H.D. Carlton - Haunting Adeline
A Manipulátor
Befolyásolom bárki érzelmeit, aki csak engedi.
Fájdalmat okozok, megríkatom, megnevettetem és sóhajtásra késztetem.
De a szavaim leperegnek róla. Főleg akkor, amikor könyörögve kérem, hogy távozzon.
Mindig jelen van, figyel és vár.
És én sosem tudom elfordítani a tekintetemet, főleg nem akkor, amikor azt szeretném, hogy jöjjön közelebb.
Az Árnyék
Nem akartam beleszeretni.
De ha már megtörtént, képtelen vagyok elszakadni tőle.
Megbabonáz a mosolya, a szeme, a mozdulatai.
Ahogy levetkőzik.
Figyelek és várok. Amíg csak a magamévá nem tudom tenni.
És amint az enyém lesz, nem eresztem el többé.
Akkor sem, ha majd ezért könyörög.
A dark romance duológia első része.
Hol is kezdjem?!
Igazából e-bookban kaptam kölcsön, és mivel alapvetően papírkönyv-párti vagyok, már az elején kicsit nehezen hangolódtam rá. Remélem, a nyomtatott verzió tördelése igényesebb, bár amennyit hallottam a kiadóról, erre nem mernék mérget venni…
A történet főszereplője Adeline (Addie), egy 26 éves írónő, aki a nagymamája halála után örököl egy házat az erdő közepén, Seattle közelében. Egy éve nem járt ott, de valamiért most úgy dönt, hogy beköltözik – teljesen egyedül, a világ végére.
Hiába próbálja mindenki lebeszélni…
A könyv roppant megosztó – molyon is látszik, hogy vagy imádják, vagy gyűlölik. Köztes vélemény alig akad.
Én kifejezetten szeretem az ilyen megosztó történeteket – a Papírhercegnő is ilyen volt, és azt végül nagyon élveztem. Szóval kíváncsi voltam: vajon ez is ilyen „utálni-fogom-mégis-imádom” élmény lesz-e?
Nos, nem teljesen.
Még az augusztusi háromhetes leállás alatt kezdtem bele. Mivel ügyeletben voltam, és az e-book mindig kéznél volt, unalmas perceimben olvastam – egészen addig, míg kb. 70 oldalnál ki nem borultam.
Közöltem a kollégámmal, hogy elég, nem bírom tovább. Természetesen kinevetett, és megkért, hogy olvassam végig, mert imádja, ahogy hiperventillálok. Kicsit kedves, nem? Nem véletlen, hogy az egyik kedvenc kollégám. 😅
Aztán egy darabig félreraktam a könyvet. A vállalkozás, a család, az élet.
De amikor visszafelé tartottam Sopronból, valami bűntudatféle rám tört, hogy egy betűt sem olvastam. Úgyhogy a vonaton újra elővettem. És száz oldalt lenyeltem egyhuzamban.
És itt jött az ambivalens rész:
Addie-t rüheltem. Totál logikátlan, idegesítő döntései vannak, és sokszor éreztem, hogy a könyv csak sztereotípiákra épít.
Zade viszont érdekes figura volt – az ő fejezeteit szerettem. Bár a végére kettejük kapcsolata jobban lekötött, mint az emberkereskedelem-szál, ami amúgy sokkal komolyabb témát érintett volna.
A függővég viszont teljesen kiakasztott.
Az elején még nem éreztem semmilyen „morálisan szürke zónát” – csak azt, hogy nope, ezt nem tudom megemészteni. A végére kicsit árnyaltabb lett a kép, de amikor jött a pisztolyos jelenet, ott nálam végképp elszakadt a cérna.
És az, hogy Addie attól indul be, hogy retteg?
Na ne már. Nem tudom elnézni, nem tudom romantizálni.
Összességében a Haunting Adeline kétségkívül érzelmi hullámvasút. Vannak benne érdekes részek, feszültség, jó írói ötletek, de az egész történet túl sokszor lépi át azt a bizonyos határt, amit még „romantikus dark fictionként” is nehéz elfogadni.
Nekem ez most nem jött át.
De elhiszem, hogy aki bírja a morálisan zavaros, sötét, felnőtt tartalmat, annak ez a könyv élete olvasmánya lehet.
Macska-egér duológia: Haunting Adeline – Kísérteni Adeline-t •
Haunting Adeline – Kísérteni Adeline-t
Megjegyzések
Megjegyzés küldése