Meghan March - Vágy és hatalom

 

kiadó: Álomgyár Kiadó • 236 oldal • sorozat: Vágy-trilógia • fordító: Goitein Veronika • műfaj: New Adult, romantikus, erotikus • goodreads értékelés: 3,93 • molyos értékelés: 76%

Tömött ​a pénztárcám és jó nagy a férfiasságom. Ennyit az önéletrajzomról. Azt hiszem, nem is kell többet mondanom, a nők 99 százalékának ennyi elég, hogy megkapjam őket.

Hogy seggfej vagyok?

Hát igen.

És tudod, mit? Jól is érzem így magam.

Vagyis jól éreztem…

Amíg nem találkoztam Vele.

A könyvekben szikrákról meg kémiáról szoktak írni. Faszság. Kettőnk közt inkább tűzijáték volt, sőt tűzhányó. Vagy atombomba.

Csakhogy van egy kis baj.

Nem tudom a nevét, nem adta meg a telefonszámát, csak úgy lelépett a szállodából életem legforróbb kibaszott éjszakája után. Megkóstoltam a világon a legédesebb, legkülönlegesebb kis pinát… ritka, mint az unikornis, és újra akarom!

Mit tehet ilyenkor egy ilyen seggfej, mint én?

Utcára vittem a problémát. Olyan nincs, hogy nem kapom meg.

És hogy mi lesz, ha megtalálom? Megtartom!

Meghan March erős, érzéki nőkről ír és mocskos szájú alfahímekről, akiket térdre kényszerítenek. Impulzív és kedélyes, és senkitől nem kér bocsánatot, amiért imád pikáns dolgokat írni. Erotikus regényei Amerikában hatalmas sikert aratnak, és minden bizonnyal a hazai olvasók kedvence is lesz.

A Mindig karácsony után vágytam egy szórakoztató, ám nem túl bonyolult történetre. 

Ez az Álomgyár kötet is már 5 éve csücsült a polcon, nem volt túl hosszú, bár bevallom azt hittem egy-két napig lefoglal majd.

Holly és Creighton története kicsit vulgáris volt, kicsit ponyva és erotikus irodalom. Viszont roppant szórakoztató.

Aki nem olvasta még annak csak annyit, hogy nem kell óriási körmondatokat várni és hatalmas irodalmi magaslatokat.

Viszont, ha szereted az erotikus-romantikus köteteket, akkor egy délutánra remek olvasmány.

Kb. délután egy-kettő körül eljutottam odáig az itthoni teendőkkel, hogy neki eshessek, mire feleszméltem este tizenegy volt és az utolsó mondatokat olvastam a kötetből.

A sztori maga sablonos, igazából talán még kicsit semmilyen is. A karakterek egysíkúak…

Most azt kérdezed, hogy miért értékeltem akkor öt kávéscsészére?

Mert szükségem volt erre a kötetre!

Egyszerűen az előző olvasmányom akkora kudarc volt és levitt az életről, hogy arra volt szükségem, hogy ne kelljen gondolkodnom, csak sodródhassak az árral. Ez a kötet pedig ezt adta, igazából én Hollyt nem éreztem hisztisnek, teljesen jól elvoltam vele, Creighton nekem totál ellentmondásos volt, kb. minden második mondatával szembe köpte saját magát.

Na de nézzük miből élünk…

Creighton Karas, 33 éves milliárdos. Az a fajta ember, aki szeretném, ha valójában nem is létezne, arrogáns, akaratos, parancsoló és azt hiszi minden érte van és az egész világ körülötte forog. Ja igen, szex függő.

Holly Wix, 22 éves feltörekvő country énekesnő. Egy tehetségkutató üdvöskéje, aki aláírt az ördögnek és épp kamu barátnő… A karrierjéért mindenre képes, ezt többször nyomatékosítja a 250 oldalon.

Egyikünk sem vágyik semmire, csak egy egyéjszakás kalandra, amiből végül házasság lesz.

Elolvastam, jól éreztem magam olvasás közben és nekem ennyi elég is volt. 

Olvasok e még Álomgyár kötetet? A vágy-trilógiát szeretném befejezni, hogy utána fogok-e vásárolni a kiadótól, nem tudom… Nem egészen ez a zsánerem, de meglátjuk mit hoz majd a jövő.

Leiner Laura - Mindig karácsony

 

kiadó: L&L könyvek • 516 oldal • sorozat: - • műfaj: Young Adult, romantikus • goodreads értékelés: 4,07 • molyos értékelés: 87%

Karácsony. Káprázatos fények az utcákon, készülődés az ünnepekre, tolongó emberek a plázákban.

A bevásárlóközpont forgatagában, december 23-án három lány egymás mögé kerül a mozgólépcsőn, éppen akkor, amikor egy prank videónak köszönhetően 14:59 perckor hirtelen leáll a szerkezet.

A Mindig karácsony Anna, Luca és Bogi történetét meséli el, akiknek látszólag semmi közük egymáshoz, sorsukat mégis ezernyi láthatatlan szál köti össze karácsonykor.

Ez volt 2023 utolsó története. A decemberi TBR listámra +1 kötetként került fel, nem mertem egy ekkora oldalszámú kötetet biztosan felvezetni, mert nem hittem, hogy elérek idáig. 

Leiner Laura kötetekkel eddig különösebben nem volt problémám. Olvastam pár kötetet a Szent Johanna Gimiből, az Akkor szakítsunkat és a külön kedvencemet, a Bábelt.

Igazából csalódni sosem csalódtam, eddig…

Tudtam mire vállalkozom, de mégis csalódás lett.

Három lány, három különböző történet, ami itt-ott összefonódik. Bár ne így lett volna… Én teljesen megelégedtem volna egy főszereplővel és egy történettel.

Anna részét kifejezetten szerettem. Élveztem az olvasást, az első harmadát a kötetnek ki is végeztem még december 26-án, viszont amikor a végére értem és láttam, hogy Luca története jön, nem akartam elkezdeni.

Anna sztorija épphogy elkezdődött, erre bele kell kezdeni másba elölről.

Luca története nyögvenyelős volt, pedig hasonló típusok vagyunk és átéltem a problémáit én is, bár nem orvosiról volt szó, hanem állatorvosi egyetemről, de tudtam milyen érzés lecsúszni. Viszont nem vitt el, lehet azért mert nekem ez már nagyon-nagyon régen volt.

Még az sem mentette meg a történetet, hogy a húgát Rékának hívták, pedig szeretem a nevemet felfedezni az olvasmányokban, mivel viszonylag ritkán olvasok magyar író által írt kötetet, amiben magyar neveket használ.

Bogi pedig nálam teljesen kapufa volt. Bevallom csak felületesen futottam át az ő részét, képtelen voltam már oda koncentrálni.

Szóval ez volt az első LL kötet, amit nem szerettem. A három csésze is csak azért jár, mert a kötet elején még éreztem potenciált a történetben. 

Talán az is rátett egy lapáttal, hogy a karácsony előtti havazások elültették bennem a reményt, hogy talán fehér ünnepünk lesz, majd szenteste szakadó esőben és 13 fokban érkeztem haza, ami teljesen gallyra tette a hangulatomat. Lehet, ha karácsonyi lázban égtem volna, akkor tudtam volna értékelni a történetet.

Decemberi összegző

 

Sziasztok!

A december kicsit kaotikusra sikerült, de talál az újra aktív időszakomban ez volt az egyetlen hónap, amikor tényleg nem került új könyv a birtokomba.

Viszont néhány megmérkezett otthonról, így az első fél évre eltervezett olvasmányaim itt is vannak már velem.😍

Szóval térünk rá, a mit olvastam részre! 👀

On Sai: Apa, randizhatok egy lovaggal?

A hónapban fejeztem be On Sai ifjúsági fantasy kötetét, ami tetszett nagyon. Bár lassan haladtam vele, ez csak részben a könyv hibája, hisz mint már azt molyon és a bejegyzésben is kifejtettem rengeteg lektorálási problémával találkoztam benne. Ha néha becsúszik egy-egy elírás, félre gépelés az nem szokott zavarni, emberek vagyunk, aki dolgozik az hibázik, de ennél a kötetnél úgy éreztem, mintha egy munkafázis valahol kimaradt volna.

Mindentől függetlenül szerettem, megmosolyogtatott és melegséggel töltötte el a szívem.

Colleen Hoover: Verity

Bár hasonlóan egekbe magasztalhatnám CoHo pszichothriller kötetét is... Viszont nem utáltam, fogok még esélyt adni Colleen ilyesfajta próbálkozásainak, de egyelőre nem győzött meg. Nekem kiszámítható és néhol unalmas volt a cselekmény, viszont a stílus továbbra is teli találat, nem tudtam letenni, azért tartott sokáig az olvasás, mert inkább nem olvastam, amikor tudtam, hogy nem nagyon van időm, mert ha beszippantott, akkor az egész világ elfelejthetett.

Katherine Arden: A medve és a csalogány

Igazi téli olvasmány, pont karácsony délután fejeztem be. És még így az év végén új kedvenc írót is avattam ezzel a kötettel. Szerettem Vászja és az orosz mondavilág lényeinek történetét. Sosem gondoltam, hogy ennyire elvisz majd, de ahogy érzékelem, nem nagyon van mostanában olyan kötet, ami ne vinne el. Várom már, hogy beszerezzem az északi erdő legendája további köteteit.

És a + 1 kötetet is elkezdtem, de a Mindig karácsonyról majd a januári összegzőben nyilatkozom.

Best of... 2023

 

Sziasztok!

Nézzük meg, hogy mik voltak számomra 2023 legjobb könyv élményei.

Bár viszonylag későn - októberben - rázódtam vissza az olvasásban ez alatt a rövid idő alatt is sikerült pár új kedvencet avatnom idén. 😊 

Összesen 4 könyv került be a legmeghatározóbb könyvélményeim közé. Összesen nem ennyit olvastam az elmúlt három hónapban, így minden könyv természetesen nem került kiemelt kategóriába.

Olvasási sorrendben foglalkozunk velük...

1. Colleen Hoover: November 9.

A November 9. volt az a könyv, amivel újra visszacsöppentem az olvasásba. Kettő nap leforgása alatt olvastam el a könyvet, pontosabban kb 34 óra alatt, ami nem majdnem annyi, mint amennyi időt összesen találkozott a történet folyamán a két főhős.

Szóval egy újabb olvasási válságnak vége. Nem tudom merjek e még CoHo-t olvasni, vagy várjak addig, amíg megint olvasási válságom lesz, hisz ezek szerint ez zökkent ki igazán.

Az értékelést itt találjátok: Colleen Hoover: November 9.

2. On Sai: Apa, randizhatok egy lovaggal?

2018. Könyvhét... Ott kezdődött e kötet története és soha nem került a kezembe, pedig akkor dedikáltattam is az irónővel, aki azt mondta bátor vagyok, hogy olvasatlanul dedikáltatok.

Erre a kötetre durván két hetet szántam, egyszerűen annyira összejöttek a dolgok, hogy csak melóba menet vagy hazafelé tudtam olvasni, így nem haladtam vele úgy, ahogy igényeltem volna.

Bár a kötet lektorálás szempontjából borzasztóan össze lett csapva, maga a történet egy igazi kis gyöngyszem az olvasásaim között, mindig mosolyogva fogok rá gondolni.

Külön imádom, hogy dedikált példány.

Az értékelést itt találjátok: On Sai: Apa, randizhatok egy lovaggal?

3. Colleen Hoover: Verity

Első Kristály pöttyös könyvem, valószínűleg nem az utolsó.

Igazából nem lettem teljesen lenyűgözve, de valamiért mégis meghatározó volt, talán pont azért mert az első női pszichothrilleremről van szó.

Szeretem CoHo-t ezt már párszor kifejtettem, de ebben a zsánerben egyelőre nem győzött meg, tervben van a Layla is, meglátjuk, hátha az majd levesz a lábamról.

Minden esetre két hét alatt az évvégi hajtás közepette remek olvasmány volt.

Az értékelés itt találjátok: Colleen Hoover: Verity

4. Katherine Arden: A medve és a csalogány

Nem is értem, hogy ez a bámulatos kis történet miért csücsült 5 évig a polcomon. Ja igen, mert bár elcsábultam és megvettem a szerelem borító miatt, de annyira elfogult vagyok a Könyvmolyképző kiadóval, hogy féltem, rettegtem, hogy nem fog tetszeni.

Novemberben eldöntöttem, hogy még idén elolvasom ezt a kis gyöngyszemet és sikerült is a terveket megvalósítani.

Szerettem Vászja történetés és most már bátran fogom megvásárolni a trilógia másik két kötetét, sőt Ardennel új kedvelt írót is avattunk idén.

Az értékelést itt találjátok: Katherine Arden: A medve és a csalogány

Ezek lennének nekem az idei év meghatározó olvasmányai... A napokban kikerült már, hogy mikkel fogom kezdeni a 2024-es évet. A karácsonyi otthon tartózkodásom során megint sok-sok kötet tartott velem, amiket mind szeretnék majd az új esztendőben elolvasni.

Remélem továbbra is velem tartottok! 😍

Doctor Who Special

 

Tudni kell rólam, hogy kb 2012 óta imádom a sorozatot, láttam a classic szériából is a fellelhető részeket, az új szériánál pedig, mint a legtöbb wohviant engem is elvesztettek Jodi Wittakerrel, becsszó én adtam neki esélyt, de vagy Capaldi tette magasra a lécet, vagy én, de nem sikerült megugrani.

Viszont Ncutihoz a bejelentés óta nagy reményeket fűzök.

Nekem a Doktor mindig egy idősebb férfi volt. (kinek mi az idősebb, amikor elkezdtem nézni a sorozatot, kis fruska voltam, a 30 akkor nekem még öregnek számított) Így lett megalkotva a szerep, megszoktam és imádtam, aztán jött Matt Smith a kisfiús bájával és gyűlöltem, nem volt Doktoros, kicsit sem!

Végül olyannyira belemászott a hétköznapjaimba, hisz kb a 7. évadig folyamatosan tudtam nézni, hogy megkedveltem, mi az hogy megkedveltem, az egyik, ha nem a kedvenc Doktorom lett.

Utána már Capaldit volt fura megszokni, de az öreg is nagyot alakított és neki aztán köszönhetünk legendás részeket.

Viszont, az hogy nőt csináljuk a Dokiból, azt már nem bírtam feldolgozni, lehet ha más játszotta volna… Nem tudom, de Jodie annyira karakter idegen volt, hiába szenvedtem végig 5-6 részt, hogy majd megszokom… Jöttek a részek én meg elodáztam, hogy majd… majd… Aztán a majdból nem lett semmi.

A 60. évfordulós részeket nagyon vártam, főleg amikor láttam, hogy Tennant visszatért Doktorként. Ő volt az egyik legnépszerűbb Doki az új szériában és valamiért Donna meg az egyik legnépszerűbb útitárs, nem értem… Én személy szerint rühelltem Donnát.

Most pedig kaptunk 3 részt, amiben DonnaDoctor és tizes újra egy csapat és megmenti a világot…

1. A csillag bestia

Abszolút elvitt a nosztalgia. Konkrétan, ha semmi nem történik a részben engem már megvettek. Kicsit olyan volt, mint egy osztálytalálkozó, ott voltak a régi ismerősök, már-már barátok és azon feszengtem a rész alatt, hogy kedves nosztalgia jár át, vajon ők még ugyanazok, mennyit változhattak az elmúlt évek alatt? Sokat változtak, de mégis ugyanazok voltak, és ez a Donna szerethetőbb volt nekem. Lehet azért nem szerettem őt, mint útitársat, mert nem voltam elég érett, hogy értékelni tudjam.

2. A vad kék messzeség

Azta… hűha… A három rész közül abszolút a number 1. Zseniális történetvezetés, végig feszült izgalom, a Doktor ennél Dokisabb nem is lehetett volna, Donna pedig itt vált igazán DonnaDoctorrá. Kicsit sötét és baljósló volt az egésznek a hangulata, de pont ezért kedveltem.

3. A kacagás

Neil Patrick Harris egy zseni. Imádom. Igazából most azt érzem, hogy nincs senki, akit nem imádnék. A vigyor a rész egésze alatt ott ült az arcomon. 

Jó volt a Játékkészítő karaktere, szerettem ezt az idegen entitást. 

Viszont a Bi-generáció nekem too much volt. Kicsit úgy éreztem, hogy Tennant talonban maradt, ha Ncutinak nem jönne össze legyen kihez visszanyúlni megint… 

Mindent összevetve ez a három rész visszaadta a reményt, döcögősen indult, de rengeteg potencia van benne és továbbra is bizakodó vagyok. 

És úgy vártam a karácsonyt, mint még soha. Újabb karácsonyi epizód, amire megérte várni.

A 3 60. évfordulós rész után igazán el lettünk kényeztetve egy karácsonyi epizóddal is, hogy bírom így ki tavaszig…

4. Templom a Ruby Roadon

Végre Ncuti első teljes értékű része és végre megismerkedhettünk azzal a lánnyal is, aki tavasztól a Doktorral utazhat.

Már kétszer láttam… Imádom. Egyszerűen látszik, hogy mennyire meg akar felelni, de nem görcsös, nem zavaró, élvezi, hogy ő a Doktor. Ruby pedig Amyre emlékeztet. 

A rengeteg karácsonyi rész után nem tudtam, hogy mit lehet még a témában kihúzni a kalapból, de a goblinok igazán eredeti ötlet volt.

Ez nem volt Doctor Who mérföldkő, igazából maga a rész történet szempontjából elég vérszegény volt, viszont a karakterek teljesen elvitték.

Az új Doktor jó, az új útitárs valahol Amy és Clara között van félúton, legalábbis nekem most így tűnik.

Elégedett vagyok, várom a tavaszt, várom hogy újra utazhassak térben és időben. Addig meg a TARDIS nyakláncom mindig emlékeztet az ígéretekre.

Januári olvasmánylista

 

Sziasztok!😊

A decemberi TBR listát sikerült szinte tökéletesen megvalósítani. Nagyon büszke is vagyok magamra, de erről majd a havi összegzőben mindenképp részletesen fogok beszélni.

Most nézzük mit tervezek januárra, ha már olvasásról van szó.

1. Meghan March: Vágy és hatalom

Még egy Cosmopolitanhez volt ajándékba, csak azért vettem meg az újságot, mert könyv volt hozzá. 😂

Sosem olvastam még Álomgyár kiadós könyvet. Tudom, hogy erotikus kötet lesz, ami nem áll tőlem távol. Vinteden nézegettem már a további köteteket, hisz ez is egy sorozat kezdő. Egyelőre nem vagyok olyan bátor, mit Guillermo del Toro köteteivel voltam, hogy ismeretlenül beszerzem a másik kettőt.

Meglátjuk, hogy mennyire szippant be ez a fajta ponyva iroladom.

2. Maggie Stiefvater: Ballada – A holtak éneke

Na ettől nem félek. A Lament olvasása után tudtam, hogy záros határidőn belül olvasni szeretném a Balladát is. Viszont még jó, hogy haza mentem karácsonyra, mert én azt hittem, hogy ez a kötet itt tanyázik a kislakásban, de nem ott figyelt a nagy könyves polcon.

Nem hiszem, hogy csalódni fogok Maggie-ben, és ha ezt is befejezem már startolok is rá a Hollófiúk kötetekre.

+1 Leiner Laura: Szent Johanna Gimi 1. - Kezdet

Minden hónapban egy-egy LL könyv kerül a "+1" kategóriába. Ennek az az oka, hogy anno félbe hagytam a sorozatot, az első 3 kötetet olvastam, de nincs fenn értékelés a blogon, viszont jelentkeztem egy molyos kihívásra, ahol újra kell olvasni az SzJG-t. Én csak az első hármat olvasom újra, a többi szépen felkerült az éves tervezőmbe is. Kíváncsi vagyok, hogy most milyen hatással lesznek rám Laura könyvei.

Katherine Arden - A medve és a csalogány

 

kiadó: Alexandra Kiadó • 382 oldal • sorozat: Az Északi erdő legendája • fordító: Iváncsics Irma • műfaj: fantasy • goodreads értékelés: 4,10 • molyos értékelés: 91%

Gyilkos ​szél fúj a vad orosz vidéken, messze északon; nagyon rég nem volt ilyen fogcsikorgató hideg. A fák között suttogások, léptek zaja hallatszik. A medve ébredezik, egyre erősebb, és ha eltépi köteleit, talán senki sem állíthatja meg többé.

Vaszilisza zöld szemű, vadóc kislány, aki egy faház kemencéjének melegénél dadája régi időkről szóló meséire alszik el. Napközben lovagol, fára mászik, az erdőket járja; ott érzi igazán otthon magát, az állatok és növények között. De Vászja nem fiú, az a sorsa, hogy nővé érve gyermekeket szüljön és ellássa urát. A kislány már egészen fiatal kora óta tudja, hogy neki nem ezt írták meg, édesanyja nem ezért hozta a világra, mielőtt belehalt volna a szülésbe. Életével együtt különleges tudást adott a kislánynak, olyat, amely megváltoztathatja egész népe sorsát.

Katherine Arden első regénye az orosz mítoszok és népmesék varázslatos világába viszi az olvasót, ahol a csodák mindennaposak, a démonok és manók jelenléte megszokott, ahol ember és természet olyan összhangban élhet együtt, ahogy csak a legendákban lehetséges.

Az Északi erdő legendájának első kötete már lassan 5 éve üldögélt a polcon, egyszer leemeltem, aztán bele sem olvastam és vissza is került a helyére, mert nem volt időm…

Viszont novemberben kitaláltam, hogy bizony erre illene most már sort keríteni, hisz tetszett a fülszöveg és imádom a borítót.

Ez egy fantasy köntösbe bújtatott családregény orosz mondai elemekkel, engem megvett kilóra.

Vászja karaktere egyszerűen szerethető. Nem tudtam nem kedvelni, igazából az egész családját szerettem.

Aljosa különösen közel került a szívemhez, hisz a legkisebb bátyjként, vele találkoztunk a legtöbbet. Bátor volt, a húgában a végtelenségig hitt és lojális volt hozzá.

Az apjuk is egy csodálatos karakter volt Pjotr mindent megtett a családjáért, még újra is nősült, hogy a lányának anyja lehessen.

Viszont, amit kifejezetten szerettem azok azok az orosz mondavilág sajátos kis lényei, a vazila, a lovak kis szolgája, vagy az orosz vízi tündér, aki nem épp kedves kis lény.

De Morozko volt rám a legnagyobb hatással!

Szerettem a Télkirályt, a Fagydémont és mindent, amit képviselt, főleg a kapcsolatát szerettem Vászjával, ahogy védelmezte és próbálta megmenteni az utolsó még Látó ember életét az északi Ruszban.

Hisz, ha látók meghallanak és az orosz mondák és mesék elfelejtődnek, ha az emberek nem hagynak éjszakára csemegét a kemence mellett a domovojnak, akkor bizony ezek a hasznos kis lényeg mind legyengülnek és a feledéssel elhalványulnak, majd eltűnnek.

A történet lassan indult be, Vászja születésétől követhettük végig az eseményeket, egészen 13 éves koráig, amikor ő akkoriban már felnőtt nőnek számított. 

Vászja soha nem volt olyan, mint a nővére Olga, aki mindig egy férjről és gyerekekről álmodott, a legkisebb lány mindig inkább a bátyjaira hasonlított, szeretett volna vadászni, lovagolni és szabadon élni, de nőként ez nem biztos, hogy megadatott volna neki.

Volt egy karakter, akit nem nagyon szoktak szeretni, ő a fiatal pópa volt, aki hirtelen északra kerül, mert megüresedik ott egy templom. Konsztantint én személy szerint szerettem, a kettős érzései Vászja iránt különösen szórakoztató karakterré tették számomra és sokszor ő volt a cselekmények mozgató rugója, ergó nélküle nem jutottunk volna el a végkifejletig. Igen önző volt, ami Isten emberéhez nem méltó, de ő is csak ember volt, miért ne lehetett volna önző. Kicsit bántott is, hogy elbánt vele végül Morozko és Vászja, de tudom, hogy ennek így kellett történnie.

Viszont, hogy megnyugtassak mindenkit, Annát én is utáltam, viszont a lánya Irina is a szívemhez nőtt. Irinka rajongásik szerette nővérét, emellett próbált megfelelni édesanyjának is ezért két világ között rekedt. Vászja sosem kérte tőle, hogy válasszon a két világ közül, de a kislány végül megtette.

Kíváncsi vagyok a másik két kötet mit tartogat a mi kis északi boszorkányunknak és megmaradt családjának.