R. J. Hendon - Korcsok

 

eredeti cím: Korcsok • kiadó: Főnix könyvműhely • 390 oldal • sorozat: Overtoun-trilógia  • műfaj: Sci-fi, disztópia • goodreads értékelés: 4,60 • molyos értékelés: 88%

Overtoun makulátlan, fehér épületei között nem nő egy árva fűszál sem. A természet és az ember harmóniája a ködös múlt homályába veszett, az állatok nem kívánatos lények, a város polgárai pedig irtóznak mindentől, ami a földben terem.

Rany, a tízéves kislány mindig is kívülállónak érezte magát Overtounban. Legszívesebben elrejtőzne az emberek elől egy sötét szobában, ahol egymagában lehet. Épp úgy, ahogy az a hányattatott sorsú kutya, akinek minden nap küzdelem az életben maradásért, és akivel hamarosan Rany sorsa is összefonódik.

A Korcsok megrázó utazásra hív az 5. évezredbe, ahol a messzi múlt emlékei még mindig kísértenek, és feje tetejére állítanak mindent, amit Rany addig igaznak vélt Overtounról.

Korcsok… 

Emlékeimben még mindig tisztán él, amikor 2018-ban a könyvhétre készülve felfedeztem magamnak a magyar kortárs irodalom e remekét. Tudtam, hogy a könyves rendezvényről akkor nem jöhetek el enélkül a kötet nélkül, plusz az író aznap dedikált, amikor mentünk, így alá is írattam vele a könyvet is. Az aznapi szakadó esőnek hála elég ramaty állapotban van a kötet, amire nem vagyok büszke…

Ha emlékeim nem csalnak ezelőtt az olvasás előtt kétszer is neki futottam a kötetnek sikertelenül. Igazából már nem tudom megmondani, hogy végül mi miatt hagytam félbe az olvasásokat, de talán azért, mert ez annyira komfortzónán kívüli nekem, hogy nehéz volt felvennem a fonalat.

A történetet most is majdnem egy hónapig cipeltem magammal, voltak napok, amikor egy betűt sem olvastam belőle, máskor meg száz-száztíz oldalakat. Az utolsó százötven oldalt kb egy ültő helyemben olvastam el és két dolog miatt nagyon boldog voltam.

Egy, hogy sikerült leküzdenem azt, hogy nem a zsáneremben olvasok.

Kettő, hogy még tetszett is ez a történet.

És akkor térjünk is rá erre a történetre.

A főszereplőnk Rany Seren, aki egy tíz éves kislány. Rany figyelemre méltó gyermek, kicsit magának való, barátai sincsenek. Vagyis egyetlen barátja van, a nővére Soya.

A nagymamájukkal élnek Overtoun városában és a nő egy régiség boltot vezet. A Seren családnak azonban van egy titka, amiről senkinek nem beszélhetnek…

Bevallom őszintén, szerettem Rany részeit, de engem sokkal inkább megfogott a többi szereplő. Soyát, Rany nővérét különösen megkedveltem, illetve Egart Lorens doktort is, bár valószínűleg őt azért, mert az ő részeinél sokat találkozhattunk Soyával is. Soya kedves volt, önfeláldozó és a végsőkig lojális Ranyhoz, emelett viszont borzasztó naiv is.

Imádtam ezt az utópiát, amiről nagyon hamar kiderült, hogy disztópia. A folytonos konfliktus a városlakók és a barbárok között fenntartotta a figyelmemet. 

A legjobban várt részeim a kutyákhoz fűződtek, hisz jómagam is nagy kutyás vagyok. 

Angyal a nagy fekete kutya hamar szintén kedvenc lett. Ahogy megismertük általa a falka létet, majd az éhezést és a bujkálást, az valami szívbemarkoló volt. Nagyon reméltem, hogy őt nem kell majd megsiratom a könyv végén, megsirattam, de ezek örömkönnyek voltak.

Viszont, ami főleg mozgatott végig olvasás közben az az volt, hogy az emberek és a kutyák között mi történhetett, hogy miért rettegnek egymástól ennyire. Reméltem kapok magyarázatot és kaptam is és zseniális volt, meg életszerű.

Összességében idő kellett hozzá, hogy belerázódjak, de amikor már felvettem a fonalat imádtam R. J. Hendon kötetét. 2018 óta már megjelent egy előzmény kötet is illetve egy folytatás. Hamarosan ezeket is beszerzem, mert akarom még olvasni Rany és a kutyák történetét.

Overtoun-trilógia: Gyomláló • Korcsok • Médák