eredeti cím: Prince Caspian • kiadó: M & C Kft. • 296 oldal • sorozat: Narnia krónikái • fordította: K. Nagy Erzsébet, Háy János • illusztrátor: Pauline Baynes • műfaj: fantasy • goodreads értékelés: 3,94 • molyos értékelés: 84%
A Narnia Krónikája a Jó és Rossz örök háborúját meséli el. Olykor a csatamezőn, nyílt küzdelemben csap össze a fény az árnnyal, máskor a szív rejtett zugaiban. Ám legyenek az ütközetek akár a lélekben, akár a harcmezőn: minden összecsapás meghatározó erejű.
Olyan utakon kalandozhatunk, amelyek a világ végére vezetnek, fantasztikus lényekkel köthetünk ismeretséget, megtudjuk, mi az árulás, mi a hőstett, mit jelent megnyerni vagy épp elveszíteni egy barátot. Kalandos utazás ez a fantázia birodalmában, ugyanakkor a legmélyebb valóságban. A kiadó sorozatban jelenteti meg a rajzokkal illusztrált hét kötetet. Sorozat ez, melyben minden mű önmagában is teljes egész, önállóan is lenyűgöző olvasmány. Tarts velünk, s a herceggel, ki koronájáért száll csatába.
A NARNIA KRÓNIKÁINAK NEGYEDIK KÖTETE:
Caspian herceg
Narnia… ahol az állatok beszélnek… a fák vándorolnak… s ahol hamarosan kitör a véres háború. A herceg, kit jogtalanul megfosztottak trónjától, végső elkeseredésében hadsereget gyűjt, hogy megszabadítsa hazáját a bitorlótól. Végül azonban két ember között dől el a küzdelem. A becsület csatája dönt az egész világ sorsa fölött.
Tegnap délelőtt olvastam, és még mindig nem sikerült neki kezdenem a Hajnalvándor útjának.
Ebből a kötetből is készült film, és azon kívül, hogy Ben Barnes volt Caspian semmire nem emlékeztem belőle. A könyv olvasása után újranéztem délután és bár ne tettem volna. Ez a film már nem sikerült olyan jól, mint az előző. Élvezhető volt, de nem sok köze van az eredeti történethez.
A könyv elején megtudjuk, hogy egy év telt el a szekrényes kaland óta és a Pevensie gyerekek épp a vasútállomáson várnak, hogy visszatérhessenek az iskolájukba, mikor egyszer csak újra Narniába keverednek, csak hogy valami nem stimmel.
Míg ők egy év alatt szinte megfeledkeztek e csodálatos világról, ott évszázadok pörögtek le. A narniai őslakók bujkálni kényszerülnek, az uralkodók pedig a telmarinok (Akik nevéről folyamatosan Tolkien Szilmarilokjai ugrottak be), akik mint kiderül szintén Ádám és Éva leszármazottai.
A gyerekek visszajutásában Caspian segített, hisz ő fújta meg Susan kürtjét. És akkor nézzük mit tudunk a címadó karakterről.
Caspian kb. egyidős Peterrel. Ő Narnia jogos királya, de nagybátya ül a trónon, mióta az apja meghalt. Miraz uralkodása borzasztó. A narniaiakat ki akarja irtani és egy hangot sem akar meghallani a régi mondákból. Aslan olyan rég elhagyta e kedves országot, hogy az őslakók sem nagyon hisznek létezésében. A gyerekekében sem, míg fel nem tűnnek.
Ezzel a könyvvel nagyon gyorsan haladtam, mivel végre pörgős volt és mindig történt valami. Hős Cincz Vitéz lett az egyik kedvencem. Illetve a jóságos törpét – Trumpkint – is megkedveltem, hisz bár nem hitt a legendáknak, de elment királya parancsára Cair Paravellbe, hátha ott megtalálja a régi uralkodókat, ami így is lett.
Aslan és Lucy kapcsolata annyira csodálatos. A kislány az egyetlen, akinek az oroszlán felfedi magát. Hisz ő az egyetlen tiszta lelkű gyerek már a társaságba. Peter és Susan már túl nagyok, hogy ne legyenek felnőtt attitűdjeik. Edmund pedig ebben a kötetben hatalmasat nőtt a szemeben, bár ő sem hisz Lucynek, de mivel nagyon él benne előző narniai látogatásuk emléke, ezért vakon követi húgát. A kislány után Ednek mutatkozik meg először Aslan.
Az oroszlán minden kötet végén nagyon foglalkoztat, az első két kötetben elég jól megtudtam fogalmazni, számomra mit képvisel ő a történetben, most már teljesen elmosódott a határ. Hisz az első részben Istennek tituláltam, majd a másodikban Jézusnak. Valószínűleg az író a megváltóra gondolt, hisz az állatok a kötetben úgy hivatkoznak rá, mint a tengeren túli nagy király fia.
Egy dolgot nem értek… Mármint a filmben… Minek kellett egy Susan-Caspian szerelmi szálat bele tenni, hisz ez magától érthetően lehetetlen, nem akarom lelőni a poént, hogy miért, legyen elég annyi, hogy útjaik úgysem keresztezik egymást többet.
Továbbra is Lucy a kedvenc Pevencie testvérem, talán mert a gyermeki ártatlanság még mindig él benne. Edmundot is kezdem megkedvelni. Peter maga a lovagiasság, őt nem lehet nem szeretni, hisz mindentől óvja testvéreit, legalábbis megpróbálja. Susan továbbra sem a szívem csücske, van ami nem változik.
Narnia krónikái: A varázsló unokaöccse • Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény • A ló és kis gazdája • Caspian herceg • A Hajnálvándor útja • Az ezüsttrón • A végső ütközet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése