Riley Baker - A Pokol Fiai - A düh szilánkja
Vannak könyvek, amiknél az ember azt hiszi, nagyjából sejti, merre tart a történet.
Aztán jön a vége, és csak ül fölötte, hogy: jó, akkor én most mit olvastam?! 🤯
A düh szilánkja nálam pontosan ilyen élmény volt.
Sötét, fájdalmas, romantikus, nyomozós, és közben tele van olyan titkokkal, amik végig ott motoszkálnak a háttérben. Én pedig természetesen már az első gyanús apróságnál elkezdtem elméleteket gyártani, mert hát miért is olvasnék nyugodtan, ha lehet közben mindenkit gyanúsítani? 😅
🔥 A Pokol Fiai és a múlt, ami mindent felégetett
A történet középpontjában A Pokol Fiai állnak: Mortez, Phoenix, Thiago és Nate.
Gyerekkorukban mindannyiuk otthonát felgyújtották, és a családjuk meghalt. Rajtuk kívül egyedül Phoenix húga, Liza maradt életben. A gyerekeket végül a helyi lelkész, Robert atya fogadta örökbe, és így nőnek fel együtt, egy olyan múlt árnyékában, amit lehetetlen igazán maguk mögött hagyni.
Már maga ez az alaphelyzet is erős.
Négy fiú, akiktől mindent elvettek. Egy közös trauma. Egy apafigura, aki összetartja őket. És egy múlt, ami nem csak emlék, hanem még évekkel később is ott izzik alattuk.
Aztán 15 évvel később Liza, 17 évesen, eltűnik.
A rendőrség három hónap után lezárja az ügyet, a fiúk viszont nyilván nem tudnak csak úgy továbblépni. Ha a rendszer nem találja meg Lizát, akkor majd ők fognak nyomozni. És innentől a történet egyik fő mozgatórugója az lesz, hogy mi történt a lánnyal, ki mit tud, és milyen titkok kapcsolódnak az eltűnéséhez.
🖤 Delilah, aki túl sok fájdalmat cipel
A női főszereplőnk Delilah, akinek az élete finoman szólva sem egyszerű.
Kicsi kora óta bántalmazza az apja, mert az anyja lelépett, és otthagyta őket. Delilah gyakorlatilag egy olyan otthonban él, ahol nem biztonság várja, hanem félelem. És ez nagyon erősen meghatározza őt.
Nem csoda, hogy kapaszkodókra van szüksége.
Az egyik ilyen kapaszkodó a legjobb barátnője, Addison, akit Delilah a világon a legjobban szeret. Kettejük barátsága az egyik legerősebb érzelmi szál volt számomra a könyvben. Az a fajta kötelék, ahol a másik nem csak barátnő, hanem család, menedék, szövetséges és túlélőtárs is.
A másik oldalról ott van Liam, a szembeszomszédja, akivel Delilah jár, de nem szereti. És hát Liam…
Finoman szólva is egy igazi gyökér. 😅
Ő tipikusan az a karakter, akiről már az első pillanattól érzed, hogy nem ott kellene lennie Delilah mellett. Nem védi, nem érti, nem szereti igazán úgy, ahogy kellene. Inkább csak még egy plusz teher az életében.
💔 Egy házibuli, ami mindent megváltoztat
A történet egyik legfontosabb töréspontja egy házibuli után történik, amikor Addisonnal valami szörnyűség esik meg.
Ez az esemény nemcsak Addy életét töri meg, hanem Delilah-ét is. A két lány bosszút áll, és onnantól egy olyan titokkal kell együtt élniük, ami folyamatosan ott lüktet a történet alatt.
Ez a szál nagyon erős volt, mert nem csak arról szól, hogy történt valami borzalmas, hanem arról is, hogy mit tesz két fiatal lánnyal a félelem, a düh, a bűntudat és a lojalitás. Addison és Delilah kapcsolatát ettől még mélyebbnek éreztem, de közben végig ott volt bennem az is, hogy ez a titok előbb-utóbb mindent szét fog feszíteni.
És persze így is lett.
🥃 Mortez és Delilah lassan épülő kapcsolata
Delilah és Mortez akkor kerülnek közelebb egymáshoz, amikor a lány a fiúk törzshelyén kezd dolgozni.
Liamnek zárás után érte kellene mennie, de természetesen soha nem ér oda időben. Mert Liam már csak ilyen. 🙄
Mortez viszont ott marad vele. Először csak figyelmességből, aztán egyre inkább azért, mert Delilah fontos lesz neki.
És én ezt a lassú építkezést nagyon szerettem.
Nem az van, hogy egyik pillanatról a másikra egymásba zuhannak, hanem szépen lassan alakul köztük a vonzalom. Aztán a bizalom. Aztán valami sokkal mélyebb. Mortez nem tökéletes, nem puha, nem könnyű eset, de pont ettől működik Delilah mellett. Van benne düh, sötétség, fájdalom, de közben olyan figyelemmel fordul a lány felé, ami Delilah életéből nagyon hiányzik.
A kapcsolatuk nálam nagyon működött, mert egyszerre volt szenvedélyes és törékeny.
Ott volt köztük a kémia, de közben az is érződött, hogy mindketten sérültek. És két sérült ember kapcsolata sosem egyszerű, de ha jól van megírva, akkor nagyon tud fájni.
Itt fájt.
🧩 Elméletek, gyanúk és az a bizonyos vég
A kötet olvasása alatt végig elméleteket gyártottam.
Komolyan, szinte minden új információnál próbáltam összerakni, mi történt Lizával, ki mit titkol, kiben lehet bízni, és ki az, aki túl sokat tud.
Abban elég biztos voltam, hogy nem a lányok ölték meg Lizát. Vagy ha valahogy mégis közük volt hozzá, akkor biztos voltam benne, hogy nem direkt történt. Egyszerűen nem akartam elhinni, hogy Delilah és Addison szándékosan ártottak volna neki.
De a vége…
Hát az konkrétan letaglózott. 🤯
Az a fajta befejezés volt, aminél hiába voltak elméleteim, mégis sikerült meglepni. És ami még rosszabb: sikerült érzelmileg is teljesen összetörni.
Mortez és Delilah miatt konkrétan megszakadt a szívem. 💔
🖤 Addison, az igazság és az a remény, hogy egyszer végre beszélni fog
Addison karaktere nekem nagyon fontos volt ebben a történetben.
Nem csak Delilah legjobb barátnőjeként, hanem önállóan is. Rajta keresztül nagyon erősen megjelenik az, hogyan torzítja el az embert a trauma, a félelem és a bűntudat. Ő nem egyszerű mellékszereplő, nem csak azért van ott, hogy Delilah mellett álljon. Az ő titkai, az ő döntései, az ő hallgatása ugyanolyan súlyosak.
És pontosan ezért remélem nagyon, hogy a következő kötetben legalább elmondja Morteznek az igazat.
Mert ez így nagyon fájt.
Értem, hogy miért hallgat. Értem, hogy miért fél. Értem, hogy miért próbálja túlélni a saját módján. De közben ott van Mortez, ott van Delilah, és ott van az igazság, ami nélkül senki nem tud rendesen továbblépni.
Ez a szál nagyon szépen előkészíti a folytatást, mert nem csak kíváncsivá tesz, hanem érzelmileg is benne tart a történetben.
🔥 Sötét, fájdalmas, mégis beszippantó
A düh szilánkja nem egy könnyed romantikus történet.
Van benne bántalmazás, eltűnés, trauma, bosszú, titkok, fájdalom és rengeteg düh. De közben ott van benne a szerelem is. Nem habos, nem tiszta, nem rózsaszín, hanem olyan, ami sérülésekből, bizalmatlanságból és túlélésből épül.
És nekem pont ezért működött.
Szeretem az olyan történeteket, ahol a romantika nem elszigetelten lebeg a cselekmény fölött, hanem szorosan összefonódik a karakterek múltjával és sebeivel. Mortez és Delilah kapcsolata nem tudna ugyanígy működni a fájdalmaik nélkül. Nem azért szeretik egymást, mert minden egyszerű, hanem annak ellenére, hogy semmi sem az.
Ez pedig nagyon megfogott.
☕ Összegzés
A Pokol Fiai: A düh szilánkja nálam nagyon erősen betalált.
Sötét volt, fájdalmas, titkokkal teli, és végig fenntartotta a kíváncsiságomat. Imádtam elméleteket gyártani olvasás közben, imádtam Mortez és Delilah lassan kibontakozó kapcsolatát, és imádtam, hogy a történet nem félt mélyebbre menni.
A Pokol Fiai múltja rögtön berántott.
Delilah és Addison barátsága fájt.
Mortez figyelme és szerelme nagyon működött.
A vége pedig konkrétan arcon csapott.
Nem mondom, hogy könnyű olvasmány volt, de azt igen, hogy letehetetlen.
És most csak abban reménykedem, hogy Addison a következő kötetben végre elmondja Morteznek az igazat, mert ez így nagyon csúnyán szíven szúrt. 💔
Megjegyzések
Megjegyzés küldése