Tara Sivec: Csábítások és csemegék

eredeti cím: Seduction and Snacks • kiadó: Könyvmolyképző Kiadó • 376 oldal • sorozat: Csokoládéimádók • fordította: Farkas János • műfaj: New Adult, romantikus, humoros •

goodreads értékelés: 4,18 • molyos értékelés: 85%

Claire, a húszas éveiben járó, egyedülálló anyuka szeretne annyi pénzt összeszedni, hogy elindíthassa a saját vállalkozását, hogy a mocskos szájú, de (amikor alszik) imádnivaló kisfiának jobb életet biztosíthasson. Ezért kelletlenül beáll a legjobb barátnőjéhez, hogy segítsen szexuális játékszereket eladni.

Egyszer csak felbukkan a városban Carter, Claire hajdani egyéjszakás kalandja, aki örökre megváltoztatta az életét. És bár egyedülálló csokoládéillatán kívül semmire nem emlékeszik Claire-ből, a lány gondoskodik róla, hogy ezúttal mély nyomot hagyjon a fiúban.

Carter leplezetlen döbbenettel veszi tudomásul, hogy van egy négyéves kisfia, Claire pedig attól pánikol, hogy álmai férfija rögtön menekülőre fogja majd, látva a terhességről árulkodó jeleket a bőrén és a nullához közelítő hálószobai tapasztalatát. Ám semmi ilyen nem történik. Ketten együtt mindent megtesznek, hogy eljöjjön számukra az „örökkön örökké”.

Az élet olyan, amilyenné teszed. Ha a tiéd vodkából, csokiból és vibrátorokból áll… hát legyen!

Még talán ha jól emlékszem a Valentin napi kedvezmény keretein belül rendeltem meg a könyvet. Már régóta szemeztem vele, egyszerűen csodálatosan gyönyörű a borítója. A történet számomra hihetetlen volt, de emellett roppant szórakoztató.

Claire az egyedül álló anyuka, aki az egyetemen belefutott egy fickóba, aki annyira lenyűgözte, hogy igazából a nevére sem volt kíváncsi, de simán neki adta a szüzességet. Csak szerintem oltári nagy baromság ez. Oké, vannak lányok, akik egy idő után tényleg csak rövid úton meg akarnak szabadulni a szüzességüktől, de azért az istenverte srác nevét megkérdezik. Vagy lehet én vagyok ennyire naiv…

Mindegy is ne akadjunk fenn ilyeneken már. Az igazat megvallva nem egy teljesen reális könyvet akartam olvasni, hanem egy olyat, ami szórakoztat, ami egy kicsit eltereli a figyelmet a mostanában elég nyomorúságos életemről. Erre a célra pedig teljesen jó volt. Imádtam minden egyes sorát, volt hogy vonaton, buszon, ahol épp voltam mindenki engem bámult, ahogy hangosan felnevettem, hol Carter, hol Claire valamelyik gondolatán. Lényegében az összes karaktert megkedveltem, na jó Drew lett az abszolút kedvenc. De mielőtt kitérnénk rá, vessünk egy pillantást Carterre. Míg Claire-ről megtudjuk, hogy 24 éves, addig Carter koráról semmit sem tudunk meg, bár lehet én voltam túl figyelmetlen. Csak egy-két évvel lehet idősebb Claire-nél és az 5 évvel ezelőtti buli óta keresi a titokzatos csoki illatú lányt… Nekem ez sem reális, persze létezik olyan, hogy valaki szimpatikus lesz egy este után (nem véletlenül írtam szimpátiát, nem hiszek a szerelem első látásra dologban), de hogy 5, azaz ÖT éven keresztül keresni valakit, akivel egyszer lefeküdt, se a nevét, se a címét/telefonszámát/email címét nem tudja. Meg mekkora rá az esély, hogy miután arra sem emlékszik, hogy nézett ki, belefusson egy bárban? Tiszta 50 első randi, csak itt a srác amnéziás.

Nem szerettem Cartert. Nem tudom megmondani, hogy miért, de egyszerűen nem tartozik azok közé a könyvespasik közé akikbe bele tudnék szeretni. Persze romantikus, figyelmes és satöbbi, sőt valószínűleg egy évvel ezelőtt epekedve regéltem volna itt róla oldalakat. De az ember változik, nemde bár? Én is változtam, félek is újraolvasni pár könyvet, hátha megutálom azokat a srácokat, akikért eddig halálosan oda meg vissza voltam. Na de nem erről van itt most szó, szóval ott tartottam, hogy nulla logika van a könyvben és ennyi véletlen egyszerre sehol nem fordul elő kivéve persze csöpögős romantikus filmekben. De most először voltam vele úgy, hogy ez egyáltalán nem zavart. Imádtam minden egyes mondatát. Claire és Carter gyereke Gavin pedig pont abban a korban van, amikor talán a legviccesebbek. Négy éves, ami a szívén az a száján és ezáltal rengeteg komikus pillanatot tud okozni. Bár az kicsit hihetetlen volt számomra, hogy a kis négy éves srác mennyire könnyen fogadta a körülötte zajló dolgokat. És akkor jöjjön az abszolút kedvenc, Drew. Ő a tipikus tahó pasi… Mármint tudjátok, a macsó, aki azt hiszi minden nőt megdönthet, aki az útjába kerül. És a feliratos pólói, hát azok valami zseniálisak voltak. Sosem gondoltam, hogy ő lesz a kedvenc. De a humora, ahogy kezelte a helyzeteket és maga a személyisége miatt nagyon megkedveltem. És Drew mellett Jenny, a kicsit butuska lány tökéletes volt. Kicsit ez is komikus volt, a macsó, nőfaló pasi felszed egy lányt, akit mindig ki kell javítani, mert sosem tudja eltalálni a helyes kifejezést. És az a végtelen türelem, amikor már mindenki tépi a haját, hogy Jenny már megint mit mondott, akkor Drew elintézi egy „Cicám ez nem egészen így mondjuk”-kal.

Sokáig tartott mire átrágtam magam a könyvön, nem azért mert unalmas volt, és mert nem szerettem. Sajnos időm nem volt olvasni, meg mellette még mindig próbálom magam átrágni a Trónok harcán. Azt hiszem abból nem magasztos kritika fog születni. De azzal még várjunk, kb. 400 oldalt sikerült elolvasnom.

A Csábítások és csemegék, egy vicces, borongós napokra kitűnő olvasmány. A polcon a Mentsük meg Júliát! mellett kapott helyet, valószínűleg annyiszor fogom újraolvasni, mint azt. Nem kell említenem szerintem, hogy azt jó sokszor olvastam újra.

Csokoládéimádók: Csábítások és csemegés • Életek és édességek • Nyűgök és nyalánkságok