Jenny Han: A fiúknak, akiket valaha szerettem

eredeti cím: To All the Boys I’ve Loved Before • kiadó: Könyvmolyképző Kiadó • 360 oldal • sorozat: A fiúk, akiket valaha szerettem • fordította: Tóth István • műfaj: Young Adult, romantikus • goodreads értékelés: 4,11 • molyos értékelés: 88%

Írás közben egy csöppet sem fogom vissza magam. Úgy fogalmazok, mintha ő soha nem olvasná el. Merthogy nem is olvassa. Minden egyes titkos gondolatomat, gondos megfigyelésemet, mindent, amit eltettem magamban, belesűrítem egy levélbe. Amikor megírtam, lezárom, megcímezem, majd elteszem a pávakék kalapdobozba.

Ezek nem szerelmes levelek a szó legszorosabb értelmében. Akkor íródnak, amikor már nem akarok többé szerelmes lenni. Búcsúlevelek. Mert miután megírtam őket, nem emészt többé a mindent felemésztő szerelem. Onnantól fogva úgy tudom megenni reggel a gabonapelyhet, hogy közben nem azon jár az eszem, vajon ő is banánnal szereti-e a Cheeriost. Úgy éneklem a szerelmes dalokat, hogy már nem neki éneklem. Ha a szerelem olyan, mint a megszállottság, a leveleim olyanok, mint az ördögűzés. Megszabadítanak. Legalábbis azt kéne tenniük.

A fiúk, akiket valaha szerettem… Egy jó ideje már a polcomon csücsült… Valahogy amikor megrendeltem jó ötletnek tűnt, de a Csábítások és csemegékkel együtt érkezett, és az valahogy jobban vonzott Clair és Carter története. Utána viszont egyáltalán nem kötött le Lara Jean, így pár oldal után félredobtam a könyvet és elkallódott a lakásban.

Egészen decemberig nem is foglalkoztatott a dolog, de mikor megrendeltem a második kötetet feltűnt, hogy az első nem figyel a polcon, természetesen feltúrtam a házat, a könyv viszont szőrén-szálán eltűnt. Kicsit kétségbe is estem, hisz míg karácsonyra megérkezett volna a másik el akartam olvasni. Végül január közepén egy szekrénnyi papír alól előkerült és én voltam a legboldogabb, hogy méltó helyre kerülhet a másik mellé és megfogadtam, hogy amint lehet elolvasom.

Így most le is emeltem a polcról és kellemeset csalódtam a Song lányokban.
Lara Jean és a levelei… Remek ötletet adtak nekem is, hogy egyszer megpróbáljak majd így túllépni a kapcsolataimon.

Felirat hozzáadása

Na de a pozitív csalódás… A Song lányok közül kettőt kifejezetten kedveltem. A legidősebb lány, Margot nem nőtt a szívemhez. Talán, ha az ő szemszögén keresztül ismerem meg a történetet, akkor Lara Jeant nem kedvelném, nem tudom. A középső lány abszolút a szívemhez nőtt a maga esetlen módján.

És, ahogy Peter és közötte az érdekkapcsolatból valós érzelmek lettek, az annyira igazinak tűnt, hogy a könyv végén igazán sikerült megríkatniuk.

Jó volt látni, hogy Peter – az első szerelem – mégsem csak egy sekélyes szépfiú. Bár bevallom kicsit zavart, hogy Large(Lara Jeant hívták így Kavinsky haverjai) nem látott messzebb az orránál. Hisz a jelek már jóval előbb ott voltak, csak a lány nem akarta észre venni…

És akkor térjünk rá a kedvencemre, az abszolút kedvencemre, Kittyre. A legkisebb Song lányt imádtam a legjobban, bár kilenc éves, mégis talán jóval érettebb, mint a nővére. Imádom, hogy mennyire öntudatos, hogy ha valamit a fejébe vesz, addig hajtogatja, míg nem teljesül a kívánsága. Ha lett volna valaha kishúgom, mindig ilyen lányra vágytam volna.

Szóval igazából szerettem a könyvet, bár idő kellett, hogy felkészüljek rá, de így legalább méltón oda tudtam figyelni Lara Jean történetére.

A fiúknak, akiket valaha szerettem: A fiúknak, akiket valaha szerettem • Utóirat: Még mindig szeretlek