eredeti cím: The Magician’s Nephew • kiadó: M & C Kft. • 224 oldal • sorozat: Narnia krónikái • fordította: K. Nagy Erzsébet, Háy János • illusztrátor: Pauline Baynes • műfaj: fantasy • goodreads értékelés: 4,02 • molyos értékelés: 83%
Narnia birodalmának titokzatos történetét hét kötetben mondja el a világhírű angol szerző, C. S. Lewis, ezek közül az első, Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény címűt vitte filmre a Walt Disney Pictures és a Walden Media.
A Narnia Krónikája a Jó és Rossz örök háborúját meséli el. Olykor a csatamezőn, nyílt küzdelemben csap össze a fény az árnnyal, máskor a szív rejtett zugaiban. Ám legyenek az ütközetek akár a lélekben, akár a harcmezőn: minden összecsapás meghatározó erejű.
Olyan utakon kalandozhatunk, amelyek a világ végére vezetnek, fantasztikus lényekkel köthetünk ismeretséget, megtudjuk, mi az árulás, mi a hőstett, mit jelent megnyerni vagy épp elveszíteni egy barátot. Kalandos utazás ez a fantázia birodalmában, ugyanakkor a legmélyebb valóságban. Kiadónk sorozatban jelenteti meg a rajzokkal illusztrált hét kötetet. Sorozat ez, melyben minden mű önmagában is teljes egész, önállóan is lenyűgöző olvasmány. Kezdődjék hát meg a kalandok sora!
A NARNIA KRÓNIKÁINAK ELSŐ KÖTETE:
A varázsló unokaöccse
Tudni szeretnél valamit Narniáról? Ez az a birodalom, ahol megszólalnak az állatok, ahol a legváratlanabb pillanatban egy boszorkány karmai közé kerülsz, ahol a Jó akaratából új világ születik. Ahová véletlenül keveredik a két barát: Digory és Polly. Ha kinyitod a könyvet, őket kísérheted el e titokzatos világba. Abba a világba, ahol semmi sem lehetetlen.
A kaland elkezdődött…
Szeretem C. S. Lewis Narnia könyveit. Legalábbis amikor leemeltem a polcról – most már a teljes sorozat – első kötetét, ilyesfajta emlékeim támadtak. Bár bevallom 10 év távlatából fikarcnyi fogalmam sem volt a történetről. Sőt fülszöveg nélkül a szereplők nevére sem emlékeztem. Így olyan volt, mintha először olvastam volna a történetet.
Számomra borzasztó furcsa volt, hogy egy ennyire magával ragadó, szerethető történet miért tűnt el az emlékezetemből. Erre valószínűleg sosem kapok választ, de egy biztos, most már jobban fogom őrizni e kedves szereplők emlékét, és ha feledésbe merülnének újra és újra elolvasom történetüket.
Én kronológiai sorrendben olvasom a történeteket, számomra így van értelme, nem szeretek össze-vissza ugrálni a korok között, így lett az első nálam A varázsló unokaöccse, ami a Goodreads szerint a 6. kötet.
A történet főszereplője Digory Kirke, a későbbi Kirke professzor, akit azok is jól ismernek, akik csak a Narnia: Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény című filmet látták. Itt azonban nem az idős úrral találkozunk, akit nem lehet holmi gyermeteg badarságokkal zaklatni. Itt Digory Kirke egy kisfiú, akit kiszakítana vidéki környezetéből, mivel édesanyja megbetegszik és ezért londoni rokonokhoz kell költöznie, mivel édesapja Indiában dolgozik.
Digory valószínűleg sosem került volna akkora slamasztikába, ami majd Narnia megalapításához vezet, ha a szomszédban éppen nem Polly Plummer lakik. A lány a Kirke fiúval egykorú, és imádja a kalandokat. Igazából mindkét gyerek csak elméletben szeret kalandozni, hatalmasat lendít a cselekményen, hogy mindketten annyira büszke természetek, hogy sosem vallanák be egymásnak, hogy olykor-olykor igenis félnek.
Nagyon hamar megismerkedünk Andrew Ketterleyvel, Digory bácsikájával egy véletlen elszámolás miatt. Ketterley új amolyan botcsinálta varázslóféle, és valószínűleg ő maga sem gondolta, hogy mekkora galibát is fog okozni, „ártatlan” kísérletezéseivel és egy kisleány eltüntetésévél. Hisz itt léptek a történetbe varázsgyűrűk – sárgák és zöldek –, illetve másik világok, ahonnan Pollyt meg kellett menteni.
Andrew bácsi nem véletlenül a gyereket küldte el maga helyet, hisz 60 évesen az ember nem biztos, hogy teljesen készen áll egy másik világ felfedezésére.
A hely ahová eljutnak a gyereke nem egészen egy másik világ… Egy világok közötti rengetegbe kerülnek, ahonnan számos másik világba vezetnek tavak.
Az első világ, amit meglátogatnak nem más szülőhazája, mint Jadis királynőé, őt is ismerhetik a filmrajongók, hisz ő Narnia jégkirálynője. Ám ekkor még minden, csak nem jégkirálynő. Jadis mély álomban van, amelyet szerencsétlenségünkre Digory megtör, és ezzel útjára indít egy gonosz boszorkányt.
A kalamajka igazán itt kezdődik, de erről már igazán nem írok bővebben, mert minden poént lelőnék. Viszont az biztos, hogy végül Narnia születéséhez elég díszes társaságot sikerül a gyerekeknek összerittyenteni, ugyanis Digoryn és Pollyn kívül ezen a jeles alkalmon ott van még Andrew bácsi, Jadis, egy lovász és a lova, Szamóca.
Illetve Aslan, aki megteremti Narniát, méghozzá hat óra alatt. Aki utána néz C. S. Lewisnak, vagy ahogy a könyv elején megtudtam – a barátainak csak – Jacknek, azt tudja, hogy Tolkien barátja mélyen vallásos volt, így nem csoda, hogy a jó és rossz állandó harcáról szóló gyermekkönyveinek is istenhez kapcsolódó üzenete van. Hisz – nem tudom, hogy gyerek fejjel is így gondoltam e – felnőttként feltűnt a rengeteg párhuzam Isten és Aslan, az oroszlán között, aki létrehozott egy világot, növényekkel és állatokkal. A hat óra sem lehet véletlen, hisz Isten is hat nap alatt teremtette meg a Földet. És az, ahogy értelmet lehelt kiválasztott állataiba, olyan volt, mintha a Szentlélek szállta volna meg őket.
Volt a lovász és az oroszlán között egy párbeszéd, mely alapján azt feltételeztem, hogy Aslan teremtette az összes létező világot, és a mi világunkban ő lehet Isten. Remélem ez a rész egy későbbi kötetben világossá válik.
Végezetül pedig a boszorkány igazából büntetést kap, bár nem olyat, amit egy mese végén várunk. Valamint Andrew bácsi és a gyerekek visszatérnek Londonba, ahol életük végéig emlékeznek Aslanra, Narniára és minden csodára, amit ezen az esős nyári napon átéltek.
A végén külön tetszett a ruhásszekrény története. Bevallom az elején azt hittem a gyűrűkhöz lesz köze, de így most már értem, hogy abban semmi logika nem lett volna.
Az illusztrációkat külön imádtam, így egy-kettőt beszúrtam a bejegyzésbe is. Így színesem még gyönyörűbbek.
A következő részt már picit jobban ismerem, hisz annak a történetét számtalanszor láttam film formában, viszont ez nem rettent el az olvasástól, mint eddig bármelyik megfilmesített könyvnél, hisz valószínűleg a Pevensie testvérek története is épp így elvarázsol majd.
