Sorozatot néztem...

Sziasztok!

Most, miközben ezt a bejegyzést írom, épp a Sherlock című sorozat első részét nézem, már nem is tudom hányadszor... És mivel az aktuális olvasmányommal – Kai Meyer: A betű mágusa – nem haladok épp úgy ahogy szeretnék.  Úgy döntöttem, hogy megint off bejegyzéssel jövök.

Gondoltam írok egy kicsit a kedvelt sorozataim kedvenc férfiúiról.

Na jó, ez így nem egészen pontos megállapítás. Nem egészen kedvenc karakterekről lesz szó, sokkal inkább olyan színészekről, akiket nagyon megszerettem egy-egy karakter miatt és ezek után mindent megnézek, amiben van 5 perc szerepük.

Az első brit – fangörcsöm van – színész, akit mindennél és annál is jobban imádok, az nem más, mint az elején említett sorozat címszerepét játszó Benedict Cumberbatch.
Nem tehetek róla, valahogy vonzódok a meg nem értett zsenikhez.
Mióta rátaláltam a sorozatra, mindent megnézek, amiben Benedict szerepel és ebben a fickóban nem lehet csalódni. Amihez nyúl az arannyá változik, legalábbis számomra mindenképp.
A sorozatnézős listámra már felkerült a Patrick Melrose. Nem hiszem, hogy csalódást fog okozni, de megvárom míg kijön az egész évad, hogy egy napomat rááldozhassam a nyálcsorgatásra.

A második szintén brit színész egy olyan karaktert testesített meg egész sokáig, akinek nagyon sokan a rabjai, nem csak én. Ő nem más, mint Matt Smith, akit a Doktor szerepében ismertem meg és szerettem meg a Doctor Who című sorozatban. Nem kell mondanom, hogy ő volt a kedvenc doktorom. És olyan filmeknek és sorozatoknak kezdtem neki miatta, mint az Egy call-girl naplója, Terminátor: Genisys, vagy a Büszkeség és balítélet meg a zombik. És bevallom egytől egyig imádtam mindenben.
Régi álmom, mint kb a rajongók 70%-án egy Sherlock-Doctor Who crossover, azt hiszem az lenne a tökéletes világ számomra.
Valamilyen megmagyarázhatatlan dolgok miatt borzasztóan vonzódok az angol monarchiához, jó minden monarchiához vonzódok. Viszont a Viktória az egyik kedvenc történelmi sorozatom, ami miatt tervben van a The Crown című – II. Erzsébetről szóló – sorozat megnézése is. Három dolog miatt vonzz ez a sorozat, egy brit monarchia, nem is kell magyaráznom szerintem, kettő Matt Smith Fülöp herceg szerepében, három pedig, hogy a városomban forgatott tavaly 3 napot az imádott Doktorom, akit akkor sikerült, ha csak pár pillanatra elkapnom és messziről csodálnom.

A harmadik és egyben utolsó „áldozatom” teljesen kilóg a fent említett sorból. Mivel ő nem más, mint Jason Momoa, aki számomra A Férfi. Egyszerűen máshogy nem tudom kifejezni, amikor a Trónok harcában megláttam, mint Khal Drogo, az jutott eszembe, hogy ki lehet ez a barbár, viking félisten. Majd rájöttem, hogy kit érdekel, csak lovagoljon el velem napnyugtakor.
Megnéztem miatta az Igazság Ligáját, és bár utáltam a filmet, de Aquaman miatt bőven megérte.
Apropó Aquaman, decemberben jön a film és az legalább 2 óra Jason a vásznon... Ezt én tutira nem fogom kihagyni.

És hogy mi köze ennek mind a könyves blogomhoz? Azt hiszem elég nyilvánvaló, hisz mindegyik szívemnek kedves színész olyan karakterek miatt került be ebbe a top3-as csapatba, akik könyvek fontos szereplői is.
A Trónok harcát olvastam már, egy Doctor Who kötet pihen a polcomon és olvasásra vár, illetve tervben van, hogy előbb utóbb Sir Arthur Conan Doyle köteteit is beszerzem.