eredeti cím: Lament • kiadó: Könyvmolyképző kiadő • 352 oldal • sorozat: Tündérdallam • fordította: Robin Edina • műfaj: Young Adult, fantary • goodreads értékelés: 3,66 • molyos értékelés: 75%
Hát nem tudod, mi történik a Látóval, aki nem tud uralkodni a tündérnépen?
A mindössze tizenhat éves Deirdre Monaghan bámulatosan tehetséges zenész. Hamarosan rá kell azonban döbbennie, hogy Látó is – különleges tehetsége képessé teszi, hogy saját szemével láthassa a mágikus erejű tündéreket.
Deirdre egy szép napon váratlanul arra eszmél, hogy fülig beleszeretett egy Luke nevezetű titokzatos srácba, aki mintha a semmiből robbant volna be addig teljesen hétköznapi életébe. Ám a fiú iránta mutatott élénk érdeklődése egyszerű nyári románcnál talán sokkal sötétebb szándékot takar. Amikor felbukkan a színen Aodhan vészjósló alakja, aki a tündérkirálynő halált hozó parancsát hozza, Dee hirtelen a tündérvilág forgatagának kellős közepébe csöppen. Az érzelmektől fűtött hatalmi játszma kereszttüzében pedig ott áll Dee mellett komolytalan, ám végletekig hűséges legjobb barátja, James is.
Bár Deirdre azt kívánta, bárcsak ne várna rá még egy végtelenül unalmas nyár, talán mégsem egy több száz esztendős tündérkirálynővel vívott csata volt az, amire igazán vágyott.
Maggie Stiefvater az egyik kedvenc írónőm ezt soha nem rejtettem véka alá. Viszont a Mercy Falls farkasai trilógia óta semmit nem olvastam tőle, pedig imádom a fantázia világát.
Kb. 5 éve egy Vörös pöttyös szeretetcsomagnak hála a polcomra került a Ballada - A holtak éneke könyv, akkor egy jelnek vettem és remek marketinges fogásnak is, mert a Lament nélkül nem akartam elolvasni, hisz bár más a főszereplő, de a kritikákat olvasva szorosan összefügg a két történet ezért kívánságlistára került az első kötet.
Annyi könyvet rendeltem már azóta, de a Lament mindig csak a kívánságlistámon csücsült, soha nem került be a kosaramba valamiért…
Viszont idén a Könyvmolyképző Kiadó raktár vásárán 870Ft-ért sikerült megvásárolnom, amikor megláttam, hogy ennyibe kerül azonnal landolt a kosárba.
A Korcsok után kellett valami hazai, valami ami az én pályám és hát ez egy duológia így azonnal le is emeltem a polcról a pár napja érkezett könyvet.
Nem kellett csalódnom, a stílus és a fantáziavilág is azonnal beszippantott. Szeretem Maggie karaktereit és ez itt sem volt másképp.
A történet központjában egy lány áll Deirdre, aki egy egyszerű, hétköznapi lány, bár nagyon tehetségesen hárfázik. Már rögtön a kötet elején megismerkedik Luke-kal, akit sokan Samhez hasonlítanak. Nekem semmi Sames nem volt benne, de lehet csak azért, mert régen olvastam a Shiver sorozatot.
Illetve vannak itt még tündérek is… De nem az a Disney mesés verzió, a jó tündér keresztanya, hanem ízig-vérig ír folklór, a gyerekrabló fajtából.
Engem ezzel a tündér ábrázolással egyébként megvett kilóra. Imádom a gonosz tündéreket.
Nekem kifejezetten tetszett a kötet lassúsága, mások ezt negatívunként szokták feltűntenti, viszont tetszett Dee és Luke kapcsolatának kibontakozása, James szerepe és az, hogy tényleg fejezetről fejezetre csak morzsákat kaptunk, mire a végén hatalmas döbbenettel összeállt a kép.
Deirdre nekem kimondottan kellemes női karakter volt, nem voltam kiborulva tőle mindig, valahogy a YA regények női szereplői annyira nem borítanak ki, mint NA könyveké, talán mert nekik megengedem a kilengéseket, hisz még gyerekek.
Ő egy 16 éves lány, akinek hatalmas lámpaláza van, de ettől függetlenül az édesanyja erőlteti a zenei karriert. Egyetlen egy barátja van, James a skót dudás srác, akivel elválaszthatatlanok egészen addig a pontig, amíg meg nem jelenik Luke.
Luke… Általában mint már említettem a legtöbben Samhez hasonlítják, nekem sokkal inkább volt Cole St. Claire. Talán a kinézete miatt, nem tudom, de az nem titok, hogy imádtam Cole-t és ez Luke-kal sincs másképp. Luke nem tündér, de akár az is lehetne. Súlyos feladat köti a lányhoz, akibe beleszeret. Imádtam a srác hadakozásait, amikor kiderült, hogy ki ő valójában és mit is keres Dee mellett. Bevallom egy tündérmesének itt lehet jobban örültem volna. Na de menjünk tovább.
James, a legjobb barát. Bevallom nagyon sokáig azt gondoltam, hogy James meleg legjobb barát, egyszerűen az éttermi jelenetig mindig csak egy srácról beszélt, komolyan azt gondoltam, hogy ott van valami, de amikor Dee a pincérnőt próbálta rátukmálni akkor félre kellett tennem a könyvet 2 percre, hogy most akkor mi van?
Viszont, ahogy rájöttem, hogy hetero elég nyilvánvaló volt, hogy mi a helyzet részéről. Sajnáltam is, hisz egyébként kedvelhető karakter volt ő is.
A történet épp egy iskolai verseny alkalmával kezdődik, amikor Deirdre a lánymosdóban küzd a lámpaláza ellen és Luke rátalál. Luke lépten nyomon felbukkan a lány életében, majd ugyanazzal a lendülettel el is tűnik, egészen addig, amíg a tündérek fel nem figyelnek Dee-re. A is különösen tetszett, hogy a lány miképp fedezi fel Latói képességeit, melyeknél általában James van jelen mindig. Van egy kis családi dráma is, de Maggie kötet nem is születhet e nélkül. Viszont vannak dolgok, amik nem tetszettek…
Na de nézzük a negatívumot…
Minden felnőtt karakter hiánya, mármint voltak, de senki nem volt igazán kidolgozva, megszemélyesítve még Deirdre nagymamája sem, aki központi szerepet játszott elvileg. A lány apja, csak van, nulla személyiség kezdeménnyel, az egész kötetben egyetlen egy beszélgetés zajlott le vele, az is kimondottan bizarra sikeredett nekem.
Anyuka emberibb bármelyik másik felnőtt karakternél, de óriási személyisége neki sincsen.
Emellett viszont ott van a nagynéni, Delia, aki megint kulcsfontosságú lehetne, de egy sablonos gonosz boszorkány egyetlen egy értékelhetetlen megmozdulással.
Hogy fogok e még Maggie-től olvasni? Biztosan, a következő a Ballada lesz, de a Hollófiúk is tervben van.
Ciki e felnőtt fejjel ifjúsági fantasyt olvasni? Szerintem nem, mindenki annyi amennyinek érzi magát, én továbbra is 16 éves vagyok.
