Ker Dukey & K. Webster - Ellopott babácskák
Szép kis babácskáit Benny nagyon szereti,
Mindaddig, míg azok szót fogadnak neki.
Hajukat fésüli, őket szép ruhába bújtatja,
Hogy tökéletességük semmi ne sújthassa.
Ha eljön az éj, velük játszadozni szeret,
Egyikük félénk, de a másik harcol és fenyeget.
Mikor aztán kedvence futásnak ered,
Hiába ígér a másik baba szépeket,
Benny szíve megtört, szeméből könny csorog,
hasztalan küzd, hisz nem férfias dolog.
Kedvence az övé, vissza kell kapnia
vagy a másiknak meg kell lakolnia.
Nem tudom, mikor olvastam utoljára olyan könyvet, ami ennyire kegyetlenül magával rántott.
A Ker Dukey & K. Webster szerzőpáros nem finomkodik, és én pontosan ezért imádtam minden sorát.
A történet középpontjában Jade Phillips áll, akit a húgával, Macyvel együtt elrabol egy Benny nevű férfi, amikor Jade mindössze tizennégy, Macy pedig kilenc éves.
Benny porcelánbabákat „gyárt” – de nem mindig a szó klasszikus értelmében.
Jade négy évnyi pokol után végül megszökik. Macyt azonban soha többé nem látja.
Évekkel később a lány rendőrként dolgozik, mert az élete egyetlen célja, hogy megtalálja a húgát és az embert, aki elvette tőle a gyerekkorát.
Az írók lenyűgözően mutatják meg, milyen az, amikor valaki próbál újra élni – de minden pillanatban ott liheg a múlt a nyakában.
Bo, a szomszéd fiú, hiába szerelmes Jade-be, a lány képtelen bármit érezni iránta. Aztán megismerkedik Dillonnal, a társával az őrsön, aki nemcsak segíteni akar neki, hanem érti is azt, amin keresztülmegy.
Kettejük kapcsolata lassan, tapogatózva alakul ki – egyszerre fájdalmas és reménykeltő.
A könyv egyik legnagyobb erőssége az, hogy nem enged feledni.
A trauma minden jelenetben ott lüktet, Jade pedig nem szent, nem hős – hanem ember, tele dühvel, félelemmel, túlélőösztönnel.
Ez teszi valóságossá.
És amikor azt hinnéd, hogy végre minden a helyére kerül, jön a nagy csavar:
A történet végén Macy már 21 éves, és Benny befolyása alatt áll. A kislány, akit Jade éveken át keresett, visszatér – de nem úgy, ahogy remélte.
A függővég olyan erejű, hogy percekig csak bámultam a képernyőt.
Az a fajta zárás, ami után nem tudsz mást csinálni, csak ülsz, és próbálod feldolgozni, mit is olvastál.
Az Ellopott babácskák nem egy könnyű könyv.
Sötét, nyomasztó, tele van erőszakkal és traumával — de mégis valahogy gyönyörűen emberi.
A szerzőpáros olyan hitelesen mutatja meg a túlélés pszichológiáját, hogy egyszerűen nem lehet közönyösen olvasni.
Jade története egy pokoljárás, de közben egy szerelmi történet is — nem a rózsaszín fajtából, hanem abból, ami vérrel és könnyel íródik.
Az utolsó oldal után csak ennyit tudtam mondani:
„Nem hiszem el, hogy így hagyták abba.”
Csinos játékbabák: Pretty Stolen Dolls – Ellopott babácskák •Pretty Lost Dolls – Elveszett babácskák•Pretty New Doll – Csinos új babácska•Pretty Broken Dolls – Tönkretett babácskák
Megjegyzések
Megjegyzés küldése