kiadó: Könyvmolyképző Kiadó • 368 oldal • sorozat: - • fordító: Sándor Alexandra Valéria • műfaj: New Adult, romantikus • goodreads értékelés: 4,17 • molyos értékelés: 91%
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiú, aki találkozott egy lánnyal.
A Lánnyal.
Fallon megismerkedik Bennel, az ígéretes regényíróval – egy nappal azelőtt, hogy az ország másik felére költözik. A szerencsétlenül időzített vonzalmuk a lány eseménydús életével együtt megadja azt az ihletet, amire Ben mindig is vágyott a regényéhez. Telik-múlik az idő, párhuzamosan futó életükben jönnek-mennek a kapcsolatok és a csalódások, de továbbra is találkoznak évente egyszer, mindig ugyanazon a napon. Egészen addig, ameddig Fallon el nem bizonytalanodik, hogy Ben vajon igazat mond-e neki, vagy csak tökéletes valóságot kreál a regényéhez az ütős konfliktus kedvéért.
Lehet-e egyáltalán szerelmi történetnek nevezni Ben kapcsolatát Fallonnal – és egyúttal a regényét is –, ha szívfájdalommal végződik?
Feledhetetlen szerelmi történet egy író és váratlan múzsája között.
Újdonság magyarul a New York Times sikerlistájának élére törő Colleen Hoovertől.
Hagyd, hogy elvarázsoljon!
Alig egy órája fejeztem be a kötetet és még mindig sok minden kavarog a fejemben...
Például, hogy az elmúlt 2 évben miért nem olvastam szórakoztató irodalmat...
És hogy miért feledkeztem meg a Never, never után Colleen Hooverről...
Ben és Fallon története egyszerre volt felemelő, nyomasztó, humoros és szomorú. Ha az olvasási időt nézem kb 28 óra alatt olvastam el a kötetet, pont annyi idő alatt, amennyi ideje ismerte egymást a 4 év alatt a két főszereplő.
Stílusosan lehet november 8-én kellett volna kezdenem és akkor november 9-én fejezem be.
Kb 4 hónapja vásároltam másodkézből a könyvet még az eredeti borítóval, amibe szerelmes is vagyok, 4 hónapon át ült a polcon és 4 hónapon át kaptam meg itthon, hogy minek vettem, ha ki sem nyitom.
Szombaton kinyitottam, de annyira, hogy a nap végére a felén túl voltam már. Vasárnap el kellett intéznünk ezt-azt, de végig az járt a fejemben, hogy olvasnom kellene.
Kicsit olyan érzésem volt, mintha néztem volna egy filmet és fogtuk magunkat és anélkül, hogy megállítottuk volna elindultunk a dolgunkra, én meg tudtam, hogy ha haza érek akkor nem fogom tudni mi történt, de nem tekerhetem vissza.
Tudom ez badarság, hisz egyik sem lehet. A filmet visszatekerhetem, a könyv pedig nem olvassa magát, míg én nem vagyok otthon.
Utoljára ilyen érzelmi hullámvasútra szerintem csak Jessica Sorensen ültetett fel Callie és Kayden történetével.
A dupla szemszögű könyvek szerelmese vagyok, ez köztudott és itt sem kellett ebben csalódnom, imádtam Fallon vivódásait és a küzdését az önbizalma visszaszerzéséért és imádtam Ben szerelmét, ami őszinte volt és önzetlen, de a titka miatt borzasztóan önző is.
Ben nekem kicsit Mattre hasonlított a Flat Out Love-ban. Valahogy az eddigi olvasmányiból vele találtam hasonló jellemvonásokt.
Egy biztos, ez után az élmény után a polcomon sorakozó olvasatlan könyvek fogyni fognak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése