúrt majommal, illetve Gubanccal, a kicsit együgyű szamárral. A majom és a szamár barátsága, igen egyoldalú és az olvasó már itt sajnálja picit szegény Gubancot.

Aztán megismerkedünk Tiriannal, Narnia utolsó királyával, illetve Gyémánttal, az egyszarvával, aki hűséges társa.

A történések nagyon furcsán alakulnak, állítólag Aslan visszatért, de tőle szokatlan dolgokra kéri Narnia népét. Például a törpéket eladja rabszolgának a calormeni tisrocnak.

Ekkor csöppen bele a történetbe Jill és Eustace, akik a király segítségére sietnek. Mivel az ál-Aslan egy fához kötöztette, az utolsó uralkodót.

Nem tudom mit kellene erről a könyvről még mondanom. Szerettem, meg nem is. A történet pörgős volt, jó volt újra találkozni - még ha csak kis időre is - Peterrel, Edmunddal, Lucyval, Pollyval és Digoryval is.

Emellett tartottam tőle, hogy a végkifejlet meg fog viselni, ám semmilyen hiányérzetem nincs. Susant sajnálom picit, hisz neki ezt mind biztos nehéz volt feldolgozni.

Kicsit úgy éreztem, hogy ez a kötet Jill központú, a lánynak valahogy több szerepe jutott, mint Eustace-nek. Amit bevallom, nem bánok.

Szerettem Narniát, szerettem Aslant, de egyszer mindennek vége szakad. Remélem, ha egyszer lesznek gyerekeim, őket is pont ennyire varázsolja el ez a hét történet, mint engem.

Narnia krónikái: A varázsló unokaöccse • Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény • A ló és kis gazdája • Caspian herceg • A Hajnálvándor útja • Az ezüsttrón • A végső ütközet

C. S. Lewis: Az ezüsttrón

eredeti cím: The Silver Chair • kiadó: M & C Kft. • 308 oldal • sorozat: Narnia krónikái • fordította: Liszkay Szilvia • illusztrátor: Pauline Baynes  • műfaj: fantasy • goodreads értékelés: 3,95 • molyos értékelés: 86%

Narnia ​birodalmának titokzatos történetét hét kötetben mondja el a világhírű angol szerző, C. S. Lewis, ezek közül az elsőt, Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény címűt vitte filmre a Walt Disney Pictures és a Walden Media.

A Narnia Krónikája a Jó és Rossz örök háborúját meséli el. Olykor a csatamezőn, nyílt küzdelemben csap össze a fény az árnnyal, máskor a szív rejtett zugaiban. Ám legyenek az ütközetek akár a lélekben, akár a harcmezőn: minden összecsapás meghatározó erejű.

Olyan utakon kalandozhatunk, amelyek a világ végére vezetnek, fantasztikus lényekkel köthetünk ismeretséget, megtudjuk, mi az árulás, mi a hőstett, mit jelent megnyerni vagy épp elveszíteni egy barátot. Kalandos utazás ez a fantázia birodalmában, ugyanakkor a legmélyebb valóságban. Kiadónk sorozatban jelenteti meg a rajzokkal illusztrált hét kötetet. Sorozat ez, melyben minden mű önmagában is teljes egész, önállóan is lenyűgöző olvasmány. Lépj hát be az Alsó Világba és keresd velünk az elveszett herceget.


A NARNIA KRÓNIKÁINAK HATODIK KÖTETE:

Az ezüsttrón

Narnia… ahol az óriások szabadon kószálnak… ahol gonosz varázslat és bűbáj uralkodik. Zord, hideg télben indul útnak két embergyerek, s egy különös lápi lény. Nincs senki Narniában, aki a segítségükre sietne, a király messzi vizekre hajózott, s egy gonosz kígyó az összes bátor szívű lovagot elpusztította már.
Elmondhatatlan veszélyeken és sötét, mély barlangokon át tör előre a barátok maroknyi, nemes csapata, kiknek egyetlen célja a fogságban tartott herceg kiszabadítása. De vajon hol találnak rá? A föld felett? A föld alatt? Eljutnak Lennvilágba is, ahol a gonosz a leggyönyörűbb és leghalálosabb arcát mutatja meg.

Jaj, de jó volt újra Narniában. Bár kicsit kukacoskodó leszek.. Mostanában semmivel nem vagyok megelégedve... Bár a 4,5 pont miatt nem leszek most feltétlenül szőrös szívű.

Az előző kötet végén elbúcsúztunk Lucytól és Edmunttól. Viszont maradt egy Eustace-ünk, akiről Aslan semmit nem nyilatkozott. Erre a kisfiú rá is világít rögtön a kötet elején Jillnek. Így hát a kislánnyal együtt az oroszlán kihúzza őt a slamasztikából, és újra a csodák földjén találják magukat.
Vagyis hát nem egészen, Scrubb és Pole (hisz az utolsó fejezetekig szinte csak a vezetéknevükön szólítják egymást) Aslan földjére, a világ legvégére keveredik.

Az oroszlán fontos küldetéssel bízza meg a gyereket, meg kell menteniük Caspian király fiát, Riliant.

Borzasztó gyorsan haladtam az elején, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtünk Borongánnyal, a mocsári flangával. Bár nagyon megkedveltem a karakterét, hisz folyton zsörtölődik, mindenben a legrosszabbat látja - mint megtudtuk, ez olyan flanga jellemre vall -, de emellett egy bátor lény, aki megküzd a barátaiért.

Viszont miután a két gyermek, és a békaszerű lény útnak indul a tél elején északra, egész kiszámíthatóvá vállt a történet. Amikor Böhömpusztában találkoznak egy szépséges hölggyel és szótlan lovagjával, rögtön rájöttem, kik ők valójába, hisz Lewis elég pontos leírást ad róluk.

Illetve, amikor megérkeznek a "barátságos" óriásokhoz, is biztos voltam benne, hogy lesz valami galiba.

Szóval a történet közepe számomra kicsit döcögős volt, ám a lennvilági kalandok újra felpörgették az eseményeket. Ezt a 100-150 oldalt egy ültő helyemben olvastam végig, hisz annyira gyorsan történt minden, hogy bár már nagyon fáradt voltam, nem tudtam félre tenni a könyvet, amíg nem voltam teljesen biztos benne, hogy hőseink épségben vannak.

Egy dolog volt, ami miatt csalódott voltam, és ezzel nem voltam egyedül, hisz Eustace is meglepődött, amikor meglátta a kihajózni készülő aggastyán X. Caspian királyt. Persze tudtam, hogy idősebb lesz, hisz van már egy fia, de arra nem voltam felkészülve, hogy féllábbal a sírban lesz, mikor megint találkozhatok vele.

Viszont az egész történet alatt hiányérzetem volt. Persze kedvelem most már Eustace-t, és Jill is aranyos kislánynak tűnik, akiben hatalmas bátorság lapul, kicsit Pollyra emlékeztet.

Aztán a végén mikor rájöttem, mi hiányzott, amikor újra Aslan földjén vagyunk és végre azt a Caspiant látom, akit úgy kedvelek. Lucy hiányzik, vagyis nem is ő, hanem a gyermeki tisztasága, a buzgó hite Aslanban, és az a különös, de csodálatos kapcsolat közötte és az oroszlán között.

Riliant az elején, mikor megismerkedtünk nem kedveltem, viszont úgy gondolom méltó utódja lesz Caspiannak és Narnia továbbra is csodálatos hely marad.

Izgatott vagyon az utolsó rész kapcsán, hisz ennek végén Aslan olyat mondott, ami picit félelemmel tölt el, ami a főszereplőinket illeti.

Narnia krónikái: A varázsló unokaöccse • Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény • A ló és kis gazdája • Caspian herceg • A Hajnálvándor útja • Az ezüsttrón • A végső ütközet

Júniusi olvasmánylista

Sziasztok!

Nem csináltam még ilyen TBR jellegű dolgot sosem, de mivel ma vettem egy kis füzetet, amibe szeretném vezetni az olvasásaim, illetve a bloggal kapcsolatos dolgokat, úgy döntöttem, hogy most én is megpróbálom összeszedni, miket szeretnék ebben a hónapban elolvasni.

1. C. S. Lewis: Az ezüstrón

Úgy érzem végre ideje befejeznem a Narniai kalandozásokat. És bevallom tartottam picit ettől a kötettől, hisz hőn szeretett Pevensie testvéreim már nem térhetnek vissza ebbe a csodás birodalomba. 

Viszont nagy meglepetésemre egy ültő helyemben eljutottam a 100. oldalig. Jill és Eustace remek utánpótlásnak bizonyul.

Valószínűleg a héten az utolsó kötettel is végzek, legalábbis a tervek szerint.

2. C. S. Lewis: A végső ütközet

Az utolsó Narnia krónikái kötetet várom is, meg nem is.

Végre befejezhetem a sorozatot, de emellett meg el kell majd búcsúznom egy csodálatos világtól.

Nem csak Narniáért fáj a szívem. Hiányozni fog Digory, Polly, Susan, Peter, Edmund, Lucy, Eustace és Jill is.

Ez a 8 gyermek nagyon közel került a szívemhez az utóbbi hónapokba. És féltem, amikor kényszer pihenőt tartottam, hogy lehet többet a kezembe sem veszem a történeteket. De jót tett a halogatás...

3. Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten

Borzasztó kínos, de már több, mint egy éve pihen a polcon a kötet és eddig akármennyire győzködtem magam, hogy igenis én Böszörményit akarok olvasni, valahogy nem vitt rá a lélek, most viszont feltett szándékom a hónapban ezt a kötetet elolvasni, had legyek végre én is Ambrózy rajongó.

4. Szélesi Sándor: Kincsem

Imádtam a filmet. Tudom, tudom sok köze nincs a könyvhöz, ez már a fülszöveg alapján kiderült számomra.

Viszont már egy ideje beszereztem a kötetet, így illene most már belekukucskálnom, hisz állítólag olvastatja magát rendesen. Remélem így lesz. Várom ezt is nagyon.

+1. James Goss - Douglas Adams: A halál város

Igen, ez ilyen +1-ként került fel erre a listára. Először is most már muszáj barátkoznom a sci-fivel is. És mi lehetne erre jobb, mint egy Doctor who kötet. Őszig még úgyis ki kell bírnom a sorozat nélkül, addig pedig barátkozok ezzel a kötettel.

Illetve tervben van a Shada megvétele is.

Valamint, ha megbarátkoztam ezzel, talán júliusban jöhet is majd Douglas Adams Galaxis útikalauza.

Ez lenne tehát a júniusi olvasmány listám. Nem eget rengetően hosszú, de szerintem kényelmesen végezni tudok vele. Csak ugye a könyvheti beszerzések ne szóljanak közbe...

Monica Murphy: Heti csaj

eredeti cím: One Week Girlfriend • kiadó: Ulpius-ház • 284 oldal • sorozat: Drew és Fable • fordította: Szabó Olimpia • műfaj: New Adult • goodreads értékelés: 3,94 • molyos értékelés: 84%

Átmenetiség. Ezzel a szóval jellemezhetném az életemet az utóbbi néhány évben. Átmenetileg dolgozom, amíg meg nem szabadulok innen. Átmenetileg a kisöcsém anyukája vagyok, mivel anyánk szart sem törődik velünk. És átmeneti csajszi vagyok, mert könnyen megkaphat bárki. Legalábbis a pletyka szerint.

Most éppen Drew Callahan átmeneti csaja vagyok. Ő az egyetemi futballcsapat sztárja, és körülrajongják. Gyönyörű és édes srác – és rejtőzködőbb, mint én. Ő vezetett be engem ebbe a hamis világba, ahol láthatóan ki nem állhatnak engem. És ahol mindenki akar tőle valamit. Bár az egyetlen dolog, amit, úgy tűnik, ő akar, az…

Én vagyok.

Már nem tudom, mit higgyek. Csak azt tudom, hogy Drew-nak szüksége van rám. És én mellette akarok lenni.

Mindörökké.

Amikor megvettem a könyvet kivételesen nem csak a gyönyörű borítóval voltam elfoglalva, hanem kivételesen elolvastam a fülszöveget is. Szóval most tényleg első sorban az fogott meg, amit olvastam. (Vagyis az is...)

Fable az elején nekem nagyon ellenszenves volt, majd egyre jobban magamra ismertem benne. Drew pedig titokzatosnak akart látszani.

Igen, akart... mármint Fable eléggé adta a hülyét, szóval nála be is jött. De én úgy 20 oldal olvasás után minden csavarra rájöttem magamtól, így a vége meglepetést nem okozott.

De térjünk rá a szereplőkre. Először is Fable-re. A szőke lány csaposként dolgozik az egyetem mellett egy szórakozóhelyen. Nem éppen szent életű húsz éves. Emellett van egy öccse, Owen, akiért tűzbe menne. Részben miatta is vállalja el Drew ajánlatát.

Drew, a gazdag, jóképű srác, aki mégis 3000 dollárt fizet egy lánynak, hogy a barátnője legyen. A fiú furcsa titkokat őriz, amelyekről jobb szeretné, ha senki nem tudna. Emellett védőpajzsra van szüksége a családjával szemben hálaadáskor. Fable elég sok haverjának meg volt már az egyetemen, részben ezért is választotta.

Viszont arra egyikük sem számított, hogy valódi érzéseik lesznek egymás iránt.

Kiszámítható volt a történet, de ettől függetlenül nekem tetszett. Még A betű mágusával kezdtem el párhuzamosan olvasni, viszont félre raktam, és úgy voltam vele, hogy ez a párszáz oldalas kis szösszenet remek kikapcsolódás lesz majd az után.

Végül is így is lett. Fable és Drew története amolyan esős délutánra remek olvasmány, feltéve ha semmi eget rengetőt nem vársz tőle. Hisz ez egy furcsa családról szól, akik tele vannak titkokkal, inkább egymás előtt, mint az olvasó előtt. És egy kapcsolatról, amit megvettek, majd valódi érzelmek alakultak ki. Ha szereted az ilyeneket, mint én is, akkor nagyon bátran ajánlom, hogy vedd a kezedbe és tölts el vele egy délutánt.

Drew és Fable: Heti csaj • Második esély pasi • Három megszegett ígéret

Mit veszek a Könyvhéten?

Lassan finish-be érünk... Egy hét múlva ilyenkor már a standok között fogok bóklászni. Életem első könyves rendezvényére készülök és borzasztóan izgulok is.

Molyon már többen megosztottak bejegyzéseket a "mit veszek/milyen dedikálásra megyek" témakörben. Én bevallom várni akartam ezzel még picit, de már kezd annyira eluralkodni rajtam a Könyvhét-láz, hogy gondoltam jobb nekem is most már realizálnom magamban mennyi az annyi.

Eddig bármit megláttam az volt a reakcióm, hogy ez is kell, meg az is kell, de őrült módjára nem rohanhatok végig az összes standon és harácsolhatok össze egy havi fizetésbe kerülő könyvkupacot.

Így arra jutottam egy bejegyzésbe összegyűjtöm a kívánságlistám, ami ott a helyszínen biztosan még bővül majd, de igyekszem ésszerűen költekezni.

Az első stand és a főállomás, ahol mindenképp vásárolni is fogok az a Könyvmolyképző standja. Azt hiszem ezzel most nem okoztam nagy meglepetést. A képen látható 4 könyvet mindenképp szeretném, emellett lehet egy CoHo kötettel is eljövök, illetve On Sai: Apu, randizhatok egy lovaggal? kötete is játszik, főleg a dedikálás miatt, illetve Fekete Judit arany pöttyöse. Ha zsákbamacska lesz, akkor lemondok a Colleen Hoover könyvről. :)


A többi kiadót egybe tárgyalom. Mivel ott nem tudok kiadónként ennyit felsorolni külön külön.

A Korcsok az a kötet, amit izgatottam vártam már egy jó ideje. Aztán a Könyvhetes zónában láttam, hogy 9-én dedikál is R. J. Hendon, így nem nagyon volt kérdés, hogy mikor is fogom beszerezni a kötetet. Emellett Victoria Schwabbal kapcsolatban is motoszkál bennem a kíváncsiság, szóval most már engedek a nyomásnak és én is neki veselkedek az Egy sötétebb mágia trilógiának. Annyian szeretik és - bár csalódtam a Kai Meyer könyvben - ez talán nekem is tetszeni fog.

Tervben van még mindkét magyarul megjelent Meg Rosoff kötet, a Majd újra lesz nyárt már olvastam és eredeti borítóval szerettem volna, de egyszerűen lehetetlen beszerezni, szóval kezdek barátkozni a filmes borítóval, meg a más kötetnek is ez a koncepciója, szóval együtt biztos jól fognak mutatni a polcon. És ha már Európa kiadó, akkor biztos muszáj lesz szétnéznem.

A Maximnak nem nagyon sikerült eddig a szívembe lopnia magát, de adok még nekik esélyt A szerelem illatával. Remélem ez a kötet most már majd felkerül a de jó Maximos könyvet olvasni listámra.

Emellett foglalkoztat még a General Press és az Anthenaeum Kiadó közös meglepi doboza a B3-om. Ha még akad náluk elfekvőben mire oda érek, akkor egy olyanra biztosan benevezek. Hisz ha a 3 könyvből csak egy tetszik akkor is megérte.

És akkor elérkeztünk az izgibb részhez. Életem első könyvdedikálásaihoz. Jó unokahúgom révén már jártam SzJG találkozón, de én magam nem álltam sorba egyik Szent Johanna Gimi kötetemmel sem, valahogy úgy éreztem, hogy nincs rá szükségem.

Viszont most az a meggyőződésem, hogy ha már Könyvhét, akkor csináljuk rendesen, szóval az egész napomat betábláztam dedikálásokkal. Főleg KMK-s szerzőket látogatok meg, de a könyvízlésemből kiindulva ebben semmi szokatlan nincs. Egy dolgot sajnálok, hogy Böszörményi Gyula vasárnap fog dedikálni.

11-kor az első megállónk Fekete Judit dedikálása lesz, csak majd még előtte be kell szereznem a könyvet, ami karácsony óta (mióta felfedeztem, hogy létezik) kívánságlistás.

Ezután délben On Sai is dedikál, így akkor valószínűleg nem nagyon mozdulunk a stand vonzáskörzetéből.

Kis pihi, meg bóklászás fél háromig és akkor a Főnix műhelynél elkezdődik az egyik legjobban várt dedikálásom. R. J. Hendon könyve nagyon remélem, hogy tényleg tetszeni fog.

Majd haza indulás előtt még ötkor oda ugrok a Book24 standjához - vagyis előbb, mivel biztos gigászi sor lesz - hisz Lakatos Levente dedikál majd. Bevallom semmit nem olvastam még Levitől, de jó ideje foglalkoztat már a dolog, mivel imádom az erotikus romantikus műfajú könyveket. Róla meg eddig csak jót hallottam.


Ezeken kívül még van egy fontos küldetésem a Móra kiadónál. Még pedig könyvet kell leadnom, mivel egy Rukkolán elkelt könyvem ott lelt új gazdára. A hölgy azt mondta lehet, hogy a fordítóval is találkozom, amikor arra járok. Naponta 10x ismételgetem magamban a dolgot, úgy félek, hogy itthon marad a kötet... De hát csak nem. :)

Ennyi lenne a Könyvhetet várom bejegyzés sorozatom. Majd egy élménybeszámolót biztos írok. És nem hiszem el, hogy még egy hét. Bár keddig tutira itthon leszek betegen, az a pár nap utána meg gyorsan elrepül.

Most a Heti csajt olvasom, lassan végzek, holnap szerintem értékelés is lesz. :)