eredeti cím: Sinner • kiadó: Könyvmolyképző Kiadó • 384 oldal • sorozat: Mercy Falls farkasai • fordította: Szabó Krisztina • műfaj: YA, fantasy • goodreads értékelés: 3,98 • molyos értékelés: 89%
meglelt
Cole St. Clair csak és kizárólag azért jött Kaliforniába, hogy visszaszerezze Isabel Culpepert. A lány Cole tönkrement, üres élete elől menekült, amivel csak még inkább tönkretette és kiürítette azt. Cole nem csak akarja Isabelt. Szüksége van rá.
elvesztett
Isabel próbál új életet kezdeni Los Angelesben. De nem igazán megy neki. Épp olyan jó ebben a színjátékban, mint az összes többi színészkedő ember… de mégis, mi értelme folytatni? Mit nyerhet mindezzel?
bűnös
Úgy tűnik, Cole és Isabel múltjának sosem volt jövője. Ugyanolyan könnyedén képesek megmenteni egymást, mint széttépni a másikat. Az egyetlen dolog, ami biztos: nem engedhetik el egymást.
Sam és Grace azonnal elvarázsolt és 15-16 éves fruskaként én is ilyen szerelemről álmodtam. Aztán jött a Linger, melyben megismertem Cole St. Clairt. Mellette Sam túl átlagosnak, semmilyennek tűnt, és azt éreztem Grace-szel a szerelmük már kiteljesedett. Így hát elkezdtem Cole-ra és Isabelre fókuszálni.
A Lingerben Isabelt nem szerettem, de a Forever alatt rá kellett jönnöm, hogy ő Cole tökéletes társa. Egyszerűen nem tudtak egymás nélkül létezni, és akkor Sam és Grace története véget ért … Én még ott ültem és nem hittem el. Nem akartam elhinni, hogy vége, folyamatosan azt kérdezgettem magamtól, hogy mi lett Cole és Isabel kapcsolatával? Végül összejöttek, vagy nekik nem boldog vég van megírva?
Aztán kb. egy éve egy lánnyal kávéztam, akivel egy könyvesboltan találkoztam. Ő mesélte, hogy van ez a könyv… És már akkor tudtam, hogy amit megjelenik, azonnal meg kell vennem. Így is lett…
Először egy kicsit a borítóról. (Vizuális típus!!;)) Mit is mondhatnék? Teljesen elüt a sorozat többi tagjának a borítójától, de imádom, hogy ennyire más. Hogy ennyire Cole.
Hatalmas elvárásaim nem voltak. Tudtam, hogy más lesz, mint az eddigiek, hisz mégiscsak LA-ben vagyunk.
Isabel orvosi előkészítőre jár, egy butikban dolgozik és próbálja egy szarkasztikus maszk mögül szemlélni szülei romokban lévő házasságát. Cole pedig visszatér Kaliforniába, hogy újra a zenével foglalkozhasson, vagy talán, hogy egy szőke minnesotai lány újra felfigyeljen rá …
Klassz volt, igazából más nagyon nem írja le, hogy pontosan mit kaptam a könyvtől. Semmi eget rengető nem történt, mégis a lelkem végre megnyugodott, hogy az ő kapcsolatuk is lezárást kapott. Itt-ott azt éreztem, hogy kevés így a könyv. Mármint továbbra is imádom Cole-t és Isabelt, de ketten nem visznek el a hátukon egy könyvet, még akkor sem, ha olyan zseniálisan szívmelengető karakterek csatlakoznak hozzájuk, mint Leon és Jeremy. De ez az érzés ugy körülbelül a felénél elmúlt.
Grace és Sam története annyira magától értetődő volt, hogy hogy a Forever alatt már tényleg untam. Maggie-nek viszont a Sinnerrel sikerült megírnia egy olyan szerelmi huzavonát, mi sem nem volt unalmas, sem nem volt idegesítő. Egyszerűen kínzó volt, hogy mennyire elbeszélnek egymás mellett és néhol vertem a fejem a falba – természetesen képletese -, hogy ezek már megint mit csinálnak, vagy épp mit kellene csinálniuk.
Cole továbbra is a no.1. könyves álompasim! Valószínűleg soha senki nem lesz képes elvenni a helyét. Azt kell mondanom szeretnék egy icuri-picurit hasonlítani Isabelre – nem külsőleg – de nem szeretnék ennyire szélsőségesen szarkasztikus lenni és az érzelmeim elől menekülni.
Talán, amiért ennyire különbözök tőle, ezért lehet az, hogy soha sem tudtam azonosulni a karakterével. Bár a könyv nem kívánta tőlem, hogy feltétlenül ezt tegyem.
Egy biztos, aki a Mercy Falls farkasai trilógiát még nem olvasta, az azzal kezdje és ezt szerint csak a végére hagyja. Mivel nem fogja tudni értékelni … Illetve várjon úgy egy évet a Forever és a Sinner olvasása közt. A várakozás ugyanis sokkal értékelhetőbbé teszi, legalábbis szerintem. Nem biztos, hogy ennyire tetszett volna, ha azonnal kapom a Forever után, de így viszont Cole újra és újra elvarázsolt. Imádtam a karakterek fejlődését. Azt, hogy végre nem csak említés szinten volt jelen Jeremy, hanem hús-vér emberként. Azt, hogy a NARKOTIKA örök és megunhatatlan. És az, hogy Cole St. Clair utánozhatatlanul pimasz és szerethető.
