2017. április 9., vasárnap

J. K. Rowling, John Tiffany, Jack Thorne: Harry Potter és az elátkozott gyermek


eredeti cím: Harry Potter and the Crused Child • kiadó: Animus Kiadó • 312 oldal • sorozat: Harry Potter • fordította: Tóth Tamás Boldizsár • műfaj: fantasy, Young Adult • goodreads értékelés: 3,82 • molyos értékelés: 84%


Tizenkilenc évvel a roxforti csata után…

Harry Potter élete sosem volt könnyű – és most sem az, amikor a Mágiaügyi Minisztérium túlhajszolt dolgozójaként, férjként és három iskoláskorú gyermek apjaként kell helytállnia. Miközben Harry a múlttal viaskodik, kisebbik fiának, Albusnak is meg kell küzdenie a reá nehezedő családi örökséggel. A múlt és a jelen vészjósló összeolvadása azzal a ténnyel szembesíti apát és fiát, hogy a sötétség néha egészen váratlan helyekről támad.

A Harry Potter és az elátkozott gyermek, J.K. Rowling, John Tiffany és Jack Thorne új műve, a nyolcadik Harry Potter-történet, egyszersmind az első, amit színpadon hivatalosan bemutattak. Színpadra írta: Jack Thorne.

Ez a könyv, amely a színházi próbák szövegkönyvének különleges kiadása, lehetővé teszi, hogy azok is nyomon követhessék Harry Potternek, valamint családjának és barátainak sorsát, akik nem látták a darabot. Az ősbemutatóra 2016. július 30-án a londoni West Enden került sor.


Hú, hát múlt héten olvastam és még mindig nem tudok értelmesen nyilatkozni róla… Na de azért megpróbálom, bár itt-ott spoiler veszély fenyeget, úgyhogy aki nem akarja tudni valójában mi történt, az szerintem ne olvassa tovább.

Nem sűrűn olvasok szövegkönyveket, de most kivételt tettem, mégis csak a Harry Potterről van szó… Mint általában minden könyvmoly én is hatalmas rajongója voltam/vagyok a varázslótanonc történetének. Amikor megjelent a szövegkönyv csak azért nem vettem meg, mert épp akkor nem volt rá keret, aztán elfelejtődött, míg nem a múlt héten páromnál töltöttem pár napot és kiderült, hogy a lakótársa is osztozik, hatalmas Potter imádatomban, és véletlenül meg van neki a könyv. Kapva kaptam az alkalmon, és míg az éjszakás műszak után drága szerelmem kialudta magát én bele vetettem magam a legfiatalabb Potter fiú történetébe.

Albus-t sosem így képzeltem, sőt senkit sem így képzeltem. Persze az várható volt, hogy az egyetlen Potter, aki mindig rettegett attól, hogy a Mardekárba kerül, tényleg oda jut és legjobb barátságba keveredik Draco fiával. Sőt igazából nekem az is papírforma volt, hogy Scorpius Malfoy bele fog zúgni a mi Rose Granger-Weasley-nkbe. A történetről még annyit, hogy a központban Cedric Diggory áll, és a halála, aminek nem kellett volna megtörténnie, emellett egy jóslat Voldemort újbóli felemelkedéséről, és egy lány, akiről úgy tudtam, hogy léteznie kell.

És akkor jöjjön a véleményem… Nekem tetszett, bár igazat megvallva, nagyon azt éreztem olvasás közben, hogy ez csak és kizárólag rajongói unszolásra készült és azért, hogy még egy bőrt lehúzzanak a Harry Potter-univerzumról.

Számomra minden úgy történt igazából, mint amire számította, a Mardekár, a Potter-Malfoy barátság, az hogy mennyire szerencsétlenek a fiú. Ezt mind tudni véltem olvasás előtt is. Sőt még a Voldemort gyermeke szállnál is azt éreztem, hogy igen a rajongók mindig szerették volna őket összeboronálni – hazudnék, ha azt mondanám én nem – és lám nekünk volt igazunk, jól gondoltuk, hogy volt közöttük valami… Draco és Scorpius szomorú sorsa egész megfogott, főleg mert Dracot mindig imádtam, Ginny karaktere is egész tetszett. Amit nagyon sajnáltam az az volt, hogy a többi gyerek nem kapott nagy szerepet, tudom-tudom ez egy színházi darab, sosem lett volna vége, ha oldalakon keresztül beszélnek James-ről, Lily-ről és a többiekről. Akit igazán hiányoltam az Teddy, neki azért adtam volna egy picike szerepet, már csak a haja miatt is.

Lényeg, a lényeg tetszett, délutáni olvasmánynak tökéletes volt, nem lesz a kedvenc Harry Potter kötetem, de elmondhatom, hogy igen olvastam ezt is…

2017. április 8., szombat

Lauren Brooke: Hazatérés


eredeti cím: Coming Home • kiadó: Könyvmolyképző Kiadó • 136 oldal • sorozat: Heartland • fordította: Szabó Krisztina • műfaj: Young Adult, lovas • goodreads értékelés: 4,09 • molyos értékelés: 92%


A Heartland farmot lovak számára alakították ki Virginia állam lankáin – ám sokkal több egyszerű lovas farmnál. Nincs még egy hozzá fogható hely: a múlt sebei itt begyógyulnak, és a rémült, bántalmazott lovak megtanulják, hogyan bízzanak ismét az emberekben.

Amióta csak az eszét tudja, Amynek Heartland az otthona. Itt figyelte, hogy az anyukája bizalommal és reménnyel tölti meg az egykor vad, rémült lovak szívét. És Amyben is megvan az anyukája képessége: a lovakra hangolódva megérti, mire van szükségük. Amikor egy tragikus baleset mindent megváltoztat, Amynek nem szabad szem elől veszítenie, amit az anyukája tanított neki – őszintén hinnie kell benne, hogy Heartland a csodák birodalma.

Legyen jó napod! Olvasd el!


És valóban jó napom volt tőle. Unokahúgom nyelvtan versenyen nyert még év elején egy 2000 ft-os utalványt a Könyvmolyképzőhöz. Gondoltam, majd karácsony előtt beváltjuk, mivel összevonható volt más kedvezményekkel is, így majd tök olcsón rendelünk egy csomó könyvet.

Végül észre vettük, hogy június 30-án lejár, így gyorsan kiokoskodtuk, hogy akkor mivel nincs pénzem, rendelünk egy könyvet neki, és akkor a postaköltséget rendezik nővéremék. Ám végül kiderült, hogy csak úgy nem lehet beváltani az utalvány, legalább 7000 ft értékben kellett rendelni, úgyhogy gyorsan lecsaptam a maradék 5000 ft felhasználási jogára, így rendeltem magamnak egy Heartlandet és egy Csontvárost.

Kivételesen kihúzták az 5 nap szállítási időt, pedig tűkön ültem, hogy végre kezemben tarthassam Amy Fleming történetét. Annyira Heartland lázban égtem, hogy rendelésnél fel sem tűnt, hogy csak 136 oldal.

Mikor anyu hívott, hogy megjött a csomag meló után rögtön felugrottam hozzá. Hazafelé igyekezve beadtam a Csináld magad Ropi naplót és a kilincsakasztókat unokahúgomnak én meg alig vártam, hogy végre Virginiában lehessek. Mind szép is lett volna, de olyan álmos voltam, hogy 1 fejezetnél tovább nem jutottam. Gondoltam pár nap és szabad leszek, akkor majd délelőtt elolvasom.

Így is lett, tegnap reggel folytattam a 2. fejezettel és olyan 11 körül be is fejeztem az első kötetet. Alig várom a többit. Na de térjünk rá, hogy mi történt.

Amolyan sorozat-könyv összehasonlítást akartam írni, de már az 1. fejezet közben rájöttem, hogy kb annyi köze van a sorozathoz, mint mondjuk a Vámpírnaplóknak.

Tehát furcsa volt hozzászokni, hogy Amy sötét hajú, Lou ezzel szemben szőke, meg hogy Virginiában vagyunk nem Kanadában, de ettől eltekintve tetszett a történet.

A sorozat 8. évadánál tartok, ezért nekem az volt a mérvadó, a történetben azt vártam ami ott történik, kicsit le is sújtott, amikor már rögtön az első könyvben elhalálozik egy szereplő, aki a sorozatban, ha jól emlékszem még mindig él és virul és imádom.

A könyv nem a balesettel kezdődik, kicsit előbb. Bemutatkoznak a szereplők, Amy, Marion, az anyukája, Ty, a lovászfiú (aki 3 éve ott dolgozik, a sorozatban meg a baleset után kerül oda…), Jack, a nagypapa, Soraya, a legjobb barátnő.

Aztán jön a baleset, mely során Amy édesanyja életét veszíti és igazán itt indul be a cselekmény. A lány teljesen befordul, ami valamilyen szinten érthető, saját magát hibáztatja az anyja halála miatt.

A barátaival sem hajlandó találkozni, ha teheti egyedül kuksol a szobájában. A nővére is haza jött New Yorkból, hogy segítsen, de Amy annyira önző és annyira elfoglalja az önsajnálat, hogy ott bántja meg Lou-t, ahol tudja.

Egy reggel kiszökik az istállóba, hogy édesapja egykori lovával, Pegazussal lehessen picit. Ekkor rájön, hogy folytatnia kell az anyja munkáját. Így mikor kiderül, hogy Mrs. Bell imádni való shetlandi pónija, Cukorfalat bajban van azonnal a segítségére siet.

Emellett egy híres díjugratónak, Nick Halliwellnek a lovát, Csillagot is befogadja, hogy megszabadítsa a lószállító utánfutóktól való félelmétől.

Így az első kötetet olvasva nem láttam eget rengető különbségeket a sorozat és e között. At első eset ugyan az, bár ha jól emlékszem a sorozatban Spartan volt az első, akivel meg kellett barátkoznia Amynek, ő itt később tűnik fel. A Cukorfalat szál a sorozatból kimaradt.

Jó kis délelőtti olvasmány volt, bár kicsit megríkatott. De én könyvön sírós típus vagyok úgyhogy várható volt.

Heartland: Haza térés Vihar után Szabadulás