Best of... 2023

 

Sziasztok!

Nézzük meg, hogy mik voltak számomra 2023 legjobb könyv élményei.

Bár viszonylag későn - októberben - rázódtam vissza az olvasásban ez alatt a rövid idő alatt is sikerült pár új kedvencet avatnom idén. 😊 

Összesen 4 könyv került be a legmeghatározóbb könyvélményeim közé. Összesen nem ennyit olvastam az elmúlt három hónapban, így minden könyv természetesen nem került kiemelt kategóriába.

Olvasási sorrendben foglalkozunk velük...

1. Colleen Hoover: November 9.

A November 9. volt az a könyv, amivel újra visszacsöppentem az olvasásba. Kettő nap leforgása alatt olvastam el a könyvet, pontosabban kb 34 óra alatt, ami nem majdnem annyi, mint amennyi időt összesen találkozott a történet folyamán a két főhős.

Szóval egy újabb olvasási válságnak vége. Nem tudom merjek e még CoHo-t olvasni, vagy várjak addig, amíg megint olvasási válságom lesz, hisz ezek szerint ez zökkent ki igazán.

Az értékelést itt találjátok: Colleen Hoover: November 9.

2. On Sai: Apa, randizhatok egy lovaggal?

2018. Könyvhét... Ott kezdődött e kötet története és soha nem került a kezembe, pedig akkor dedikáltattam is az irónővel, aki azt mondta bátor vagyok, hogy olvasatlanul dedikáltatok.

Erre a kötetre durván két hetet szántam, egyszerűen annyira összejöttek a dolgok, hogy csak melóba menet vagy hazafelé tudtam olvasni, így nem haladtam vele úgy, ahogy igényeltem volna.

Bár a kötet lektorálás szempontjából borzasztóan össze lett csapva, maga a történet egy igazi kis gyöngyszem az olvasásaim között, mindig mosolyogva fogok rá gondolni.

Külön imádom, hogy dedikált példány.

Az értékelést itt találjátok: On Sai: Apa, randizhatok egy lovaggal?

3. Colleen Hoover: Verity

Első Kristály pöttyös könyvem, valószínűleg nem az utolsó.

Igazából nem lettem teljesen lenyűgözve, de valamiért mégis meghatározó volt, talán pont azért mert az első női pszichothrilleremről van szó.

Szeretem CoHo-t ezt már párszor kifejtettem, de ebben a zsánerben egyelőre nem győzött meg, tervben van a Layla is, meglátjuk, hátha az majd levesz a lábamról.

Minden esetre két hét alatt az évvégi hajtás közepette remek olvasmány volt.

Az értékelés itt találjátok: Colleen Hoover: Verity

4. Katherine Arden: A medve és a csalogány

Nem is értem, hogy ez a bámulatos kis történet miért csücsült 5 évig a polcomon. Ja igen, mert bár elcsábultam és megvettem a szerelem borító miatt, de annyira elfogult vagyok a Könyvmolyképző kiadóval, hogy féltem, rettegtem, hogy nem fog tetszeni.

Novemberben eldöntöttem, hogy még idén elolvasom ezt a kis gyöngyszemet és sikerült is a terveket megvalósítani.

Szerettem Vászja történetés és most már bátran fogom megvásárolni a trilógia másik két kötetét, sőt Ardennel új kedvelt írót is avattunk idén.

Az értékelést itt találjátok: Katherine Arden: A medve és a csalogány

Ezek lennének nekem az idei év meghatározó olvasmányai... A napokban kikerült már, hogy mikkel fogom kezdeni a 2024-es évet. A karácsonyi otthon tartózkodásom során megint sok-sok kötet tartott velem, amiket mind szeretnék majd az új esztendőben elolvasni.

Remélem továbbra is velem tartottok! 😍

Doctor Who Special

 

Tudni kell rólam, hogy kb 2012 óta imádom a sorozatot, láttam a classic szériából is a fellelhető részeket, az új szériánál pedig, mint a legtöbb wohviant engem is elvesztettek Jodi Wittakerrel, becsszó én adtam neki esélyt, de vagy Capaldi tette magasra a lécet, vagy én, de nem sikerült megugrani.

Viszont Ncutihoz a bejelentés óta nagy reményeket fűzök.

Nekem a Doktor mindig egy idősebb férfi volt. (kinek mi az idősebb, amikor elkezdtem nézni a sorozatot, kis fruska voltam, a 30 akkor nekem még öregnek számított) Így lett megalkotva a szerep, megszoktam és imádtam, aztán jött Matt Smith a kisfiús bájával és gyűlöltem, nem volt Doktoros, kicsit sem!

Végül olyannyira belemászott a hétköznapjaimba, hisz kb a 7. évadig folyamatosan tudtam nézni, hogy megkedveltem, mi az hogy megkedveltem, az egyik, ha nem a kedvenc Doktorom lett.

Utána már Capaldit volt fura megszokni, de az öreg is nagyot alakított és neki aztán köszönhetünk legendás részeket.

Viszont, az hogy nőt csináljuk a Dokiból, azt már nem bírtam feldolgozni, lehet ha más játszotta volna… Nem tudom, de Jodie annyira karakter idegen volt, hiába szenvedtem végig 5-6 részt, hogy majd megszokom… Jöttek a részek én meg elodáztam, hogy majd… majd… Aztán a majdból nem lett semmi.

A 60. évfordulós részeket nagyon vártam, főleg amikor láttam, hogy Tennant visszatért Doktorként. Ő volt az egyik legnépszerűbb Doki az új szériában és valamiért Donna meg az egyik legnépszerűbb útitárs, nem értem… Én személy szerint rühelltem Donnát.

Most pedig kaptunk 3 részt, amiben DonnaDoctor és tizes újra egy csapat és megmenti a világot…

1. A csillag bestia

Abszolút elvitt a nosztalgia. Konkrétan, ha semmi nem történik a részben engem már megvettek. Kicsit olyan volt, mint egy osztálytalálkozó, ott voltak a régi ismerősök, már-már barátok és azon feszengtem a rész alatt, hogy kedves nosztalgia jár át, vajon ők még ugyanazok, mennyit változhattak az elmúlt évek alatt? Sokat változtak, de mégis ugyanazok voltak, és ez a Donna szerethetőbb volt nekem. Lehet azért nem szerettem őt, mint útitársat, mert nem voltam elég érett, hogy értékelni tudjam.

2. A vad kék messzeség

Azta… hűha… A három rész közül abszolút a number 1. Zseniális történetvezetés, végig feszült izgalom, a Doktor ennél Dokisabb nem is lehetett volna, Donna pedig itt vált igazán DonnaDoctorrá. Kicsit sötét és baljósló volt az egésznek a hangulata, de pont ezért kedveltem.

3. A kacagás

Neil Patrick Harris egy zseni. Imádom. Igazából most azt érzem, hogy nincs senki, akit nem imádnék. A vigyor a rész egésze alatt ott ült az arcomon. 

Jó volt a Játékkészítő karaktere, szerettem ezt az idegen entitást. 

Viszont a Bi-generáció nekem too much volt. Kicsit úgy éreztem, hogy Tennant talonban maradt, ha Ncutinak nem jönne össze legyen kihez visszanyúlni megint… 

Mindent összevetve ez a három rész visszaadta a reményt, döcögősen indult, de rengeteg potencia van benne és továbbra is bizakodó vagyok. 

És úgy vártam a karácsonyt, mint még soha. Újabb karácsonyi epizód, amire megérte várni.

A 3 60. évfordulós rész után igazán el lettünk kényeztetve egy karácsonyi epizóddal is, hogy bírom így ki tavaszig…

4. Templom a Ruby Roadon

Végre Ncuti első teljes értékű része és végre megismerkedhettünk azzal a lánnyal is, aki tavasztól a Doktorral utazhat.

Már kétszer láttam… Imádom. Egyszerűen látszik, hogy mennyire meg akar felelni, de nem görcsös, nem zavaró, élvezi, hogy ő a Doktor. Ruby pedig Amyre emlékeztet. 

A rengeteg karácsonyi rész után nem tudtam, hogy mit lehet még a témában kihúzni a kalapból, de a goblinok igazán eredeti ötlet volt.

Ez nem volt Doctor Who mérföldkő, igazából maga a rész történet szempontjából elég vérszegény volt, viszont a karakterek teljesen elvitték.

Az új Doktor jó, az új útitárs valahol Amy és Clara között van félúton, legalábbis nekem most így tűnik.

Elégedett vagyok, várom a tavaszt, várom hogy újra utazhassak térben és időben. Addig meg a TARDIS nyakláncom mindig emlékeztet az ígéretekre.

Januári olvasmánylista

 

Sziasztok!😊

A decemberi TBR listát sikerült szinte tökéletesen megvalósítani. Nagyon büszke is vagyok magamra, de erről majd a havi összegzőben mindenképp részletesen fogok beszélni.

Most nézzük mit tervezek januárra, ha már olvasásról van szó.

1. Meghan March: Vágy és hatalom

Még egy Cosmopolitanhez volt ajándékba, csak azért vettem meg az újságot, mert könyv volt hozzá. 😂

Sosem olvastam még Álomgyár kiadós könyvet. Tudom, hogy erotikus kötet lesz, ami nem áll tőlem távol. Vinteden nézegettem már a további köteteket, hisz ez is egy sorozat kezdő. Egyelőre nem vagyok olyan bátor, mit Guillermo del Toro köteteivel voltam, hogy ismeretlenül beszerzem a másik kettőt.

Meglátjuk, hogy mennyire szippant be ez a fajta ponyva iroladom.

2. Maggie Stiefvater: Ballada – A holtak éneke

Na ettől nem félek. A Lament olvasása után tudtam, hogy záros határidőn belül olvasni szeretném a Balladát is. Viszont még jó, hogy haza mentem karácsonyra, mert én azt hittem, hogy ez a kötet itt tanyázik a kislakásban, de nem ott figyelt a nagy könyves polcon.

Nem hiszem, hogy csalódni fogok Maggie-ben, és ha ezt is befejezem már startolok is rá a Hollófiúk kötetekre.

+1 Leiner Laura: Szent Johanna Gimi 1. - Kezdet

Minden hónapban egy-egy LL könyv kerül a "+1" kategóriába. Ennek az az oka, hogy anno félbe hagytam a sorozatot, az első 3 kötetet olvastam, de nincs fenn értékelés a blogon, viszont jelentkeztem egy molyos kihívásra, ahol újra kell olvasni az SzJG-t. Én csak az első hármat olvasom újra, a többi szépen felkerült az éves tervezőmbe is. Kíváncsi vagyok, hogy most milyen hatással lesznek rám Laura könyvei.

Katherine Arden - A medve és a csalogány

 

kiadó: Alexandra Kiadó • 382 oldal • sorozat: Az Északi erdő legendája • fordító: Iváncsics Irma • műfaj: fantasy • goodreads értékelés: 4,10 • molyos értékelés: 91%

Gyilkos ​szél fúj a vad orosz vidéken, messze északon; nagyon rég nem volt ilyen fogcsikorgató hideg. A fák között suttogások, léptek zaja hallatszik. A medve ébredezik, egyre erősebb, és ha eltépi köteleit, talán senki sem állíthatja meg többé.

Vaszilisza zöld szemű, vadóc kislány, aki egy faház kemencéjének melegénél dadája régi időkről szóló meséire alszik el. Napközben lovagol, fára mászik, az erdőket járja; ott érzi igazán otthon magát, az állatok és növények között. De Vászja nem fiú, az a sorsa, hogy nővé érve gyermekeket szüljön és ellássa urát. A kislány már egészen fiatal kora óta tudja, hogy neki nem ezt írták meg, édesanyja nem ezért hozta a világra, mielőtt belehalt volna a szülésbe. Életével együtt különleges tudást adott a kislánynak, olyat, amely megváltoztathatja egész népe sorsát.

Katherine Arden első regénye az orosz mítoszok és népmesék varázslatos világába viszi az olvasót, ahol a csodák mindennaposak, a démonok és manók jelenléte megszokott, ahol ember és természet olyan összhangban élhet együtt, ahogy csak a legendákban lehetséges.

Az Északi erdő legendájának első kötete már lassan 5 éve üldögélt a polcon, egyszer leemeltem, aztán bele sem olvastam és vissza is került a helyére, mert nem volt időm…

Viszont novemberben kitaláltam, hogy bizony erre illene most már sort keríteni, hisz tetszett a fülszöveg és imádom a borítót.

Ez egy fantasy köntösbe bújtatott családregény orosz mondai elemekkel, engem megvett kilóra.

Vászja karaktere egyszerűen szerethető. Nem tudtam nem kedvelni, igazából az egész családját szerettem.

Aljosa különösen közel került a szívemhez, hisz a legkisebb bátyjként, vele találkoztunk a legtöbbet. Bátor volt, a húgában a végtelenségig hitt és lojális volt hozzá.

Az apjuk is egy csodálatos karakter volt Pjotr mindent megtett a családjáért, még újra is nősült, hogy a lányának anyja lehessen.

Viszont, amit kifejezetten szerettem azok azok az orosz mondavilág sajátos kis lényei, a vazila, a lovak kis szolgája, vagy az orosz vízi tündér, aki nem épp kedves kis lény.

De Morozko volt rám a legnagyobb hatással!

Szerettem a Télkirályt, a Fagydémont és mindent, amit képviselt, főleg a kapcsolatát szerettem Vászjával, ahogy védelmezte és próbálta megmenteni az utolsó még Látó ember életét az északi Ruszban.

Hisz, ha látók meghallanak és az orosz mondák és mesék elfelejtődnek, ha az emberek nem hagynak éjszakára csemegét a kemence mellett a domovojnak, akkor bizony ezek a hasznos kis lényeg mind legyengülnek és a feledéssel elhalványulnak, majd eltűnnek.

A történet lassan indult be, Vászja születésétől követhettük végig az eseményeket, egészen 13 éves koráig, amikor ő akkoriban már felnőtt nőnek számított. 

Vászja soha nem volt olyan, mint a nővére Olga, aki mindig egy férjről és gyerekekről álmodott, a legkisebb lány mindig inkább a bátyjaira hasonlított, szeretett volna vadászni, lovagolni és szabadon élni, de nőként ez nem biztos, hogy megadatott volna neki.

Volt egy karakter, akit nem nagyon szoktak szeretni, ő a fiatal pópa volt, aki hirtelen északra kerül, mert megüresedik ott egy templom. Konsztantint én személy szerint szerettem, a kettős érzései Vászja iránt különösen szórakoztató karakterré tették számomra és sokszor ő volt a cselekmények mozgató rugója, ergó nélküle nem jutottunk volna el a végkifejletig. Igen önző volt, ami Isten emberéhez nem méltó, de ő is csak ember volt, miért ne lehetett volna önző. Kicsit bántott is, hogy elbánt vele végül Morozko és Vászja, de tudom, hogy ennek így kellett történnie.

Viszont, hogy megnyugtassak mindenkit, Annát én is utáltam, viszont a lánya Irina is a szívemhez nőtt. Irinka rajongásik szerette nővérét, emellett próbált megfelelni édesanyjának is ezért két világ között rekedt. Vászja sosem kérte tőle, hogy válasszon a két világ közül, de a kislány végül megtette.

Kíváncsi vagyok a másik két kötet mit tartogat a mi kis északi boszorkányunknak és megmaradt családjának.

Colleen Hoover - Verity

kiadó: Könyvmolyképző Kiadó • 312 oldal • sorozat: - • fordító: Barthó Eszter • műfaj: New Adult, romantikus, erotikus, pszichothriller • goodreads értékelés: 4,33 • molyos értékelés: 92% 

Lowen Ashleigh, az anyagi csőd szélén álló, küszködő író élete állásajánlatát kapja, amikor Jeremy Crawford, a bestseller szerző Verity Crawford férje felkéri, hogy balesetben megsérült felesége helyett megírja az asszony sikersorozatának befejező részeit.

Lowen megérkezik a Crawford házba, hogy átnézze Verity többévnyi jegyzeteit és vázlatait, remélve, hogy elegendő anyagot talál a munka elkezdéséhez. Csakhogy az irodában nemcsak kaotikus állapotok fogadják, hanem egy önéletrajz is, amit az asszony a legnagyobb titokban írt. A kézirat minden oldala vérfagyasztó vallomást rejt, köztük annak az éjszakának a történetét, ami örökre megváltoztatta a család életét.

Lowen először úgy dönt, hogy nem mutatja meg Jeremynek a kéziratot, mert annak tartalma még több fájdalmat okozna a gyászoló apának. De ahogy a férfi iránti érzelmei egyre erősebbé válnak, rájön, hogy talán mégis fel kéne fedni Verity mocskos titkait.

Egy egyedülálló romantikus thriller a New York Times bestseller szerző Colleen Hoover tollából.

A Verityt születésnapomra kaptam az unokahúgomtól. Tudta, hogy olvastam már CoHo kötetet, és hogy azok mennyire tetszettek. 

Viszont a Verityvel, mint női pszichothrillerrel fenntartásaim vannak, bár felkerült molyon a 2023 best of… polcra. 

A könyv igazából olvastatta magát, mint bármelyik másik Colleen Hoover kötet, ami eddig megfordult a kezeim között. 

Viszont számomra a cselekmény totál kiszámítható volt, azt nem mondható, hogy a történet nem eredeti, mert szerintem nagyon is ötletes. Tetszett, hogy egy író - Lowen - szemszögéből olvashatjuk a történetet, és a könyv a könyvben megoldást is imádtam,  

Veritytől végig borsódzott a hátam, kedveltem és rettegtem tőle. Az önéletrajza volt a legjobb dolog a könyvben, végig azt vártam, hogy Lowen mikor olvas el egy újabb fejezetet. 

Jeremy az odaadó és tökéletes férj, akiről tudtam végig, hogy nem lehet ennyire tökéletes, hisz megannyi tragédia után most a katatón feleségét ápolja rendületlenül és csak előkerültek azok a bizonyos csontvázak a szekrényből. 

Lowen… Nem szerettem, thriller író és nem lát át a szitán, sokszor extrán idegesítő volt. 

Nem tudtam vele azonosulni, de még csak szimpatizálni sem. 

Viszont a szerelmi szál tetszett, a tiltott románcokat kedvelem és a kémia Jeremy és Lowen között kifejezetten jól működött. Végig feszülten olvastam, hogy na meddig húzzák még, mikor fognak végre engedni a vágyaiknak.

Corynak - mint exbarát/ügynök - több szerepet adtam volna, ő egyébként Lowen szempontjából negatív karakternek volt beállítva, de nekem azokban a pici epizódszerepeiben nem volt annyira ellenszenves.

A történet vége pedig hatalmas kérdőjelek hagyott. 

Nem volt lezárva a történet, Lowen ott ült egy férfival, aki egy íróval már végzett és vége. 

Kicsit úgy érzem, hogy CoHo nem véletlenül nem varrta el a szálakat. 

Ezek alapján igazából mondhatnám azt, hogy tetszett, és igazából tetszett is, de… Igen, mindig van egy de. Szerintem ez nem CoHo műfaja, mondjuk más női pszichothrillert nem olvastam még, de nekem nem ez volt erről az elképzelésem. 

Olvastam, mert olvastatta magát, tetszett mert Colleen Hoover stílusa zseniális, de ennyi. Szerintem a kettős érzéseim a könyvvel kapcsolatban még sokáig megmaradnak, nem feltétlenül baj ez.

On Sai - Apa, randizhatok egy lovaggal?

kiadó: Könyvmolyképző Kiadó • 376 oldal • sorozat: - • műfaj: Young Adult, romantikus, fantasy • goodreads értékelés: 4,31 • molyos értékelés: 90%

Mia Anne tizenhat éves, és nem túl lelkesen Pestre költözik apja munkája miatt.

Egyik éjjel azonban különös fantasy világgal álmodik, ahol ő egy mágus, és onnan kezdve álmában egy helyes, pimasz lovagot bosszant.

Bele lehet zúgni valaki állába?

Kósza csavargó kölyökből lett lovag, semmi kedve egy lányba beleszeretni, és feladni a nehezen kiküzdött életét. Ám nyugtalanítja a szemtelen varázslólány, túl sokszor kalandoznak felé a gondolatai.

Legszívesebben sose látná őt viszont, de a lány hatalmas veszélyben van, két világ akarja holtan látni.

Mitől férfi a férfi, és lovag a lovag?

Amon, az apa, világhírű agykutató zseni, ám nincsenek érzelmei, és a gyereknevelést is könyvekből oldja meg. Budapestre rendelik, Közép-Európa legnagyobb titkos laborjába, a négyes metró alá, ahol a katonaság kétségbeesetten próbálja megakadályozni a két világ között lévő mágikus Fal átszakítását.

De ki lehet az ellenség? Mi erősebb, a mágia vagy a tudomány?

Mit is mondhatnék… 

2018-ban a Könyvhéten lettem ezzel a könyvvel is gazdagabb és akkor dedikáltattam is az írónővel. Azon felül, hogy összeboronált a mögöttem sorba álló sráccal, amitől mindketten zavarba jöttünk még azt is mondta, hogy hatalmas bátorságra vall, hogy olvasatlanul dedikáltatok, mi lesz, ha nem fog tetszeni? 

Erre a kérdésre most már tudok válaszolni, 5 év kellett hogy készen álljak erre a történetre, de Bea imádtam minden sorát!

A történet Budapesten a Wekerlén kezdődik, a főszereplőnk egy kanadai lány, Mia Anne, aki aspergeres kutató édesapjával és annak fiatal barátnőjével költözött a városban.

Mia viszont nem olyan zseniális, ahogy azt apja remélte, de ettől függetlenül álmodik… Egy középkori fantasy világban jár álmaiban, amit lovagok és mágusok uralnak. 

Viszont ez a világ túl élethű és minden éjjel visszatért, hogy meglátogathassa az ő álomlovagját.

Kósza az álomlovag, életét a Lovagrendnek szentelte és ahhoz, hogy egyszer újra reinkarnálódhasson lovagként nem szerethet bele senkibe. Ez nem is lenne probléma, mindaddig, amíg egy furcsa öltözetű, pimasz varázslólány meg nem menti az életét és ezzel megpecsételi a sorsát.

Imádtam Mia Anne karakterét és az évődéseit Kószával. Szerettem a gyerekeket, ahogy kedvesen ráébrednek az érzéseikre, ki előbb, ki később.

A felnőtt karakterek közül bár egész fejezeteket kaptunk Mia apja, Amon szemszögéből ő valahogy sehogy nem került közel hozzám, olvastam-olvastam a fejezeteit, de nem éreztem úgy hogy előre vinne. Viszont Bah mágust imádtam, nekem ő határozottan Piton professzor volt, és Pitont is kedveltem a magam módján mindig.

Kósza legjobb barátja, Táncos sem férkőzött a szívembe, de Elán határozottan humorfaktor volt a történetben, mindig vártam az elmés elszólásait.

Egyetlen dolgot sajnálok… Ah mágust jobban meg kellett volna ismernünk, legalábbis nekem ő hatalmas lehetőségeket rejthetett volna, főleg hogy ott is volt szerelmi szál, ha kimondottan nem is, de utalt rá bőven az írónő, én arról még olvastam volna picit.

Na, de ha ennyire szerettem a történetet, akkor miért vontam le fél kávéscsészét?

Rengeteg volt a félre gépelés, zavaróan sok. Kicsit úgy éreztem, mintha megcsúsztak volna a határidőkkel és tördelés előtt nem volt rendesen végigolvasva a kézirat. Főleg betű hiányok voltak, de rengeteg helyen helytelen névelővel is összefutottam és nem, itt nem a lovagok régies nyelvezetére gondoltam, hanem ezek valóban gépelési hibák voltak. Általában az ilyenek miatt félre szoktam tenni a könyveket, nem szeretem, zavar… Egy-egy belefér, de nyelvtannáci vagyok.

Viszont On Sai stílusa elvitt annyira, hogy ne akadjak fent különösebben ilyeneken. 

Fogok én még az írónőtől olvasni!

Novemberi összegző

 

Sziasztok!

Nézzük miket vásároltam és olvastam az előző hónapban. Nem vagyok csalódott, amennyi egyéb elfoglatságom van mostanában igen büszke vagyok erre a számra és arra is, hogy elértem a több mint 1000 oldalt az évben. 😊

Kezdjük a sort a mit vettemmel? 👀

November 13-án két könyvvel is gyarapodott a magánkönyvtáram. 😁 Az egyik Scarlett Sheridan: Sandy Bells kötete volt, amit ingyen hozhattam haza. Esküszöm megtetszett a fülszöveg és talán nem fogom falhoz csapni, ha igen még egy könyv elhagyás játszhat vele kapcsolatban.

És amiért aznap eredetileg mentem a Fable+Drew trilógia harmadik kötete volt, a Három megszegett ígéret. Tudom, hogy ez csak itthon 3 kötet, vagyis találtam egy városi legendát, miszerint a negyedik is megjelent az Ulpius-ház gondozásában, de az még ennél is fellelhetetlenebb. Nézelődök, hátha... de sajnos sok esélyt nem fűzök hozzá, hogy valaha az enyém lehet a Négy év múlva...

És a hónapban befutott a Könyvmolyképző raktárvására is, ahol 6 új kötettel gyarapodtam. Ebből 2 volt csak impulzus vásárlás, mert annyiért nem hagyhattam ott, ez a 2: A bukás és az Örök sötétség. Guillermo del Toro: A kór című regényét még 2018-ban kaptam egy Könyvheti zsákbamacska alkalmával. Nem olvastam még, sőt el is akartam adni, mert nem vagyok egy Sötét örvényes olvasó, de most úgy döntöttem, hogy adok egy esély a trilógiának, jövőre sort is kerítünk rá. A Lament - A látó szerelmét már a hónapban el is olvastam és imádtam, alap volt hogy Maggie Stiefvater kötet jön majd a csomaggal. 😊 És az sem volt kérdés, hogy a Violet, Luke és az esély is a kosárban landol, hisz feltett szándékom újra találkozni velük, hogy befejezhessem a magyarul megjelent Véletlen sorozat kötetit. Simone Elkeles is lehetne impulzus vásárlás, de aki szétnéz a blogon az tudja, hogy hatalmas rajongó vagyok és ezt a duológiát ennyi pénzzért otthagyni vétek lett volna, jövőre várom hogy Simone megint elképréztasson. 😍

És akkor lássuk mit olvastam? 👀

A Korcsok olvasása átnyúlt erre a hónapra, nagyon lassan haladtam R. J. Hendon fantasy - sci-fi kötetével, nem azért mert nem tetszett, egyszerűen mostanában lassan haladok mindennel... Szerettem Rany és a kutyák történetét és izgatottan várom már, hogy a Gyomlálót és a Médákat is a kezembe foghassam. Ez tényleg egy olyan magyar kortás író által írt könysorozat, ami megérdemli a figyelmet! Mondjuk én az alapsztori miatt az első perctől kezdve elfogult voltam ezzel a kötettel... 🙈

A hónap második olvasmánya, így a Lament - A látó szereleme lett. Imádtam Maggie Stiefvater - Shiver sorozatát, tervezek egyszer egy újraolvasást, hisz azokhoz értékelés nincs fenn a blogon, de a Sinnert megtaláljátok, ahol ódákat zengek Maggie írói munkásságáról. A Lament értékelése is fenn van már és ott is ódákat zengek. 😍

Ezek után nem kérdés, hogy hamarosan a Holló fiúk is felkerül a kívánság listámra.

Szintén magyar szerző és szintén dedikált könyv, akár csak a Korcsok. A hónap utolsó olvasmánya nem más, mint On Sai: Apa, randizhatok egy lovaggal? című kötetet. Sőt, szintén a 2018-as könyhéten vásároltam és dedikáltattam. Kb. a történet felénél járok és halkan megsúgom... IMÁDOM! 😍 Szerintem december első hétvégéjén be is fejezem.

Ez nem egy olyan kötet volt, hogy többször belekezdtem, ez csak kallódott a polcon, mert mindig volt más, mindig volt fontosabb.

Úgy néz ki a hónap a fantasyknek kedvezett, nem volt tudatos összeválogatás, de így sikerült. Ezek mind impulzus olvasások voltak, most viszont indén először (és utoljára) megtervezett hónapot kezdtem.

Kíváncsi vagyok mit sikerül teljesíteni, lassan összepakolom a következő évre az évtervezőt molyon, aztán szerintem keresek egy reális olvasási kihívást a goodreadsen jövőre és olvasok, decemberben is rendelek KMK szeretet csomagot, muszáj 😅 nem leszek meg a 49 könyvvel júliusig! 

Decemberi olvasmánylista

 

Még 2018-ban kezdtem el előre meghatározni, hogy az aktuális hónapban mit olvassak, aztán ahogy egyre kevésbé sikerült teljesítenem ezeket a célokat úgy egyre inkább alábbhagyott a lelkesedésem... El-el maradoztak a TBR listák és végül én is el-el maradoztam a blogolástól.

Idén igyekszem minden régi jó szokásom újra éleszteni. Ilyen volt az olvasás is.

És akkor nézzük mik azok a könyvek a polcomról, amiket a hónapban igyekszem majd elolvasni. Nem tűztem ki vállalhatatlanul sokat, az elmúlt két hónapot alapul véve egy reális listával készültem. 😊

1. Colleen Hoover: Verity

Két apropó miatt is olvasni szeretném. Egy: születésnapomra kaptam az unokahúgomtól. Kettő: molyon jelentkeztem a Verity olvasás kihívásra, és bár jövő májusig van időm teljesíteni, még idén szeretnék szerezni egy plecsnit. 😁

Az meg már csak hab a tortán, hogy a könyvmolyképzős kihíváshoz is felhasználhatom, kicsit nagy falatnak ígérkezik a júliusig 49 könyv, de igyekszem, talán sikerül. 😊

2. Katherine Arden: A medve és a csalogány

A medve és a csalogány régóta várólistás, megjelenés előtt beleszerettem a borítóba. 😍 Viszont egész eddig nem emeltem le a polcról, viszont mivel decemberben már itt a tél épp ideje elkezdeni ezt a csodálatos fantasy regényt. Kíváncsia várom ezt a remek történetet. 😊

+1: Leiner Laura: Mindig karácsony

Októberben kaptam unokahúgomtól a Leiner Laura köteteket és már akkor kitaláltam, hogy szeretném karácsonykor ezt a kötetet olvasni. Viszont a mostani olvasási teljesítményemmel nem biztos, hogy karácsonykor lekerülhet a polcról. Viszont ide rakom plusz könyvnek, hátha sikerül mégis elolvasnom. 😊

Ennyi lenne a december, az ünnepvárásához igyekeztem hangulatos olvasményokat is választani. Remélem sikerül teljesíteni és ki tudja, lehet belelendülök és plusz kötet is el lesz olvasva még a hónapban. 😀