Elle Kennedy - The Score - A pont
A The Score – A pont olvasása után elég kettős érzéseim voltak.
Egyrészt ott volt bennem az a komfortos, boldog elégedettség, hogy Allie és Dean végre révbe ért. Hogy megkaptam azt a könnyed, szexi, vicces, hokis románcot, amit az Off-Campus sorozattól vártam.
Másrészt viszont… hát, a vége rendesen kikészített.
Ez a könyv egyszerre volt szórakoztató, forró, érzelmes és olyan módon fájdalmas, amire őszintén szólva nem voltam teljesen felkészülve.
🏒 Dean Di Laurentis, akit nem azonnal imádtam
Deanről már az előző kötetekben is tudtuk, hogy ő aztán nem az önmegtartóztatás szobra.
Gazdag, jóképű, pimasz, szexmániás, és pontosan tudja magáról, hogy hatással van az emberekre. Az első benyomás alapján könnyű lenne őt egy üresfejű, elkényeztetett playboynak elkönyvelni, aki csak bulizik, csajozik és élvezi az életet.
És őszintén?
Az elején nekem sem volt azonnal „de imádlak, Di Laurentis” érzésem.
Bírtam, szórakoztatott, jól működött a jelenetekben, de kellett idő, mire tényleg közel került hozzám. Garrett és Logan után valószínűleg kicsit magasra tettem a lécet, Dean pedig nem az a karakter, aki rögtön a mélységeivel támad. Ő először a pofátlan mosolyával, a túlfűtött energiájával és a teljesen gátlástalan magabiztosságával érkezik.
Aztán szépen lassan kiderül, hogy jóval több van benne.
És pontosan ez volt a legjobb benne.
🎭 Allie, aki nem csak valaki exe akar lenni
Allie karakterét nagyon szerettem.
Az elején épp egy hosszú, se veled se nélküled kapcsolatból próbál kiszakadni, és teljesen érthető, hogy nem akar rögtön valami újabb bonyodalomba fejest ugrani. Pláne nem Dean Di Laurentisszel, aki papíron minden, csak nem biztonságos választás.
Allie viszont nem egy sodródó mellékszereplő, akit Dean egyszerűen levesz a lábáról. Van benne tartás, humor, bizonytalanság, és közben nagyon is tudja, mit nem akar.
Szerettem, hogy a története nem csak arról szólt, hogy összejön a jóképű hokissal. Hanem arról is, hogy ki ő egy régi kapcsolat után. Hogy mit akar saját magának. Hogy hogyan lehet kilépni valamiből, ami már rég nem jó, mégis ismerős és kényelmes.
Ez a része nagyon működött nálam.
🔥 Egyéjszakás kalandból valami sokkal több
Dean és Allie kapcsolata nem épp klasszikus romantikus kezdést kap.
Van benne alkohol, rossz döntésnek tűnő vonzalom, menekülés az érzelmek elől, és persze az a fajta kémia, amit nem nagyon lehet letagadni.
Papíron ez simán lehetett volna egy laza, szexközpontú történet is. És igen, a könyv ezen a téren egyáltalán nem szégyenlős. Dean és Allie között rendesen izzik a levegő, és a fizikai vonzalom nagyon erősen jelen van.
De ami miatt igazán szerettem őket, az az volt, hogy a kapcsolatuk nem állt meg ennél.
A szex mögött szépen lassan elkezdett kialakulni valami sokkal puhább. Valami őszintébb. Valami, amire Dean talán nem is számított, Allie pedig nem biztos, hogy készen állt rá.
És ez a lassú átfordulás nekem nagyon tetszett.
😏 Dean meglepően jó szeretni
A könyv egyik legnagyobb erőssége számomra az volt, hogy Dean karaktere fokozatosan nyílik ki.
Mert igen, elsőre könnyű őt félvállról venni. Könnyű azt hinni, hogy csak a szex, a pénz, a hoki és a bulik érdeklik. De ahogy halad a történet, egyre inkább látszik, hogy Dean sokkal érzékenyebb és figyelmesebb, mint amilyennek mutatja magát.
Allie mellett pedig kifejezetten jól működik.
Nem próbálja elnyomni. Nem akarja megmenteni mindenáron. Inkább ott van, figyel, reagál, és közben néha még saját magát is meglepi azzal, mennyire fontos lesz neki a lány.
És szerintem pont ettől lett szerethető.
Dean nem hirtelen változik át tökéletes férfivá. Továbbra is Dean marad: pimasz, túlfűtött, kicsit őrült, néha nagyon sok. Csak közben kiderül, hogy ha szeret, akkor azt teljes intenzitással teszi.
🌪️ Summer, a mini tornádó
És akkor beszéljünk Summerről.
Mert Summer már itt is konkrétan egy mini tornádó. 😍🤣
Imádtam minden megjelenését. Van benne valami elképesztően élénk, kaotikus, szerethető energia, amitől az ember azonnal felkapja a fejét. Nem is kell sokat szerepelnie ahhoz, hogy nyomot hagyjon.
Ő az a karakter, aki belép egy jelenetbe, és rögtön megváltozik körülötte a levegő.
Már itt éreztem, hogy vele még nagyon jó dolgunk lesz később. Az Off-Campus/Briar világ egyik nagy erőssége pont az, hogy a mellékszereplők sem csak háttérdekorációk. Summer is ilyen: pár pillanat alatt érdekes, vicces és emlékezetes.
Én pedig már most imádom.
💔 Beau, akiről spoiler nélkül is muszáj beszélni
Beau-t nem lehet nem megemlíteni.
Spoilerek nélkül nehéz róla beszélni, de azt mindenképp ki kell mondanom, hogy az ő szála volt az, ami a végére teljesen kibillentette a könyvet a puszta komfortrománc kategóriából.
Addig olvasod Dean és Allie évődését, kémiáját, szerelmét, a hokis srácok megszokott dinamikáját, és közben valahol biztonságban érzed magad ebben a világban. Aztán jön az a bizonyos érzelmi törés, és hirtelen minden sokkal súlyosabb lesz.
Beau szála nem viszi el teljesen a könyvet, de mélyebb réteget ad neki.
Emlékeztet arra, hogy az élet akkor is megtörténik, amikor mi éppen boldogok lennénk. Hogy a felnövés nem csak arról szól, hogy ki kivel jön össze, hanem arról is, hogyan kezeljük a veszteséget, a fájdalmat és azt, amikor valami örökre megváltozik.
Ez a rész nagyon fájt.
És pont ezért maradt meg.
🏠 A Briar-világ még mindig komfortzóna
Akármennyire is fájt a vége, azt nem tudom tagadni, hogy a Briar világa továbbra is igazi komfortzóna nekem.
Imádom ezt a hokis közeget.
Imádom a srácok közötti dinamikát.
Imádom, hogy minden kötetben másik párost kapunk, mégis ugyanabban az ismerős, szerethető világban maradunk.
Garrett és Logan után Dean története is hozzátett ehhez az egészhez. Más energiát hozott, másfajta romantikát, másfajta fejlődést. És bár az elején nem voltam biztos benne, hogy Dean nálam felér majd az előző srácokhoz, a végére nagyon is megszerettem.
Ez a sorozat egyszerűen nagyon tudja, hogyan kell visszahúzni.
Mire az ember észbe kap, már megint ott van a kampuszon, a hokis házban, a srácok között, és nem akar hazamenni.
☕ Összegzés
A The Score – A pont egyszerre volt könnyed, forró, vicces és meglepően szívszorító.
Dean és Allie párosa nagyon jól működött. Szerettem a kémiájukat, a folyamatos húzást köztük, és azt, ahogy az egyéjszakásnak induló kapcsolat lassan valami sokkal komolyabbá vált.
Dean nem azonnal lett kedvenc, de a végére szépen belopta magát a szívembe.
Allie-t nagyon szerettem, mert nem csak Dean szerelmeként működött, hanem saját útja, saját bizonytalanságai és saját döntései is voltak.
Summer mini tornádóként már most levett a lábamról.
Beau szála pedig spoiler nélkül is annyit mondhatok: nagyon fájt.
A könyv végén egyszerre örültem és voltam kiborulva. Örültem, mert Allie és Dean révbe ért. És kiborultam, mert Elle Kennedy közben fogta magát, és belerakott egy olyan érzelmi ütést, amire nem számítottam.
De pont ettől lett ez a kötet több, mint egy sima szexi hokis románc.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése