Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten

kiadó: Könyvmolyképző Kiadó • 336 oldal • sorozat: Ambrózy báró esetei • műfaj: történelmi, romantikus, krimi • goodreads értékelés: 4,52 • molyos értékelés: 94%

Budapest, ​1896.

A város a millenniumi ünnepségek lázában ég. A békebeli Monarchia minden zugából tízezerszám tódulnak az emberek, hogy megcsodálják az ezeréves Magyarország egybehordott kincseit. Köztük van a Marosvásárhelyről érkezett, 16 éves Hangay Emma kisasszony is, akinek a rendezvények második napján nyoma vész.

Négy évvel később titokzatos távirat érkezik az azóta is gyászoló, idős édesapa, Hangay Árpád címére: a különös üzenetet Emma, a rég halottnak hitt lány küldte! Az ekkor 17 éves Mili kisasszony, Emma húga azonnal a fővárosba utazik, hogy nővére keresésére induljon.

A talpraesett, éles eszű lány nem sejti, hogy midőn felszáll a vonatra, rémálmokhoz hasonló kalandok sora veszi kezdetét, melyek kibogozásában egyetlen támasza a jó hírű, ám igen zord természetű mesterdetektív, Ambrózy Richárd báró lesz.

Nem lettem Ambrózy rajongó… Pedig igazán igyekeztem, de tényleg.

Nem tudom, hogy velem van e gond, vagy mindenki mással. Valószínűleg egyik sem igaz. Félbehagyott könyvekről nem szoktam írni, mert nem érzem úgy, hogy a történet teljes ismerete nélkül rendes véleményt tudnék alkotni. Illetve, ha nem írok róla, talán még adok esélyt a könyvnek máskor, hátha pont betalál.

Ambrózy Richárd báró

A Leányrablás Budapestennek nem akarok második esélyt adni.

Úgy éreztem a Kincsem után, hogy szükségem van még arra a Magyarországra, amit abban a kötetben megismertem… Na, hát arra az országra még mindig szükségem van. A Böszörményi féle ezredfordulós Magyarországra? Na hát arra egyáltalán nincs.

Remekül indult a történet. Bár zavart, hogy hol E/3-ban, hol E/1-ben olvastam a fejezeteket, de végül ezzel is megbarátkoztam. Viszont ott éreztem, hogy nekem most azonnal be kell csuknom a könyvet és falhoz vágni, majd hisztérikusan kirohanni a szobából, amikor minden feszültséget és izgalmat kiölt belőlem az író azzal, hogy kb. az 5. fejezetben megtudom ki áll Emma elrablása mögött.

Ám ettől függetlenül küzdöttem a könyvvel tovább. De arra a közöny és érdektelenség, ami ezután a történettel kapcsolatban kialakult bennem, nincsenek szavak.

Igen, értem én, hogy biztos tök izgi, hogy a 16 éves húga meg egy 30 éves elég fura, de jóképű báró próbálja felkutatni a lányt. Gondolom egyébként meglesz.

Hiába szeretem a romantikus könyveket, hisz Mili és Richárd kapcsán éreztem, hogy a lány fülig szerelmes lett első látásra, csak hú de nem fogom még magamnak sem bevallani mit érzek szindrómában szenvedett.

Hangay "Mili" Emília

És igazából ezzel sem lenne bajom, hisz mint már mondtam imádom az ilyet. Viszont ezzel, hogy minden érdekesen misztikus dolgot kb fél óra olvasás után húzhattam le a vécén, hát elvette a könyv varázsát rendesen.

Nem akarok senkit megbántani, tényleg nem. Lehet rosszkor voltam rossz helyen, nem tudom. Viszont most egy darabig nem akarok hallani sem Miliről, sem Agáta mamáról és főleg nem Ambrózy Richárd báróról.

Akartam szeretni, hisz borzasztó nagy hype van a sorozat körül és én is részese akartam lenni, de picit azt érzem, mint a Szent Johanna Gimivel kapcsolatban… Nem, nem egészen, annak a sorozatnak az első két kötetét nagyon szerettem, viszont itt már az elsőt sem voltam képes befejezni.

Majd unokahúgom próbálkozik vele egyszer, maximum megvállunk a kötettől és áldom az eszem, hogy anno nem rendeltem meg több rész a sorozatból, pedig nagyon győzködtem magam, hogy én ezt tutira imádni fogom.