2018. május 11., péntek

Rick Riordan: A villámtolvaj


eredeti cím: Percy Jackson and the Olympians - The Lightning Thife • kiadó: Könyvmolyképző Kiadó • 376 oldal • sorozat: Percy Jackson és az Olimposziak • fordította: Bozai Ágnes • műfaj: ifjúsági regény, fantasy • goodreads értékelés: 4,23 • molyos értékelés: 93%


Rick Riordan, a szerző a legújabb amerikai Rowling. Eredeti, friss hang jellemzi - óriási a sikere! A regény alapja a legrégebben futó, legnépszerűbb, legelevenebb szappanopera, a görög mitológia. Mindez vagánysággal, egy "problémás" fiú küldetésével fűszerezve. A tizenkét éves Percy Jacksont eltanácsolják az iskolából. Megint. Bármennyire igyekszik, úgy tűnik, képtelen távol tartani magától a bajt. De tényleg szó nélkül végig kell néznie, ahogy egy kötekedő kölyök molesztálja a legjobb barátját? Tényleg nem szabad megvédenie magát az algebratanárnővel szemben, amikor az szörnyeteggé változik és meg akarja ölni? Természetesen senki nem hisz Percynek a szörny-incidenssel kapcsolatban; abban sem biztos, hogy magának hisz. Egészen addig, míg a Minotaurusz be nem kergeti a nyári táborba. Hirtelen mítikus lények járkálnak ki-be a lakokba és Percy görög mitológia könyve megelevenedik. Rájön, hogy az olimposzi istenek a huszonegyedik században is élnek. Sőt, ami ennél is rosszabb, némelyiküket felbosszantotta: Zeusz villámát ellopták, és Percy az első számú gyanúsított. Percynek mindössze tíz napja van arra, hogy megtalálja és visszaadja a Zeusztól ellopott holmit, és békét teremtsen a háborúságban álló Olimposzon.


Nem egészen az én korosztályomnak szól a történet, de abszolút élveztem. Alig várom már, hogy nővérem gyerekei is elolvassák ezt a remek történetet.

Nem mondok el nagy titkot, ha azt mondom én is - mint sokan mások - imádtam a görög mitológiát, mióta az eszemet tudom.

Viszont azt a hibát is elkövettem, hogy megnéztem a filmeket és nyugtáztam magamban, hogy ez ennyi, klassz volt, de számomra semmi átütő.

Most viszont, hogy képben legyek az aktuális vágyott olvasmányokkal gyerek fronton, így míg ők a Harry Pottert olvassák és egy másik kis srác kalandjait vettem a kezembe.

És mennyire nem is bánom...

Ami elsőnek szembetűnt, az nem volt más, mint Percy hihetetlen jó humora. Imádtam, ahogy narrálja az egész történetet. Riordan remekül ötvözte a humort és a görög mitológiát.

És külön jó ötlet a történet végén lévő kislexikon, amihez hátra lapozva olvasás közben megtudhatod, hogy az adott ókori szereplő kicsoda, micsoda. Én, aki jártas vagyok ebben a világban is olykor-olykor igénybe vettem egy két fogalom magyarázatot.

Na de tértjük rá arra, hogy mi is történik pontosan... A történet elején megismerkedünk Percy Jacksonnal, azaz Perseus Jacksonnal, de ő ezt rendszerint soha, senkinek nem mondja el. Főhősünk 12 éves, tanulási zavarokkal küzd és abból kiindulva, hogy hat év alatt hat iskolából tanácsolták el, nem egy egyszerű esett. Amikor megismerkedünk vele, és óva int attól, hogy komolyan vegyük, ha mégis, akkor azonnal hagyjunk fel az olvasásával (bevallom ez volt eddigi könyvélményeim legjobb kezdése), akkor épp a Yanci magániskolába jár, ahonnan – nem gondolom, hogy nagy titkot árulok el – eltanácsolják.

Mitológián kívül semmiből nem volt jó, a legjobb barátját Grovert folyamatosan szívatták, és Percy balhéinak nagy része abból származott, hogy cimborája védelmére kelt.

Számomra is mókás volt, amikor Grover közölte, hogy ő azért van, hogy védelmezze Percyt. Hisz kedvenc félvérünk a "való világban" mindig kisegítette legjobb barátját.

Nem nagyon haladtam a történettel egészen a Félvér táborig. Bevallom, már attól féltem, hogy félre kell tennem a történetet, hisz 5 nap alatt 5 fejezetig jutottam. De amint beindultak a dolgok én is beindultam olvasás terén, így most már merem azt állítani, hogy lassan a többi KMK-s kategóriát is ki kell próbálnom, hisz nehéz kilépnem a Vörös pöttyös bizalmi körből, még úgy is, hogy pöttyök terén már a rubinban és az aranyban is bízom.

Mindent összevetve, az elején féltem, hogy mivel nem az én korosztályomnak szánták, így gyermeteg lesz a történet és képtelen leszek átélni a dolgokat. Tévedtem, de még mekkorát. Percy, Grover és Annabeth kalandjai jobban tetszettek, mint gondoltam.

A bejegyzést filmes képekkel akartam illusztrálni, de rá kellett jönnöm, hogy miután a könyvbéli Annabeth és a filmbéli között semmi egyezés nincs, maradok a fanartoknál, és annyi csodaszépet találtam, hogy alig tudtam válogatni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése