Cassandra Clare: Csontváros

eredeti cím: City of Bones • kiadó: Könyvmolyképző Kiadó • 472 oldal • sorozat: A végzet ereklyéi • fordította: Kamper Gergely • műfaj: Young Adult, romantikus, urban fantazy • goodreads értékelés: 4,12 • molyos értékelés: 90%

Amikor a tizenöt éves Clary Fray elindul a Pandemonium nevű New York-i klubba, aligha számít rá, hogy egy gyilkosság tanúja lesz – amit ráadásul három, különös tetoválásokkal borított és bizarr fegyverekkel hadonászó tinédzser követ el. A holttest aztán eltűnik a semmiben. Nehéz kihívni a rendőrséget, ha a gyilkosok mindenki más számára láthatatlanok, és semmi – még egy vércsepp sem – bizonyítja, hogy egy fiú meghalt. De fiú volt-e az áldozat egyáltalán?

Így találkozik Clary először az Árnyvadászokkal, akik azért küzdenek, hogy megszabadítsák a földet a démonoktól. Közülük való az angyali külseje ellenére igazi bunkó módjára viselkedő Jace is. Clary egyetlen nappal később, akarata ellenére már bele is csöppen Jace világába: édesanyja eltűnik, őt magát pedig megtámadja egy démon. De miért érdekelne egy démont két olyan hétköznapi mondi, mint Clary és az édesanyja? És hogyan tett szert Clary egyszer csak a Látásra? Az Árnyvadászok tudni szeretnék…

Cassandra Clare lendületes, sziporkázó és végtelenül lebilincselő regénye szórakoztató, vad utazásra viszi az olvasókat, akik azt fogják kívánni, bárcsak sose érnének az út végére.

Már többször neki veselkedtem ennek a könyvnek, eddig azonban sosem jutottam vele túl messzire, nem azért mert nem tetszik, nem is azért mert egy idő után ellaposodik, hanem egész egyszerűen láttam a filmet és így már nem köt le.

Elég sok mindennel vagyok így, a Trónok harca is erre a sorsra jutott, a sorozatnak nagy rajongója vagyok, ám a könyvvel küzdök rendesen. Na, de térjünk vissza a Csontvároshoz.

Tipikus urban fantasy, pontosan azt kaptam tőle, amit vártam, egy lányt, aki mit sem sejt arról, hogy igazából természetfeletti lény, egy fiút, akinek akkora egója van, hogy hat másiknak elosztva is egészséges önbizalomra tennének szert.

Jace számomra elvitte a hátán a könyvet, nem is azért mert én is beálltam azon rajongók közé, akik totál beleestek az arcoskodásába. Egyszerűen jót mulattam azon, hogy ez a stílus maximum egy tizenévesnél jön be. És rá kellett jönnöm, hogy felnőttem.

Tinikét imádtam volna a sorozatot, most viszont vegyes érzelmekkel tettem vissza a polcra a könyvet.

Gyerekekről olvastam és kicsit úgy éreztem gyerekeknek is szól az egész, hisz melyik tizenéves lány ne imádna egy korabeli srácot, aki adoniszi adottságokkal rendelkezik, emellett még szörnyeket is gyilkol?

Naná, hogy mindenki.

De volt ami tetszett, az egész Árnyvadász dolog nagyon megfogott, így a második kötet már ott figyel a polcon.

Remélem a későbbiekben megkedvelem majd a szereplőket, főleg Clary volt számomra ellenszenves, totál idegesített, egyszerűen agyvérzést kaptam tőle. Bár nem sok női karakter van, akikkel azonosulni tudok, hát ő sem lett egy közülük.