kiadó: Alexandra Kiadó • 382 oldal • sorozat: Az Északi erdő legendája • fordító: Iváncsics Irma • műfaj: fantasy • goodreads értékelés: 4,10 • molyos értékelés: 91%
Gyilkos szél fúj a vad orosz vidéken, messze északon; nagyon rég nem volt ilyen fogcsikorgató hideg. A fák között suttogások, léptek zaja hallatszik. A medve ébredezik, egyre erősebb, és ha eltépi köteleit, talán senki sem állíthatja meg többé.
Vaszilisza zöld szemű, vadóc kislány, aki egy faház kemencéjének melegénél dadája régi időkről szóló meséire alszik el. Napközben lovagol, fára mászik, az erdőket járja; ott érzi igazán otthon magát, az állatok és növények között. De Vászja nem fiú, az a sorsa, hogy nővé érve gyermekeket szüljön és ellássa urát. A kislány már egészen fiatal kora óta tudja, hogy neki nem ezt írták meg, édesanyja nem ezért hozta a világra, mielőtt belehalt volna a szülésbe. Életével együtt különleges tudást adott a kislánynak, olyat, amely megváltoztathatja egész népe sorsát.
Katherine Arden első regénye az orosz mítoszok és népmesék varázslatos világába viszi az olvasót, ahol a csodák mindennaposak, a démonok és manók jelenléte megszokott, ahol ember és természet olyan összhangban élhet együtt, ahogy csak a legendákban lehetséges.
Az Északi erdő legendájának első kötete már lassan 5 éve üldögélt a polcon, egyszer leemeltem, aztán bele sem olvastam és vissza is került a helyére, mert nem volt időm…
Viszont novemberben kitaláltam, hogy bizony erre illene most már sort keríteni, hisz tetszett a fülszöveg és imádom a borítót.
Ez egy fantasy köntösbe bújtatott családregény orosz mondai elemekkel, engem megvett kilóra.
Vászja karaktere egyszerűen szerethető. Nem tudtam nem kedvelni, igazából az egész családját szerettem.
Aljosa különösen közel került a szívemhez, hisz a legkisebb bátyjként, vele találkoztunk a legtöbbet. Bátor volt, a húgában a végtelenségig hitt és lojális volt hozzá.
Az apjuk is egy csodálatos karakter volt Pjotr mindent megtett a családjáért, még újra is nősült, hogy a lányának anyja lehessen.
Viszont, amit kifejezetten szerettem azok azok az orosz mondavilág sajátos kis lényei, a vazila, a lovak kis szolgája, vagy az orosz vízi tündér, aki nem épp kedves kis lény.
De Morozko volt rám a legnagyobb hatással!
Szerettem a Télkirályt, a Fagydémont és mindent, amit képviselt, főleg a kapcsolatát szerettem Vászjával, ahogy védelmezte és próbálta megmenteni az utolsó még Látó ember életét az északi Ruszban.
Hisz, ha látók meghallanak és az orosz mondák és mesék elfelejtődnek, ha az emberek nem hagynak éjszakára csemegét a kemence mellett a domovojnak, akkor bizony ezek a hasznos kis lényeg mind legyengülnek és a feledéssel elhalványulnak, majd eltűnnek.
A történet lassan indult be, Vászja születésétől követhettük végig az eseményeket, egészen 13 éves koráig, amikor ő akkoriban már felnőtt nőnek számított.
Vászja soha nem volt olyan, mint a nővére Olga, aki mindig egy férjről és gyerekekről álmodott, a legkisebb lány mindig inkább a bátyjaira hasonlított, szeretett volna vadászni, lovagolni és szabadon élni, de nőként ez nem biztos, hogy megadatott volna neki.
Volt egy karakter, akit nem nagyon szoktak szeretni, ő a fiatal pópa volt, aki hirtelen északra kerül, mert megüresedik ott egy templom. Konsztantint én személy szerint szerettem, a kettős érzései Vászja iránt különösen szórakoztató karakterré tették számomra és sokszor ő volt a cselekmények mozgató rugója, ergó nélküle nem jutottunk volna el a végkifejletig. Igen önző volt, ami Isten emberéhez nem méltó, de ő is csak ember volt, miért ne lehetett volna önző. Kicsit bántott is, hogy elbánt vele végül Morozko és Vászja, de tudom, hogy ennek így kellett történnie.
Viszont, hogy megnyugtassak mindenkit, Annát én is utáltam, viszont a lánya Irina is a szívemhez nőtt. Irinka rajongásik szerette nővérét, emellett próbált megfelelni édesanyjának is ezért két világ között rekedt. Vászja sosem kérte tőle, hogy válasszon a két világ közül, de a kislány végül megtette.
Kíváncsi vagyok a másik két kötet mit tartogat a mi kis északi boszorkányunknak és megmaradt családjának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése