Áprilisi összfoglaló

Furcsa hónap ez az április... Végre itt a tavasz, lehet kinn olvasni, én pedig picit olvasási válságba kerültem.

A hónapban ennek hatására semmit sem vásároltam, mármint könyv téren nem. De csomagom ettől függetlenül érkezett, mivel mint már a márciusi összegzésnél írtam, előrendeltem a Never, never harmadik, egyben utolsó részét.

Izgatottan vártam a csomagot, hisz ajándékkönyv is lapult benne. Igazából most is úgy jártam, mint a Szeretet csomaggal. Örülök is a könyvnek, meg nem is.

Eddig ha ajándékkönyves csomag érkezett a Könyvmolyképző Kiadótól, általában egy önálló regény,, vagy egy sorozat kezdő kötet lapult a dobozban. Most viszont kétszer is úgy jártam, hogy sorozat záró érkezett.

Tudom ez a kiadónak nagyobb biznisz, mivel így esélyes, hogy megrendelem a sorozat első kötetét/köteteit is.

A múlt havi csomagban a Ballada volt, májusban rendelem meg hozzá a Lamentet. Ezzel nem is lett volna nagy gond, mivel Maggie Stiefvater az egyik kedvencem, így egyébként is tervben volt, hogy a többi könyvét is elolvasom.

Viszont a mostani ajándékkal bajban vagyok... Marie Lu: Champion - Bajnok című könyvét kaptam. A molyon egész jó értékeléseket kapott a sorozat, de nagyon vacillálok, hogy akarom e én ezt olvasni, eddig még csak egyik részének borítója sem mozgatott meg annyira, hogy fontolóra vegyem.

Tudom nem a borító alapján kellene dönteni, de én már csak ilyen vagyok, szeretem a szép könyveket... Tudom a maga nemében ezek is szépek, de az én ízlésemtől távol állnak.

Mindemellett hatalmas késztetést éreztem könyvfesztiválozni, ám végül mégsem kerekedtem fel, hogy a nagyfaluban töltsek egy hétvégét és könyvek tömkelegével bővítsem amúgy sem szegényes várólistámat.

Szóval e hónapban se a magánkönyvtáram, se az olvasmánylistám nem nagyon bővült. A Never, never sorozat zárókötetét olvastam el, illetve a Testcselt, amire már rég kíváncsi voltam és bevallom belezúgtam Liam Wilderbe. Amivel még próbálkoztam az A felhők felett 3 méterrel. Egyenlőre vakvágány a könyv, tetszik, meg minden, de nem tudok rá hangolódni, lehet pihentetnem kellene...

Amilyen lendülettel neki álltam az új évnek, úgy kezdek leereszteni, ahogy jön a jó idő. Valószínűleg inkább a nem megfelelő könyvek a probléma...A Narnia köteteket parkolópályára állítottam, 5 kötet után picit megcsömörlöttem, de májusban szeretném befejezni a sorozatot. A következő hónapra azért már bizakodva nézek.

R. S. Grey: Scoring Wilder - Testcsel

eredeti cím: Scoring Wilder • kiadó: Könyvmolyképző Kiadó • 408 oldal • sorozat: - • fordította: Mergl-Kovács Bernadett • műfaj: New Adult, romantikus, humoros • goodreads értékelés: 4,09 • molyos értékelés: 85%

Kinsley először csak a hecc kedvéért akarja elcsábítani Wildert, az edzőjét, de hamarosan rá kell jönnie, hogy nem babra megy a játék.

Az olimpiai válogatóra készülő, tizenkilenc éves Kinsley Bryantnek úgy hiányzik Liam Wilder, mint púp a hátára, hiszen fontos lenne, hogy semmi ne vonja el a figyelmét a felkészülésről. Az Amerika kedvenc rosszfiújaként számon tartott Liam profi futballista, és minden megvan benne ahhoz, hogy a lányok szó nélkül ledobják magukról a textilt.

*Észbontóan jóképű – kipipálva.

*Olyan hátsó, amellyel képes összeroppantani egy parmezán sajtot (méghozzá a drágábbik fajtát) – kipipálva.

*Annyi magabiztosság, amennyivel képes lenne kiiktatni a Föld gravitációs vonzását – duplán kipipálva.

Ráadásul Kinsleynek szigorúan tilos Liamhez közelednie, aki maga a tiltott gyümölcs. Az edzője ezt világosan értésére adta. („Próbáljatok csak meg közel kerülni Wilderhez a focipályán kívül, és olyan gyorsan repültök a csapatból, hogy időtök sem lesz megszámolni a tetoválásait!”) De Kinsley számára ettől csak még vonzóbbá válik a fiú. Sőt, mivel már számba vette a látható helyeken lévő tetoválásokat, nem végez félmunkát, ha már belefogott. A saját szabályai szerint próbál közelebb kerülni Liamhez, aki elhatározza, hogy megismerteti a lánnyal a „csapatszellem” egy teljesen más értelmezését.

Liam és Kinsley története már egy jó ideje foglalkoztatott. A két évvel ezelőtti megjelenés óta szemeztem vele a márkaboltan. Ám valamilyen megfontolásból végül sosem rendeltem meg.

Most is egyetlen dolog miatt landolt a kosaramban, hogy a Percy Jacksonos kuponomhoz az ajándékkönyvet megkaphassam. Ám annyira jó választás lett, hogy az aktuális olvasási válságomból is sikerült kizökkentenie.

A történet elején megismerjük főhősnőnket, Kinsley Bryant-et, aki 19 éves és Amerika aktuális sport üdvöskéje. Tipikus new adult könyv, a lány most kezdené az egyetemet. Ám itt a főszerepben a sport, jobban mondva a futball áll. Kins hatalmas tehetség, az álma, hogy hazája színeiben játszhasson az olimpián, amire minden esélye adott.

Majd hamar megismerhetjük Liam "rosszfiú" Wildert is, aki a los angeles-i focicsapat aktuális szívtiprója. Huszonöt éve, szemtelenül fiatal, jóképű, szóval egy álompasi. Nem sok nő tud neki ellenállni. Mondanám, hogy Kinsley igen, de akkor hazudnom kellene. A kémia azonnal felpezsdül közöttük, majd a lány megtudja, hogy a szívdöglesztő mosoly tulajdonosában új edzőjét ismerheti meg.

Nagyon vicces és mégis megható volt végigkövetni Kinsley és Liam kapcsolatának alakulását. Nem voltak könnyű helyzetbe, ám végül mégis csak a legjobbat hozták ki egymásból.

Az olvasást sokszor félbe kellett hagynom, hogy ki nevethessem magam. A legtöbb mókás percet az abszolút kedvencemnek, Beccának köszönhetem, aki főszereplőn legjobb barátnője. A lány szintén focizik, bár kicsit Kinsley ellentéte. A személyiségük nagyon hasonlít, de külsőleg inkább ég és föld a két lány. Kins barna hajú, Becs szőke. És Becca borzasztó veszélyes. Senki sem nagyon ússza meg mellette sérülések nélkül. Talán emiatt annyira mulatságosak a jelenetei.

Rég nevettem ennyit, mint ezen a könyvön. Így egy újabb rubin pöttyös került fel a kedvenceim közé.

Colleen Hoover, Tarryn Fisher: Never, never 3. - Soha, de soha 3.

eredeti cím: Never, never 3. • kiadó: Könyvmolyképző Kiadó • 112 oldal • sorozat: Never, never • fordította: Matyola Melinda • műfaj: Young Adult, romantikus, misztikus • goodreads értékelés: 3,48 • molyos értékelés: 91%

Tudod, ki voltál valaha és ki akarsz lenni a jövőben?

Silas Nash és Charlize Wynwood kénytelen elmélyedni a múltban, hogy megoldják saját rejtélyeiket. Versenyt futnak az idővel, hogy megtalálják a szükséges válaszokat, mielőtt mindent elveszítenek.

Vajon vissza tudják szerezni, ami egyszer már az övék volt? Visszakaphatják-e a régi énjüket?

Múlt pénteken, amikor megkaptam az e-mailt, hogy a csomagom végre a futárnál van, nálam boldogabb ember nem is létezett.

Nagyon vártam már, hogy kezemben tarthassam Silas és Charlie befejező történetét. Kíváncsi voltam már, hogy mi történt e két fiatallal, ami miatt 48 óránkét elvesztik az emlékezetüket.

A titokra végre fény derült, de mielőtt erre rátérnék egy kicsit a két szereplőnkről.

Silas volt itt is a központban, legalábbis számomra mindenképp. A srác most kivételesen tökéletesen emlékszik az elmúlt két napra. Viszont Charlie megint elveszítette az emlékeit. Nagyon szerettem, ahogy próbálta elhitetni a lánnyal, hogy vele is megint megtörtént, csak hogy vele tölthesse a következő 48 órát.

Az is nagyon tetszett, hogy most már a testvéreik is segítettek rájönni, mi is folyik itt, bár egyáltalán nem hittek a főszereplőinknek. Charlie húgát egész megkedveltem.

Ez a történet azért nőtt nagyon a szívemhez, mert egyszerre valóságos, és mégis átjárja a misztikum, a varázslat. Az utolsó kötetben, pedig Silasék is válaszút elé érkeznek, hogy miben hisznek valójában.

Nekem nagyon tetszett az amnéziájuk oka. Borzasztó romantikus, bár én woodoora, boszorkányokra és hasonlókra gondoltam, de számomra ez így ahogy van megfelel.

Ezen a köteten végre tudtam nevetni is, imádtam ahogy Charlie és Silas újra megismeri egymást. Illetve a legtöbb mókás percet a Silas mondja... játék okozta.

Ez a könyv is olyan, hogy egyik szemem sír a másik nevet. Hisz vége a sorozatnak, ami úgy szívemhez nőtt februárban. Viszont végre választ is kaptam a kérdéseimre.

Ha valaki valami különlegesre vágyik, annak csak ajánlani tudom ezt a három rövidke történetet.

Never, never: Soha, de soha • Soha, de soha 2. • Soha, de soha 3.

C. S. Lewis: A Hajnalvándor útja

eredeti cím: The Voyage of the Dawn Treader • kiadó: M & C Kft. • 318 oldal • sorozat: Narnia krónikái • fordította: Liszkay Szilvia • illusztrátor: Pauline Baynes  • műfaj: fantasy • goodreads értékelés: 4,09 • molyos értékelés: 86%

Narnia ​birodalmának titokzatos történetét hét kötetben mondja el a világhírű angol szerző, C. S. Lewis, ezek közül az elsőt, Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrénycíműt vitte filmre a Walt Disney Pictures és a Walden Media.

A Narnia Krónikája a Jó és Rossz örök háborúját meséli el. Olykor a csatamezőn, nyílt küzdelemben csap össze a fény az árnnyal, máskor a szív rejtett zugaiban. Ám legyenek az ütközetek akár a lélekben, akár a harcmezőn: minden összecsapás meghatározó erejű.

Olyan utakon kalandozhatunk, amelyek a világ végére vezetnek, fantasztikus lényekkel köthetünk ismeretséget, megtudjuk, mi az árulás, mi a hőstett, mit jelent megnyerni vagy épp elveszíteni egy barátot. Kalandos utazás ez a fantázia birodalmában, ugyanakkor a legmélyebb valóságban. Kiadónk sorozatban jelenteti meg a rajzokkal illusztrált hét kötetet. Sorozat ez, melyben minden mű önmagában is teljes egész, önállóan is lenyűgöző olvasmány. Tarts velünk az ismeretlenbe!



A NARNIA KRÓNIKÁINAK ÖTÖDIK KÖTETE:

A Hajnalvándor útja

Narnia… ahol a sárkány felébred mély álmából… ahol a csillagok a földön járnak… ahol bármi megtörténhet. A királyt és váratlan útitársait ismeretlen tájak s vizek felé viszi a végzetük. Egyre távolabbra sodródnak az idegen tengereken. Hamarosan rádöbbennek, küldetésük nehezebb, mint gondolták, s a világ vége csupán kezdete valaminek.

Egy hete cipeltem magammal mindenhová a könyvet, ám olvasni nem nagyon volt időm. Végül maradt a hosszú hétvégére, bár egy könyvnél többet terveztem, de végül csak ennyire jutottam. Picit most fel is függesztem a narniai kalandokat, így öt könyv után kicsit belecsömörlöttem C. S. Lewis mese világába.

Szerettem ezt a részt is, bár kicsit nyögvenyelős volt az előzőhöz képest. Caspian még mindig az egyik kedvenc karakterem, és jó volt végigkövetni Lucy és Edmund utolsó narniai kalandját.

Talán a Pevensie testvérek távozása miatt tényleg itt az ideje a pihenőnek. Hisz ők már nem léphetnek többet Narnia földjére. Ám megismerkedtünk nem épp kedves unokatestvérükkel Eustace-szel, akit az elején nagyon nem kedveltem, mivel arrogáns volt, és bár bizonyos dolgokban roppant ostoba, de mégis okoskodó. Viszont a fiút Aslan jóvoltából igen nagy lecke érte, így végül belátta, hogy nem is utálja se Edmundot, se Lucyt, se Caspiant, sőt még Cincz Vitézt sem.

A történetben Aslan földjét kerestünk, vagyis igazából azokat a lovagokat, akiket Caspian nagybátyja száműzött hét éve. Ezért viszont tengerre kellett szállni, és miközben kutakodtak, új cél is kirajzolódott előttük, ami nem volt más, mint hogy eljussanak a világ végére.

Mindenki szerethető volt igazából, ebben a történetben nem volt tipikus gonosz karakter, mint ahogy a harmadikban sem, de ez legalább tetszett. Nagyon érdekes, olykor roppant szórakoztató kalandokat éltek meg a szereplők. De ettől függetlenül, nem ment az olvasás, pedig kíváncsi voltam. Nem tudom, hogy azért történt e ez, mert más fordította, mint az előző köteteket, de ez után az élmény után nem tudtam leemelni a polcról az Ezüst trónt. Még a hónapban tervezem Narnia krónikáinak a befejezését, de most pihenőre van szükségem.

Főleg azért, mert a következő két kalandot Eustace-szel kell átélnem, és bár megkedveltem, nem lett még a kedvenc karakterem, így nem biztos, hogy az ő kalandjait is olyan odaadással olvasnám, mint Peter, Susan, Edmund és Lucy történeteit.

Egy szónak is száz a vége, továbbra is imádom Narniát, de most egy kis időre elég volt belőle.

Narnia krónikái: A varázsló unokaöccse • Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény • A ló és kis gazdája • Caspian herceg • A Hajnálvándor útja • Az ezüsttrón • A végső ütközet