kiadó: L&L könyvek • 516 oldal • sorozat: - • műfaj: Young Adult, romantikus • goodreads értékelés: 4,07 • molyos értékelés: 87%
Karácsony. Káprázatos fények az utcákon, készülődés az ünnepekre, tolongó emberek a plázákban.
A bevásárlóközpont forgatagában, december 23-án három lány egymás mögé kerül a mozgólépcsőn, éppen akkor, amikor egy prank videónak köszönhetően 14:59 perckor hirtelen leáll a szerkezet.
A Mindig karácsony Anna, Luca és Bogi történetét meséli el, akiknek látszólag semmi közük egymáshoz, sorsukat mégis ezernyi láthatatlan szál köti össze karácsonykor.
Ez volt 2023 utolsó története. A decemberi TBR listámra +1 kötetként került fel, nem mertem egy ekkora oldalszámú kötetet biztosan felvezetni, mert nem hittem, hogy elérek idáig.
Leiner Laura kötetekkel eddig különösebben nem volt problémám. Olvastam pár kötetet a Szent Johanna Gimiből, az Akkor szakítsunkat és a külön kedvencemet, a Bábelt.
Igazából csalódni sosem csalódtam, eddig…
Tudtam mire vállalkozom, de mégis csalódás lett.
Három lány, három különböző történet, ami itt-ott összefonódik. Bár ne így lett volna… Én teljesen megelégedtem volna egy főszereplővel és egy történettel.
Anna részét kifejezetten szerettem. Élveztem az olvasást, az első harmadát a kötetnek ki is végeztem még december 26-án, viszont amikor a végére értem és láttam, hogy Luca története jön, nem akartam elkezdeni.
Anna sztorija épphogy elkezdődött, erre bele kell kezdeni másba elölről.
Luca története nyögvenyelős volt, pedig hasonló típusok vagyunk és átéltem a problémáit én is, bár nem orvosiról volt szó, hanem állatorvosi egyetemről, de tudtam milyen érzés lecsúszni. Viszont nem vitt el, lehet azért mert nekem ez már nagyon-nagyon régen volt.
Még az sem mentette meg a történetet, hogy a húgát Rékának hívták, pedig szeretem a nevemet felfedezni az olvasmányokban, mivel viszonylag ritkán olvasok magyar író által írt kötetet, amiben magyar neveket használ.
Bogi pedig nálam teljesen kapufa volt. Bevallom csak felületesen futottam át az ő részét, képtelen voltam már oda koncentrálni.
Szóval ez volt az első LL kötet, amit nem szerettem. A három csésze is csak azért jár, mert a kötet elején még éreztem potenciált a történetben.
Talán az is rátett egy lapáttal, hogy a karácsony előtti havazások elültették bennem a reményt, hogy talán fehér ünnepünk lesz, majd szenteste szakadó esőben és 13 fokban érkeztem haza, ami teljesen gallyra tette a hangulatomat. Lehet, ha karácsonyi lázban égtem volna, akkor tudtam volna értékelni a történetet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése