Tara Sivec: Csábítások és csemegék

eredeti cím: Seduction and Snacks • kiadó: Könyvmolyképző Kiadó • 376 oldal • sorozat: Csokoládéimádók • fordította: Farkas János • műfaj: New Adult, romantikus, humoros •

goodreads értékelés: 4,18 • molyos értékelés: 85%

Claire, a húszas éveiben járó, egyedülálló anyuka szeretne annyi pénzt összeszedni, hogy elindíthassa a saját vállalkozását, hogy a mocskos szájú, de (amikor alszik) imádnivaló kisfiának jobb életet biztosíthasson. Ezért kelletlenül beáll a legjobb barátnőjéhez, hogy segítsen szexuális játékszereket eladni.

Egyszer csak felbukkan a városban Carter, Claire hajdani egyéjszakás kalandja, aki örökre megváltoztatta az életét. És bár egyedülálló csokoládéillatán kívül semmire nem emlékeszik Claire-ből, a lány gondoskodik róla, hogy ezúttal mély nyomot hagyjon a fiúban.

Carter leplezetlen döbbenettel veszi tudomásul, hogy van egy négyéves kisfia, Claire pedig attól pánikol, hogy álmai férfija rögtön menekülőre fogja majd, látva a terhességről árulkodó jeleket a bőrén és a nullához közelítő hálószobai tapasztalatát. Ám semmi ilyen nem történik. Ketten együtt mindent megtesznek, hogy eljöjjön számukra az „örökkön örökké”.

Az élet olyan, amilyenné teszed. Ha a tiéd vodkából, csokiból és vibrátorokból áll… hát legyen!

Még talán ha jól emlékszem a Valentin napi kedvezmény keretein belül rendeltem meg a könyvet. Már régóta szemeztem vele, egyszerűen csodálatosan gyönyörű a borítója. A történet számomra hihetetlen volt, de emellett roppant szórakoztató.

Claire az egyedül álló anyuka, aki az egyetemen belefutott egy fickóba, aki annyira lenyűgözte, hogy igazából a nevére sem volt kíváncsi, de simán neki adta a szüzességet. Csak szerintem oltári nagy baromság ez. Oké, vannak lányok, akik egy idő után tényleg csak rövid úton meg akarnak szabadulni a szüzességüktől, de azért az istenverte srác nevét megkérdezik. Vagy lehet én vagyok ennyire naiv…

Mindegy is ne akadjunk fenn ilyeneken már. Az igazat megvallva nem egy teljesen reális könyvet akartam olvasni, hanem egy olyat, ami szórakoztat, ami egy kicsit eltereli a figyelmet a mostanában elég nyomorúságos életemről. Erre a célra pedig teljesen jó volt. Imádtam minden egyes sorát, volt hogy vonaton, buszon, ahol épp voltam mindenki engem bámult, ahogy hangosan felnevettem, hol Carter, hol Claire valamelyik gondolatán. Lényegében az összes karaktert megkedveltem, na jó Drew lett az abszolút kedvenc. De mielőtt kitérnénk rá, vessünk egy pillantást Carterre. Míg Claire-ről megtudjuk, hogy 24 éves, addig Carter koráról semmit sem tudunk meg, bár lehet én voltam túl figyelmetlen. Csak egy-két évvel lehet idősebb Claire-nél és az 5 évvel ezelőtti buli óta keresi a titokzatos csoki illatú lányt… Nekem ez sem reális, persze létezik olyan, hogy valaki szimpatikus lesz egy este után (nem véletlenül írtam szimpátiát, nem hiszek a szerelem első látásra dologban), de hogy 5, azaz ÖT éven keresztül keresni valakit, akivel egyszer lefeküdt, se a nevét, se a címét/telefonszámát/email címét nem tudja. Meg mekkora rá az esély, hogy miután arra sem emlékszik, hogy nézett ki, belefusson egy bárban? Tiszta 50 első randi, csak itt a srác amnéziás.

Nem szerettem Cartert. Nem tudom megmondani, hogy miért, de egyszerűen nem tartozik azok közé a könyvespasik közé akikbe bele tudnék szeretni. Persze romantikus, figyelmes és satöbbi, sőt valószínűleg egy évvel ezelőtt epekedve regéltem volna itt róla oldalakat. De az ember változik, nemde bár? Én is változtam, félek is újraolvasni pár könyvet, hátha megutálom azokat a srácokat, akikért eddig halálosan oda meg vissza voltam. Na de nem erről van itt most szó, szóval ott tartottam, hogy nulla logika van a könyvben és ennyi véletlen egyszerre sehol nem fordul elő kivéve persze csöpögős romantikus filmekben. De most először voltam vele úgy, hogy ez egyáltalán nem zavart. Imádtam minden egyes mondatát. Claire és Carter gyereke Gavin pedig pont abban a korban van, amikor talán a legviccesebbek. Négy éves, ami a szívén az a száján és ezáltal rengeteg komikus pillanatot tud okozni. Bár az kicsit hihetetlen volt számomra, hogy a kis négy éves srác mennyire könnyen fogadta a körülötte zajló dolgokat. És akkor jöjjön az abszolút kedvenc, Drew. Ő a tipikus tahó pasi… Mármint tudjátok, a macsó, aki azt hiszi minden nőt megdönthet, aki az útjába kerül. És a feliratos pólói, hát azok valami zseniálisak voltak. Sosem gondoltam, hogy ő lesz a kedvenc. De a humora, ahogy kezelte a helyzeteket és maga a személyisége miatt nagyon megkedveltem. És Drew mellett Jenny, a kicsit butuska lány tökéletes volt. Kicsit ez is komikus volt, a macsó, nőfaló pasi felszed egy lányt, akit mindig ki kell javítani, mert sosem tudja eltalálni a helyes kifejezést. És az a végtelen türelem, amikor már mindenki tépi a haját, hogy Jenny már megint mit mondott, akkor Drew elintézi egy „Cicám ez nem egészen így mondjuk”-kal.

Sokáig tartott mire átrágtam magam a könyvön, nem azért mert unalmas volt, és mert nem szerettem. Sajnos időm nem volt olvasni, meg mellette még mindig próbálom magam átrágni a Trónok harcán. Azt hiszem abból nem magasztos kritika fog születni. De azzal még várjunk, kb. 400 oldalt sikerült elolvasnom.

A Csábítások és csemegék, egy vicces, borongós napokra kitűnő olvasmány. A polcon a Mentsük meg Júliát! mellett kapott helyet, valószínűleg annyiszor fogom újraolvasni, mint azt. Nem kell említenem szerintem, hogy azt jó sokszor olvastam újra.

Csokoládéimádók: Csábítások és csemegés • Életek és édességek • Nyűgök és nyalánkságok

Elizabeth Chandler: Akit egy angyal megcsókolt

eredeti cím: Kissed by an Angel • kiadó: Egmont-Hungary • 178 oldal • sorozat: Angyali szerelem • fordította: Barta Tamás • műfaj: YA, urban fantasy • goodreads értékelés: 3,80 • molyos értékelés: 62%

Ivy nehéz időszakot él át: anyja újra férjhez megy, de a lány nem érzi magát otthon az új családban. Aztán megismeri Tristant, akiben megtalálni véli élete szerelmét. Mikor a fiú tragikus balesetben meghal, a lány elveszti hitét az angyalokban. Ez megnehezíti, hogy Tristan, aki a védőangyala lesz, felvegye vele a kapcsolatot. A lány nem érzi a jelenlétét, és a fiú minden próbálkozása, hogy érintkezésbe lépjen vele, balul sikerül, ami csak erősíti a lány elutasító ítéletét. Tristan egy mellészegődő, kissé bohókás angyal segítségével próbál rájönni, hogy milyen feladat vár rá új szerepében.

Szóval ha elolvassuk a fülszöveget akkor lényegében elolvastuk a könyvet is. Ennyiről szól, sok plusz infó nincs benne. Az egész könyv az autóbalesettel kezdődik, ami még olvashatunk majd később kétszer. Aztán az autóbaleset után ugrunk vissza az időben úgy kb. fél évet. Na ez egyébként számomra kicsit zavaró volt, hogy össze-vissza ugráltunk az időben, volt ahol tényleg elvesztettem pi it a fonalat, hogy merre is járhatunk… És mire rájöhettem volna, arra visszacsöppentem az alaphelyzethez.

Ami nagyon tetszett az az volt, ahogy kibontakozott Tristan és Ivy kapcsolata. Ami nem tetszett, hogy kb. annyira voltak kidolgozva a karakterek, minta egy 12 éves írta volna. Végig azt éreztem, hogy a legtöbb dolog amit tudok azok a hobbik. Tristan úszik, Ivy angyalszobrokat gyűjt, Beth romantikus, erotikus sztorikat ír. De hogy ki hogyan néz ki, vagy ezeken kívül mit szeret, mit nem az nem derült ki. Meg ez az egész, hogy Ivy fél a víztől, ehhez képest egész könnyen belement és megtanult úszni.

Emellett akkor ott van Ivy két barátnője Beth és Suzan. Beth el van a kis álomvilágában, történeteket írogat, Suzan pedig ha jól emlékszem pompon lány és mindig az kell neki, amit nem kaphat meg. Jelen esetben ez nem más, mint Ivy mostoha testvére Gregory.

Na az ő karaktere egész tetszett… Gregory legalább úgy tűnt, hogy létezik. Az édesanyja meghal, ő pedig depresszióval küzd, emellett valami szerintem nem stimmel vele. Igazából Ivy ott van neki, amikor senki más, mert persze, tök logikus, hogy a pasim a suli legmenőbb úszója, a mostoha tesómért oda van a legjobb barátnőm és ahelyett, hogy Suzan vigasztalgatná Gregoryt, én lemondom az összes programot a pasimmal és inkább a mostoha tesóm lelkét ápolgatom… Érzéketlen vagyok, önző vagyok… Lehet. Viszont a memóriámmal nincs gond és emlékeim szerint Ivy a háta közepére sem kívánta az anyja esküvőjét. Elhiszem, hogy ha valakivel akit nem szeretünk egy fedél alá kerülünk előbb-utóbb megkedveljük, vagy legalábbis elviseljük a jelenlétét. De ez a túlzott figyelem, amivel Ivy kitüntette Gregoryt, nem csak Suzannak volt sok.

Na nézzük ki volt még akit meg akartam említeni… Philip! Ivynak van egy öccse, Philip. Szerettem a kissrácot, mondjuk karaktere kb. annyira volt, mint a többieknek, de végtére 8 éves ha jól emlékszem, szóval nála azért megbocsátom, hogy nincsenek világrengető dolgai. Aranyos és őszintén hisz az angyalokban, akik szellemek!!! Nem angyalok szerepelnek a könyvben, hanem SZELLEMEK! Nem is értem miért kell már a fülszöveggel megvezetni az olvasót. Én is a szárnyas kis teremtményekre gondoltam, olyan Foltos angyalokra a Csitt, Csittből. De nem ezek olyan lények, akiknek befejezetlen dolguk akad a világban, csak a ragyogásuk látszik, nem tudnak megérinteni senkit. Nálam ez a definíció a szellemekre. Szóval NINCSENEK A KÖNYVBEN ANGYALOK!

Csak gondoltam mielőtt lezárnám ezt az egészet leszögezem az angyalok nem létét a műben, hátha valaki azért veszi meg, mert nem szóltam, hogy nincsenek is benne angyalok!

Kody Keplinger: The DUFF - A pótkerék

eredeti cím: The Duff • kiadó: Könyvmolyképző Kiadó • 300 oldal • sorozat: The DUFF • fordította: Szabó Krisztina • műfaj: YA • goodreads értékelés: 3,89 • molyos értékelés: 86%

DUFF = Designated Ugly Fat Friend, magyarul kb. Ügyeletes Ronda Dagi Barátnő

A tizenhét éves Bianca Piper cinikus, hűséges, és még véletlenül sem gondolja azt, hogy ő lenne a legszebb a barátnői között. Arról nem is beszélve, hogy okosabb annál, mint hogy elkábítsák az iskolai nőcsábász, Wesley Rush szavai.

Ami azt illeti, Bianca kifejezetten gyűlöli ezt a srácot.

Amikor pedig Wesley Duffnak nevezi őt, egyszerűen ráborítja a kóláját.

Ám Bianca élete otthon sem éppen tökéletes, így figyelemelterelésre van szüksége. Azon kapja magát, hogy megcsókolja Wesleyt. És ami a legrosszabb, még élvezi is. Hogy elszabaduljon a mindennapok poklából, beleveti magát a fiúval egy titkos „ellenségek extrákkal” kapcsolatba. És ez egészen addig működik is, amíg ki nem csúsznak a dolgok az irányítása alól: kiderül, hogy Wesley nem is olyan rossz hallgatóság, ráadásul az ő élete is elég kiábrándító. Bianca elborzadva veszi észre, hogy kezd beleszeretni abba a srácba, akiről úgy gondolta, mindenkinél jobban utálja.

Hú, hát hol is kezdjem… Az egyetlen dolog amit biztosan tudok, hogy Duff vagyok. De nem úgy, mint Bianca, én tényleg az vagyok. A saját Wesley-mnek alig egy hónapja adtam ki az útját. A történet sok mindenben hasonlít az elmúlt hónapjaimra. Ez amolyan pont jókor felfedezett könyv. Bianca viszont sok szempontból más, mint én… És be kell vallanom, hogy sok mindent tanultam tőle ez alatt a 300 oldal alatt.

Akkor kezdjük rögtön vele, Bianca Piperrel. Két legjobb barátnője – Jess és Casey – a suli legnépszerűbb lányai közé tartoznak. Casey pomponlány, Jessica pedig csak szimplán gyönyörű. Bianca pedig mellettük egy teljesen átlagos hétköznapi lány, akiről senki sem gondolná, hogy ilyen barátnői vannak. Ha bulizni mennek akkor is ő inkább mindig csak a pultnál üldögél egy üdítővel, míg a többiek táncolnak.

Aztán van nekünk egy Wesley Rush-unk, aki a suli legmenőbb sráca, döglenek utána a csajok. De Wesley-ről tudni kell, hogy nem keres kapcsolatot, a lányok általában egy-egy éjszakát tölthetnek el vele. Teljesen más-más körökben mozognak Biancával, a személyes ismertségük is abból fakad, hogy Wesley meg akarja dönteni B barátnőit, és csak azért megy oda Biancához beszélgetni, hogy bevágódjon a másik két lánynál.

Aztán egyszer csak B, a Duff azon kapja magát, hogy a suli legmenőbb srácával csókolózik, aki ahelyett, hogy elutasítaná, még viszonozza is.

Tényleg nagyon tetszett a könyv. Főleg Bianca és Wesley közös fejlődése, hogy hogyan jutottak el a csak szextől a valódi érzésekig. Emellett Caseyt is nagyon megkedveltem, főleg mivel van egy hasonló típusú barátnő, így mondjuk annyira már nem meglepő, hogy kedvelem. Jessica karaktere szerintem annyira nem volt kidolgozva, bár a végére így is elég nagy szerepe lett.

Rajtuk kívül nem sok karakterrel ismerkedhettünk meg. A középiskoláról is csak annyit tudtunk meg, hogy kicsi, mivel a város maga is kicsi. A diákok ebben a történetben mondjuk nem is voltak annyira fontosak, mivel Bianca életé sokkal inkább a szülei, illetve a problémáik és a házasságuk vége foglalkoztatta. Igazán hihető volt, ahogy az apja reagált arra, hogy az anyja beadta a válópert. Aztán csak magukba fojtották a feszültséget, ami végül hatalmasat robbant.

De emellett roppant szórakoztató a mű, főleg B és Wesley párbeszéde mosolyogtattak meg. És volt valami, amire Biancával együtt jöttem rá olvasás közben. Amikor Wesley először mondta neki, hogy Duff, én is azt gondoltam mekkora egy rohadék, és hogy hogy lehet ekkora paraszt. Aztán rá kellett jönnöm, hogy ez nem valami csúnya szó, vagy ilyesmi. Duffnak lenni egy állapot. Az élete során mindenki megtapasztalja milyen az, ha egy társaságban nem ő a legszebb, vagy legokosabb. Bár én az életem során folyton Duff voltam, de nem tűnt fel, nem is foglalkoztam vele. És igazából ezután a könyv után még büszke is vagyok rá, hogy Duff lehetek.

Wesley és Bianca története happy enddel zárult. Az enyém pedig „Toby” és „Wesley” nélkül, amit egyáltalán nem bánok.

The DUFF: A pótkerék • A hazugságháló

Kelemen Anna: 30 nap a nép szolgálatában

kiadó: Ulpius-Ház Könyvkiadó • 270 oldal • sorozat: – • műfaj: erotikus, bulvár • goodreads értékelés: 2,67 • molyos értékelés: 47%

Bármibe is fogtam, nagy port kavart és alighanem a legújabb akcióm is kiüti a biztosítékot: harminc napra a nép szolgálatába álltam, óránként százezer forintért felkínáltam magam a férfiaknak. Jó előre kijelentettem, hogy feljegyzések készülnek a titkos légyottokról, ennek ellenére sorban jöttek a pasik. Család fontosságáról papoló politikus, ismert üzletember, olimpiai bajnok, közkedvelt műsorvezető és bundabotrányba keveredett focista. Meg sok más olyan fickó, aki a testemre vágyott.

Az alfahímek nyilván nagyképűen újságolták a köreikben, hogy megfektették Kelemen Annát, fizettek neki, hogy a szolgájuk legyen. Holott ők lettek az én rabjaim. Méregdrága órákkal, autókkal, ruhákkal és ékszerekkel igyekeztek a kedvemben járni. A többségük rendszeresen visszajárt, de aki csak egy újabb trófeaként tekintett rám, most retteghet. Hiszen amivel a barátok előtt dicsekszünk, azt szégyelljük az asszony és a nyilvánosság előtt… Nekem nincs vesztenivalóm!

És valóban, Annácskának nincs veszíteni valója… Amikor megtudtam, hogy meg fog jelenni a könyv, már akkor tudtam, hogy el fogom olvasni. Nem azért mert Kelemen Anna élete számomra olyan vonzó és a részese akartam lenni, szó nincs erről. Csak egyszerűen érdekelt, hogy miért olyan, amilyen, illetve valljuk be az is érdeket, hogy kikkel bújt ágyba. Na nem Tamás a cipőbolt tulaj, vagy Thomas, a norvég milliárdos, sokkal inkább az élsportolók, politikusok, műsorvezetők.

A könyv teljesen olyan, mint maga Annácska, kicsit nyers, kicsit butuska, kicsit össze-vissza csapongó, de emellett érdekes, néha meghökkentő. Olvastam olyanokat, hogy valaki szerint undorító, ahogy ennyire részletez egy aktust… Nem tudom az aktuális olvasó mit várt Kelemen Annától, ő ilyen, és egyébként fogalmam nincs mi volt benne gusztustalan, persze voltak meghökkentő dolgok, de ha azt állítanám, hogy gusztustalan, valószínűleg rendkívül prűdnek gondolnám magam. Na, de mivel nem vagyok az ezért elfogadom, hogy egy ilyen életvitelbe ez valószínűleg teljesen belefér.

Többet kaptam ettől a könyvtől, mint gondoltam. Úgy álltam neki, hogy kapok majd egy butuska önéletrajz féleséget, ami nagyrészt arról szól, hol, hogyan, kivel és miképp feküdt le a nemzet Annácskája. Ehelyett kaptam egy történetet egy lányról, aki sok mindenen keresztül ment és igazából még mindig önmagát keresi.

És akkor térjünk rá a negatívumokra… A könyv egésze alatt azt éreztem, hogy mindenért a szüleit hibáztatja, hogy amikor 5 éves korában elváltak és ő az édesanyjával maradt, akkor siklott ki az élete. Értem én, hogy anyuka nem volt szent életű, de egy normális lelkiállapotú lányban ez nem azt váltja ki, hogy felnőtt fejjel hasonló hivatást válasszon magának. Vagyis szerintem. Soha nem voltam hasonló helyzetben, így igazán nem tudom, hogy lelki oldalról ez okozhat e olyan törést, hogy egy lány a legősibb hivatásban találjon magára.

Az is furcsa volt, hogy a szülei ennyire különböznek. Anyuka kb. a kislány előtt szexelt, míg miután az apjához költözött még csak hangosan nevetni sem lehetett a házban. Fogalmam nincs, hogy a szülei hogy voltak képesek akár 5 évig is egymás mellett élni…

A másik dolog ami nem tetszett, az az volt, hogy Annácska kvázi azt állította, hogy teljesen oké, ha valaki így akar boldogulni. Nem azt mondom, hogy elítélem az örömlányokat, de nem ez az egyetlen út a boldoguláshoz, főleg akkor nem ha valaki családot is szeretne egyszer…

De mindent félre téve, nekem tetszett a könyv. Lehet azért mondom ezt, mert rendkívül toleráns ember vagyok, vagy nem is tudom. Amikor a végére értem úgy voltam vele, hogy basszus olvasnám még. Annácska a szememben továbbra sem változott, ugyan az a nagyképű butuska liba, akinek eddig is tartottam, de a könyve teli találat lett, legalábbis nálam.