eredeti cím: The Silver Chair • kiadó: M & C Kft. • 308 oldal • sorozat: Narnia krónikái • fordította: Liszkay Szilvia • illusztrátor: Pauline Baynes • műfaj: fantasy • goodreads értékelés: 3,95 • molyos értékelés: 86%
A Narnia Krónikája a Jó és Rossz örök háborúját meséli el. Olykor a csatamezőn, nyílt küzdelemben csap össze a fény az árnnyal, máskor a szív rejtett zugaiban. Ám legyenek az ütközetek akár a lélekben, akár a harcmezőn: minden összecsapás meghatározó erejű.
Olyan utakon kalandozhatunk, amelyek a világ végére vezetnek, fantasztikus lényekkel köthetünk ismeretséget, megtudjuk, mi az árulás, mi a hőstett, mit jelent megnyerni vagy épp elveszíteni egy barátot. Kalandos utazás ez a fantázia birodalmában, ugyanakkor a legmélyebb valóságban. Kiadónk sorozatban jelenteti meg a rajzokkal illusztrált hét kötetet. Sorozat ez, melyben minden mű önmagában is teljes egész, önállóan is lenyűgöző olvasmány. Lépj hát be az Alsó Világba és keresd velünk az elveszett herceget.
A NARNIA KRÓNIKÁINAK HATODIK KÖTETE:
Az ezüsttrón
Narnia… ahol az óriások szabadon kószálnak… ahol gonosz varázslat és bűbáj uralkodik. Zord, hideg télben indul útnak két embergyerek, s egy különös lápi lény. Nincs senki Narniában, aki a segítségükre sietne, a király messzi vizekre hajózott, s egy gonosz kígyó az összes bátor szívű lovagot elpusztította már.
Elmondhatatlan veszélyeken és sötét, mély barlangokon át tör előre a barátok maroknyi, nemes csapata, kiknek egyetlen célja a fogságban tartott herceg kiszabadítása. De vajon hol találnak rá? A föld felett? A föld alatt? Eljutnak Lennvilágba is, ahol a gonosz a leggyönyörűbb és leghalálosabb arcát mutatja meg.
Az előző kötet végén elbúcsúztunk Lucytól és Edmunttól. Viszont maradt egy Eustace-ünk, akiről Aslan semmit nem nyilatkozott. Erre a kisfiú rá is világít rögtön a kötet elején Jillnek. Így hát a kislánnyal együtt az oroszlán kihúzza őt a slamasztikából, és újra a csodák földjén találják magukat.
Vagyis hát nem egészen, Scrubb és Pole (hisz az utolsó fejezetekig szinte csak a vezetéknevükön szólítják egymást) Aslan földjére, a világ legvégére keveredik.
Az oroszlán fontos küldetéssel bízza meg a gyereket, meg kell menteniük Caspian király fiát, Riliant.
Viszont miután a két gyermek, és a békaszerű lény útnak indul a tél elején északra, egész kiszámíthatóvá vállt a történet. Amikor Böhömpusztában találkoznak egy szépséges hölggyel és szótlan lovagjával, rögtön rájöttem, kik ők valójába, hisz Lewis elég pontos leírást ad róluk.
Illetve, amikor megérkeznek a "barátságos" óriásokhoz, is biztos voltam benne, hogy lesz valami galiba.
Szóval a történet közepe számomra kicsit döcögős volt, ám a lennvilági kalandok újra felpörgették az eseményeket. Ezt a 100-150 oldalt egy ültő helyemben olvastam végig, hisz annyira gyorsan történt minden, hogy bár már nagyon fáradt voltam, nem tudtam félre tenni a könyvet, amíg nem voltam teljesen biztos benne, hogy hőseink épségben vannak.
Egy dolog volt, ami miatt csalódott voltam, és ezzel nem voltam egyedül, hisz Eustace is meglepődött, amikor meglátta a kihajózni készülő aggastyán X. Caspian királyt. Persze tudtam, hogy idősebb lesz, hisz van már egy fia, de arra nem voltam felkészülve, hogy féllábbal a sírban lesz, mikor megint találkozhatok vele.
Aztán a végén mikor rájöttem, mi hiányzott, amikor újra Aslan földjén vagyunk és végre azt a Caspiant látom, akit úgy kedvelek. Lucy hiányzik, vagyis nem is ő, hanem a gyermeki tisztasága, a buzgó hite Aslanban, és az a különös, de csodálatos kapcsolat közötte és az oroszlán között.
Riliant az elején, mikor megismerkedtünk nem kedveltem, viszont úgy gondolom méltó utódja lesz Caspiannak és Narnia továbbra is csodálatos hely marad.
Izgatott vagyon az utolsó rész kapcsán, hisz ennek végén Aslan olyat mondott, ami picit félelemmel tölt el, ami a főszereplőinket illeti.
Narnia krónikái: A varázsló unokaöccse • Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény • A ló és kis gazdája • Caspian herceg • A Hajnálvándor útja • Az ezüsttrón • A végső ütközet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése