Szélesi Sándor: Kincsem

kiadó: Könyvmolyképző Kiadó • 472 oldal • sorozat: Kincsem • műfaj: történelmi, romantikus, lovas • goodreads értékelés: 4,25 • molyos értékelés: 86%

Egy furcsa szerelem és egy legyőzhetetlen ló…

A sors vagy talán maga a végzet rendezte úgy, hogy 1874 tavaszán egy tápiószentmártoni istállóban, Blaskovich Ernő birtokán megszülethetett egy sárga csikó. Ez a csikó annyira darabos mozgásúnak tűnt, hogy amikor a következő tavaszon vevők érkeztek a birtokra, a többi egyéves lovat elvitték magukkal, ezt az egyet azonban ott hagyták.

Mindeközben – ismét csak a sors különleges játékossága folytán – Blaskovich Ernő megpillantott egy kék szemű leányt a Nemzeti színpadán, és lehetetlen dolog történt: a nyugodt életet élő, dolgos természetű és kiszámítható férfi szerelmes lett. A több mint húsz év korkülönbség még talán legyőzhető lett volna, de a leány – Szabó Karolina – egy fejjel magasabb volt Ernőnél, ez pedig különös helyzeteket eredményezett a korabeli társasági eseményeken.

Nem könnyű szeretni és nem könnyű Európában lovat futtatni sem. Blaskovich Ernőnek mindkét ok miatt lettek ellenségei. Akadtak, akik úgy gondolták, ha a boldogságot elveszik a férfitól, talán a lovát is le tudják győzni. Kincsem egy vidéki nemesúr és egy ibolyaszemű leány tényeken alapuló, igaz története olvasható e regény lapjain. Egy különleges szerelem és egy legyőzhetetlen ló históriája egy szebb világból.

Szélesi Sándor kötete már egy ideje pihent a polcomon. Pár hónapja a KMK újabb szeretet csomaggal kedveskedett nekünk. Ennek köszönhetően rendeltem meg végül két arany pöttyöst is. Az egyik szerzemény ez a csoda volt.

A hónapban könyvhéten is jártam, ahol találkozhattam a szerzővel. Neki nem mondtam, de mikor dedikáltattam vele a kötete, akkor még csak az első fejezet felénél jártam, de már ott éreztem, hogy el fog varázsolni Blaskovich Ernő, Szabó Karolina és Kincsem, a magyar csoda története.

Bevallom a cím alapján egy sokkal ló központúbb történetre számítottam, de én sokakkal ellentétben nem bánom, hogy végük Kincsem csak asszisztált Ernő és Karolina szerelméhez.

Kivételesen kifejezetten tetszett, hogy a történet egyesszám harmadik személyben íródott, így megismerhettem minden szereplő érzéseit, anélkül hogy nézőpontot váltottunk volna.

Nagyon hamar beszippantott Szélesi stílusa, egyszerűen egy ültő helyemben olvastam 80-100 oldalt, viszont amint félre tettem a könyvet nem érezte, hogy hiányozna. Igen kíváncsi voltam szereplőink életének alakulására, de valamiért mégsem került napokig a kezem ügyébe a könyv. Lehet az is volt a probléma, hogy nehéz hetek vannak a hátam mögött és nem nagyon volt időm ennyit olvasni esténként, így végül hétvégékre maradt a könyv.

Az 1870-es években követhetjük végig Blaskovich Ernő történetét. Blaskovichnak nem Kincsem az első gyönyörű kancája. A történet elején Waternimph-et próbálja egy cigánybanda ellopni, aki történetesen a nemzeti csodánk anyja.

Ernő Budapest és Tápiószentmárton között ingázik a regény nagy részében, hisz barátai, társasági élete Pesthez kötitk, emellett viszont atyai örökségét, a birtokot is saját kezüleg irányítja. Egy Pesti látogatás alkalmával színházba invitálja Sztáray János gróf, a legjobb barátja. Ahol megismeri a mindössze 16 estendős teátrálistát, Szabó Karolinát. És a mi Blaskovich Ernőnk életében először szerelmes lesz.

Imádtam azt, ahogy az érzelmek kibontakoznak a lány és a nála 30 évvel idősebb nemes között. Viszont néha Sztáray grófhoz hasonlóan én is szívesen megmondtam volna Blaskovichnak mit csináljon az önérzetével. Valószínűleg sokan nem értenek velem egyet abban, hogy számomra ez egy csodálatos szerelmi történet, hisz akkortájt egy ekkora korkülönbség még nem annyira volt példátlan és kirívó. Szóval én csodáltam és a szívem szakadt meg a leányért, aki emberfeletti türelemmel viseltetett, egy férfi iránt, aki nem igazán vonta a bizalmába.

Emellett akit nagyon megkedveltem a Sztáray János volt. Szívembe férkőzött a mindig optimista és jókedvű gróf, aki Blaskovich Ernő hűséges barátja. János a legtöbb versenyre elkísérte barátját, vagy éppen ő maga képviselte. És Ernő barátai közül ő állt talán legközelebb Karolinához is. A kötet vége felé úgy éreztem, hogy az ő történeté is szívesen megismerném.

Tudom, hogy a történet nagy része kitaláció, de Szélesi Sándornak sikerült úgy megírnia ezt a történetet, hogy el tudnám képzelni, hogy a Baltazziak tényleg annyira irigyek voltak Blaskovich sikereire, hogy akár a végsőkig elmenjenek, hogy Kincsem versenyt veszítsen. Hogy a lány, akinem sosem volt udvarlója, tényleg beleszeretett a nála jóval idősebb gentlemanbe.

És bár tudom, hogy Kincsem sosem vesztett futamot, mégis lélegzet visszafolytva vártam minden verseny végeredményét. És borzasztó boldog voltam, amikor a kanca elsőként futott be az angol pályán is.

Szerettem volna levonni egy csillagot (akarom mondani kávéscsészét), de nem a könyv, illetve az író tehet róla, hogy ilyen sokáig tartott az olvasás. Egyszerűen nem volt időm.

Bevallom volt egy kis lelkiismeret-furdalásom, amiért nem Böszörményivel kezdtem, de úgy érzem most is jobb kronologikusan haladni. Azt hiszem én már most találkoztam Ambrózy báróval… Kíváncsi leszek, igazam lesz e.

Mindenkinek ajánlom, akik szeretik a lovakat, érdekli őket a 19. századi Magyarország, a turf, illetve a nemesek mindennapja. Emellett pedig a romantikus pillanatokat sem veti meg. Ez egy roppant szórakoztató mű, tényleg minél több emberhez el kellene jutnia.


Már várom Festetics Tasziló kötetét is, ami a trilógia második része lesz. És nagyon remélem a harmadikban az én szeretett Sztáray grófomat is megismerhetem majd közelebbről.