eredeti cím: The Duff • kiadó: Könyvmolyképző Kiadó • 300 oldal • sorozat: The DUFF • fordította: Szabó Krisztina • műfaj: YA • goodreads értékelés: 3,89 • molyos értékelés: 86%
A tizenhét éves Bianca Piper cinikus, hűséges, és még véletlenül sem gondolja azt, hogy ő lenne a legszebb a barátnői között. Arról nem is beszélve, hogy okosabb annál, mint hogy elkábítsák az iskolai nőcsábász, Wesley Rush szavai.
Ami azt illeti, Bianca kifejezetten gyűlöli ezt a srácot.
Amikor pedig Wesley Duffnak nevezi őt, egyszerűen ráborítja a kóláját.
Ám Bianca élete otthon sem éppen tökéletes, így figyelemelterelésre van szüksége. Azon kapja magát, hogy megcsókolja Wesleyt. És ami a legrosszabb, még élvezi is. Hogy elszabaduljon a mindennapok poklából, beleveti magát a fiúval egy titkos „ellenségek extrákkal” kapcsolatba. És ez egészen addig működik is, amíg ki nem csúsznak a dolgok az irányítása alól: kiderül, hogy Wesley nem is olyan rossz hallgatóság, ráadásul az ő élete is elég kiábrándító. Bianca elborzadva veszi észre, hogy kezd beleszeretni abba a srácba, akiről úgy gondolta, mindenkinél jobban utálja.
Akkor kezdjük rögtön vele, Bianca Piperrel. Két legjobb barátnője – Jess és Casey – a suli legnépszerűbb lányai közé tartoznak. Casey pomponlány, Jessica pedig csak szimplán gyönyörű. Bianca pedig mellettük egy teljesen átlagos hétköznapi lány, akiről senki sem gondolná, hogy ilyen barátnői vannak. Ha bulizni mennek akkor is ő inkább mindig csak a pultnál üldögél egy üdítővel, míg a többiek táncolnak.
Aztán van nekünk egy Wesley Rush-unk, aki a suli legmenőbb sráca, döglenek utána a csajok. De Wesley-ről tudni kell, hogy nem keres kapcsolatot, a lányok általában egy-egy éjszakát tölthetnek el vele. Teljesen más-más körökben mozognak Biancával, a személyes ismertségük is abból fakad, hogy Wesley meg akarja dönteni B barátnőit, és csak azért megy oda Biancához beszélgetni, hogy bevágódjon a másik két lánynál.
Aztán egyszer csak B, a Duff azon kapja magát, hogy a suli legmenőbb srácával csókolózik, aki ahelyett, hogy elutasítaná, még viszonozza is.
Tényleg nagyon tetszett a könyv. Főleg Bianca és Wesley közös fejlődése, hogy hogyan jutottak el a csak szextől a valódi érzésekig. Emellett Caseyt is nagyon megkedveltem, főleg mivel van egy hasonló típusú barátnő, így mondjuk annyira már nem meglepő, hogy kedvelem. Jessica karaktere szerintem annyira nem volt kidolgozva, bár a végére így is elég nagy szerepe lett.
Rajtuk kívül nem sok karakterrel ismerkedhettünk meg. A középiskoláról is csak annyit tudtunk meg, hogy kicsi, mivel a város maga is kicsi. A diákok ebben a történetben mondjuk nem is voltak annyira fontosak, mivel Bianca életé sokkal inkább a szülei, illetve a problémáik és a házasságuk vége foglalkoztatta. Igazán hihető volt, ahogy az apja reagált arra, hogy az anyja beadta a válópert. Aztán csak magukba fojtották a feszültséget, ami végül hatalmasat robbant.
De emellett roppant szórakoztató a mű, főleg B és Wesley párbeszéde mosolyogtattak meg. És volt valami, amire Biancával együtt jöttem rá olvasás közben. Amikor Wesley először mondta neki, hogy Duff, én is azt gondoltam mekkora egy rohadék, és hogy hogy lehet ekkora paraszt. Aztán rá kellett jönnöm, hogy ez nem valami csúnya szó, vagy ilyesmi. Duffnak lenni egy állapot. Az élete során mindenki megtapasztalja milyen az, ha egy társaságban nem ő a legszebb, vagy legokosabb. Bár én az életem során folyton Duff voltam, de nem tűnt fel, nem is foglalkoztam vele. És igazából ezután a könyv után még büszke is vagyok rá, hogy Duff lehetek.
Wesley és Bianca története happy enddel zárult. Az enyém pedig „Toby” és „Wesley” nélkül, amit egyáltalán nem bánok.
The DUFF: A pótkerék • A hazugságháló
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése