2019. április 9., kedd

Erin Watt: Cifra palota


eredeti cím: Twisted Palace • kiadó: Könyvmolyképző Kiadó • 408 oldal • sorozat: A Royal család • fordította: Sándor Alexandra Valéria • műfaj: New Adult, romantikus • goodreads értékelés: 3,98 • molyos értékelés: 86%


Halálos ellenségekből váratlan szövetségesek?

Két fiatal mindent megtenne azért, hogy megvédjék, ami számukra a legfontosabb.

Ella Harper eddig minden kihívással megküzdött, amit az élet az útjába sodort. Kemény és kitartó lány: mindennél fontosabb számára, hogy megvédje a szeretteit. Rég elvesztett apja felbukkanása és a barátja életének hajszálon függő összeomlása talán mégis túl nagy terhet jelent a számára.

Reed Royalnak gyorsan felforr az agyvize, és még gyorsabban jár el a keze. De most visszaüt rá, hogy eddig minden problémát erőszakkal oldott meg. Ha meg akarja menteni saját magát és a lányt, akit szeret, felül kell emelkednie gyötrő múltján és megtépázott hírnevén.

Senki sem hisz abban, hogy Ella túlélheti a Royalokat. Mindenki biztosra veszi, hogy Reed mindenkit tönkretesz.

Talán igazuk van.

Minden és mindenki összeesküdött, hogy szétválassza Ellát és Reedet. Meg kell találniuk a kiutat a törvény szorításából, muszáj megmenteniük a családjukat, és kideríteni az összes titkot a Cifra Palotában.

Az elsöprő sikerű Papír hercegnő és Megtört herceg folytatása.



Aki járt már a blogon az tudhatja, hogy élek-halok a Royal fiúkért. És ez ezentúl sem lesz másképp.

Spoierek nélkül nem tudok beszélni a harmadik kötetről… Szóval, aki nem olvasta a Megtört herceget, az most ne olvasson tovább, kivéve ha nem zavarja, hogy lelövöm a végső csavart a könyvben.

Pöppet kiakadtam a hatalmas függővégen. Reedet letartóztatják gyilkosságért, illetve visszatér a halálból Steve, Ella vér szerinti apja.

Év elején kezdtem el olvasni, de közben költöztem, meg minden egyéb és a könyv csak a polcon csücsült bánatosan. Éreztem, hogy olvasni kéne, de nem ment.

Aztán múlt hét elején megembereltem magam, mondván mindennap egy picit, párom is közölte, hogy őt egyáltalán nem zavarja, ha olvasok mikor itthon van, így jobban felbátorodtam.

Kellett egy-két nap, míg belerázódtam, de azt hiszem sikerült visszazökkennem a Royal-család mindennapjaiba.

A könyvsorozat – ahogy érzékeltem – még mindig nagyon megosztja az olvasó közönséget. Vagy imádják, vagy mélységesen megvetik Ella és Royalék történetét.

Én továbbra is azok táborát erősítem, akik szeretik ezt a regény folyamot. Bár nekem ez a kötet már a pont elég Reed-Ella történethez tartozik.

Borzasztó fordulatos volt a könyv, csak kapkodtam a fejemet. És a végkifejlet… Sosem gondoltam volna, hogy pont Ő a gyilkos. Ne aggódjatok nem lövöm le, hogy kicsoda pontosan.

Térjünk rá a szereplőkre…

Steve-vel kezdeném a sort, hisz lényegében ő volt az egyetlen új szereplő a történetben. Ella édesapja, aki egy ejtőernyős kirándulás során eltűnt és egészen mostanáig azt gondolta mindenki, hogy meg is halt.

Sok embernek totál unszimpatikus volt a karaktere, én viszont kedveltem. Meg tudtam érteni, hogy mit miért csinál. Picit túl féltette Ellát, de teljesen jogosan. És bár voltak értelmetlen próbálkozásai, számomra mégis hiteles volt, hogy csak jó apja szeretne lenni a lányának, akinek az első tizenhét évéből kimaradt.

Pozitív csalódás volt a maga módján Jordan is. Még az értelmetlen alkujával együtt is, hisz kicsit az jött le számomra, hogy mégsem utálja zsigerből Ellát és a maga módján próbált segíteni, hogy a szerelmesek révbe érjenek.

Valerie továbbra is szívem csücske, talán az egyik legszimpatikusabb legjobb barátnő a könyves legjobb barátnők listámon. És nagyon remélem, hogy Wade-del külön könyvet is kapnak, igazán megérdemelnék.

Gideonról eddig nem nagyon tudtam nyilatkozni, hisz sok mindent nem tudtunk meg róla az előző kötetekben, ám most egy picit többet mutatott magából, bár számomra ő az a Royal fiú, aki továbbra sem szimpatikus.

Easton meg a szívem kuglófjának picike szem mazsolája. Nem tudom nem imádni a srácot, már alig várom a szerelmes Eastont a következő kötetben. Neki is kijár a happy end.

Az ikrek is egyre kedvelhetőbbek, és végre már tudom, hogy Lauren teljesen tisztában van vele, hogy mind a két sráccal kavar. Furcsa szita, de én nem ítélkezek.

Kicsit furcsa, hogy el kell köszönnöm Reedtől és Ellától, hisz bár nem tudtam a szerelmükkel azonosulni, mégis egy csodálatos kapcsolatot ismerhettem meg általuk, remélem East története is hasonlóan bonyolult, de csodálatos lesz. Már alig várom.

A Royal család: Papír hercegnő Megtört herceg • Cifra palota • Megkopott korona

2019. április 4., csütörtök

Fekete Judit: Az őrület határán - Kálmán Lili munkanélküli naplója


kiadó: Könyvmolyképző Kiadó • 192 oldal • sorozat: - • műfaj: romatikus • goodreads értékelés: 4,11 • molyos értékelés: 82%





Mit tehetsz, ha minden veszni látszik?

Lili egy menő multinál dolgozik, és talpraesett marketingesként megszokta, hogy minden problémát gyorsan megold. Csakhogy egy nap behívják a tárgyalóba, és bizony, AZT a hírt közlik vele.
Munkanélküli lett.
Nincs mese, ideje új állás után nézni.
Fergeteges rodeó indul a magyar valóságban.
Elgondolkozik, legyen-e belőle aloe vera mlm ügynök, vagy elfuserált cukrász. Sofőr. Virágáruslány. Hallgasson-e a volt kollégára, aki felhívja a Nagy Ötlettel?
Várjon az igazira vagy vállaljon átmeneti munkát? Adja fel az álmait? És az elveit?
Miközben naplót ír, vagy épp lelkesen blogol, mellékesen várja a nagy Őt is, de főleg kicsiket talál.
Ám az Élet gyakran meglepőbb, mint gondolnánk…
A hol szomorkás, hol kacagtató történet üdítő színfoltja a hazai könyvkínálatnak, és lelket feltöltő olvasmány mindazoknak, akik épp hasonló cipőben járnak.

Kövesd Lili történetét és találd meg önmagad!


Még decemberben sikerült befejeznem Fekete Judit pár száz oldalas Arany pöttyösét. Viszont egy sort sem írtam róla…

Roham tempóban olvastam, hogy még szilvszter előtt letudhassam az év utolsó könyvét. Tavaly ez lett a 30-dik.

Szerettem is, meg nem is Kálmán Lili munkanélküli naplóját. És a sors furcsa fintora, hogy amikor ezt a bejegyzést írom jelenleg ugyan abban a cipőben vagyok, mint a könyv főhőse.

Pici részletekben haladtam a könyvvel, egyszerűen azt éreztem, hogy muszáj elolvasnom, hisz milyen kis rövid, ez nem foghat ki rajtam. Másrészről meg kifogott rajtam mégis, bár abban az időszakban minden kifogott volna rajtam, szerintem még egy Cosmopolitan magazin is.

De térjünk rá a történetre, ami igazából tetszett. A főhősnő Kálmán Lili, marketinges és friss munkanélküli. Aki nagyon hamar rájön, hogy munkát találni egyáltalán nem egyszerű.

A történet során Lili aztán mindenbe belekóstol, ha jól emlékszem a virágbolttól a temetkezési vállalatig minden terítékre kerül. Emellett rengeteg sorstársának segít munkát találni egy blog segítségével.

Lili legjobb barátnőjét, Sultzot csíptem a legjobban, hihetetlen az a nő. Szerintem nem nagyon van a világon olyan nő, akinek nem lenne egy ilyen megmondó barátnője, és mind imádjuk őt, még akkor is ha néha a lelkünkbe gázol az őszinteségével.

Azt hittem egyébként, hogy mivel napló regény ezért pikkpakk haladok majd vele, hát nem így lett… Volt, hogy hónapokig csak a sarokban hevert, mert feléje sem néztem… De ez nem azért van, mert nem jó. Fekete Judit humorát imádtam végig, de rossz időszakban találtam a könyvre.

Lili vicces, néha szomorú, ám happy enddel végződő történetére én öt csillagot adtam. Nem nagyon tudok még mit hozzáfűzni, hisz már nem friss az élmény és sok mindent felejtettem, a végem viszont határozottan emlékezetes lett, ha egyszer meghalok én is biournát szeretnék!

2019. április 3., szerda

Még élek...


Sziasztok!

Rég jártam erre… Úgy éreztem így a Könyvfesztivál előtt már illő dolog lenne bejelentkezni, hogy élek még, nem tűntem el. Kicsit gatyába ráztam a blogot, újra feltöltöttem az eltűnt képeket, illetve kicseréltem az idei olvasási kihívásra a tavalyit.

Júniusban még bizakodó voltam, viszont az év második felében össz-vissz 3 könyvet voltam képes elolvasni. Ennek több oka is volt…

Először is júliusban helyzet jelentettem, hogy kiskutyásodtunk. Ez olyannyira lekötött, hogy a 8 hétben amíg a pöttöm lurkókat nevelgettem kb. egy betűt sem olvastam.

Aztán egy kiskutya nem gadisodott, végül én vettem magamhoz, saját kutya lett. Hope lett a neve és időm nagy részében őt nevelgetem, most már 9 hónapos nagylány.

Emellett pedig szinte a kiskutyákkal egy időben belépett az életembe egy fiú is… Régóta ismertem, de most sikerült mind a kettőnknek jó időben, jó helyen lenni. Januárban költöztem hozzá, 350 km-re az eddigi otthonomtól és a kiskutyám mellé már egy morgós macskát is kaptam. Még nem mindent sikerült ide utaztatnom, a költözéskor 3 könyv jött velem, a többi a nővéreméknél van. De ezt a három könyvet sem emeltem le a polcról egészen mostanáig.

Mióta itt vagyok munkát keresek, időm nagy része ezzel telik, mondhatnátok, hogy miért nem olvasok? Most lenne rá időm… Hát vicces, hogy nincs, melósabb egyedül háztartást vezetni, még akkor is, ha csak egy 50 m3-es lakásról van szó. Így eddig zömében ezt csináltam, illetve sorozatokat néztem.

Viszont megint ott tartok, hogy nem köt le semmi, millió részt láttam már millió sorozatból, más kell, ez már nem kapcsol ki. És így került a kezemben a Cifra palota… Ez most kikapcsol, és újra azt érzem, hogy jó olvasni.

Igyekszem újra rákapni az ízére, lefekvés előtt olvasgatni picit, házimunka után nem a tv távirányítóhoz nyúlni, és szép lassan az otthoni látogatások alkalmával elhozom a könyveimet is.

Sok változáson megy majd keresztül a blog, ahogy most én is, igyekszem rendszeresen jelentkezni.

A Könyvfesztivált idén is kihagyom, így állás nélkül egyelőre nem engedhetek meg magamnak egy könyvet sem, nem hogy könyves rendezvény!

Csóközön,
Réka