Kai Meyer: A betű mágusa

eredeti cím: Die Seiten der Welt • kiadó: Maxim Kiadó • 416 oldal • sorozat: A Varázskönyv-trilógia • fordította: Hajdúné Vörös Eszter • műfaj: Young Adult, fantasy • goodreads értékelés: 3,87 • molyos értékelés: 79%

Minden könyvnek van egy titkos oldala.

Furia Faerfax a könyvek világában él. Családja vidéki birtoka egy végtelenségbe nyúló könyvtár fölött emelkedik. A lány egy nap különleges könyvre bukkan: a lapokra írt sorok segítségével képes levelezni Severinnel, aki 1804-ből válaszol neki. Miközben a barátság lassan vonzalommá formálódik, Furia nem is sejti, milyen halálos veszedelem fenyegeti a családját. A tragédia hamar bekövetkezik, édesapját elveszti, öccsét pedig elrabolják. Így Furia olyan erőkkel kerül szembe, amelyek hatalmát még csak nem is sejti. Hogy segítséget kapjon, Libropolisba, az eltűnt könyvesboltok városába megy. Itt találkozik a vadóc lánnyal, Cattel, és Finniannel, a felkelővel. Együtt vonulnak harcba a könyvmágia urai és az összes könyvet fenyegető betűhalál ellen.

Hát emberek, nem tudom hol is kezdjem az egészet. Igazán kíváncsi voltam. Én is a Harry Potteren szocializálódtam, mint sokan mások, de engem Kai Meyer varázsvilága nem győzött meg.

Ez megint egy olyan túl hypolt könyv, ami nekem nem nyerte el a tetszésem. Egyrészt azzal is problémám volt, hogy nem E/1-ben íródott a történet, így nem nagyon tudtam beleélni magam Furia szemszögébe. Sőt talán mert ennyire különbözik a világnézetünk és az életkorunk, akkor is lehet, hogy pont ennyire nem értettem volna egyet a döntéseivel, viselkedésével.

Furia Faerfax könyvmágus, mint az apja is, bár az öccse egy átlag ember. A könyv elején úgy tűnt a lány és a kisfiú nem igazán jönnek ki, ám valamiért a bonyodalmak alatt akkora testvéri szeretet alakul ki közöttük, hogy ezt néha elfelejtjük, ám Furia előszeretettel emlékeztetett rá minket, hogy fontos feladata, hogy megmentse Pipet.

Emellett van egy fiú - Severin - akivel levelezik, és aki 200 évvel előtte élt. Severin számomra egy nagyon klassz szereplőnek tűnt, aztán úgy 50 oldal után rájöttem ki is ő valójában. Úgyhogy onnantól fogva már nem nagyon kötött le, főleg mikor tényleg kiderült, hogy pontosan az, akire gondoltam.

Ami igazából tényleg tetszett, az a két beszélő bútor, a lámpa és a fotel volt. Az ő fejezeteiket tényleg kedveltem. A két vakmerő tárgy, akik az elfoglalt házban segíteni próbáltak a kisfiúnak.

Emellett még, ami pozitívum volt számomra, az Libropolis volt. Sőt imádtam a könyvhöz kapott könyvjelzőt, aminek hatalmas szerepe volt a Londonból nyíló varázsló városba való bejutáshoz. Igazából ez egy annyira klassz világ volt, tele csodákkal és annyi érdekes dologgal. Ezzel a résszel nem nagyon volt problémám, sőt olvastam volna még.

Illetve kicsit azt éreztem, hogy Kai Meyer beleesett a sokat akar a szarka szindrómába. Létre akart hozni egy csodálatos világot, és azt szerette volna, ha az olvasó kapkodja a fejét, ami részben sikerült, ám annyira felületes volt mindennek a bemutatása, hogy totál élvezhetetlen volt.

Szóval bár hatalmas reményekkel álltam neki, annál nagyobb csalódás lett a könyv. Ettől függetlenül szerintem majd adok esélyt a folytatásnak. Kezdésnek végül is elég érdekes volt, hisz a "főgonoszról" még nem tudtunk meg végül semmit.