P. C. Harris - Árnyoldal
Rachelle Morgan nagyon fiatalon lett árva. Hétköznapi lánynak számít egy angol főiskolán. Megismerkedik a gazdag és jóképű David Wishsel. A sikeres David a tizenhét évvel ezelőtt meggyilkolt apjától örökölt céget vezeti New Yorkban. Egyetlen szemtanúként még akkor bosszút esküdött. A gyilkos nyomait követve utazik az Egyesült Királyságba, ahol találkozik a gyönyörű Rachelle-lel.
A két fiatal egyre közelebb kerül egymáshoz, együtt fedezik fel testük és a szerelem titkait.
A férfi azonban nem tud nyugodni, a bosszú hajtja, meg akarja találni apja gyilkosát. Nyomozása során nem várt titokra bukkan: Rachelle-t és a gyilkosságot szövevényes szálak kötik össze. Ez kettejük szerelmébe, vagy akár a lány életébe is kerülhet.
Fényt derít David apja gyilkosának kilétére?
Sikerül megmenekülniük az angol alvilág elől?
P. C. Harris izgalmakban bővelkedő erotikus-romantikus kalandregénye garantált szórakozást nyújt a fordulatos történetek kedvelőinek.
Ez volt az első kalandom a hangoskönyvek világában.
És hát… vegyes érzéseim vannak. 😅
Nem feltétlenül magával a történettel, mert az alapvetően tetszett. Inkább az egész élménnyel. Azzal, hogy nem én olvastam a saját tempómban, a saját hangsúlyaimmal, hanem két hang vezetett végig a történeten — és bevallom, ők most nem igazán lopták be magukat a szívembe.
Szóval az Árnyoldal nálam egy érdekes, de nem maradandó első hangoskönyves próbálkozás lett.
🎧 Első hangoskönyv, első tanulságok
Nagyon kíváncsi voltam, milyen lesz hangoskönyvet hallgatni.
Papíron tök jól hangzik: lehet közben pakolni, utazni, sétálni, tenni-venni, és közben mégis halad az ember egy történettel. A gyakorlatban viszont rá kellett jönnöm, hogy nálam nagyon sok múlik a narráción.
Itt pedig a két szemszöget olvasó két hang sajnos nem lett a kedvencem.
Nem mondom, hogy hallgathatatlan volt, mert azért végigmentem rajta, de nem segítettek abban, hogy igazán beleszeressek a történetbe. Sőt, néha inkább kizökkentettek. És ez azért nehéz, mert egy könyvnél, amit kézben tartok, teljesen máshogy épül fel bennem a hangulat. Ott én adom meg a ritmust, én képzelem el a hangokat, én döntöm el, mennyire dramatizálok egy-egy jelenetet.
Itt viszont ezt részben megkaptam készen.
És most nem biztos, hogy pont úgy kaptam meg, ahogy nekem működött volna.
🖤 David, a milliárdos bosszúálló
A történet egyik főszereplője David, a harmincas éveiben járó milliárdos, akinek az apját meggyilkolták.
David pedig bosszúra esküdött.
Ez az alaphelyzet önmagában elég erős: gazdag, titokzatos férfi, alvilági kapcsolatok, gyilkosság, bosszú, és egy cél, ami minden döntését meghatározza. David nem csak egy romantikus férfi főhős akar lenni, hanem valaki, aki mögött ott van egy sötétebb világ is.
A gondom talán az volt, hogy bár papíron minden adott volt hozzá, hogy igazán beszippantson, mégsem éreztem azt, hogy teljesen elvesznék benne.
De valahogy mégsem lett belőle az a fajta megszállott olvasói állapot, amikor csak azt érzem, hogy még egy fejezet, még egy jelenet, még egy fordulat.
🌸 Rachel, aki elvezetheti Davidet a gyilkoshoz
A másik főszereplő Rachel, a húszas éveiben járó egyetemi diák.
David azért kerül a közelébe, mert úgy gondolja, Rachel elvezetheti őt az apja gyilkosához. Ennek érdekében a férfi Rachel egyetemén kezd oktatni, és így ismerkednek meg.
Közben pedig szépen lassan kialakul közöttük valami.
Nem egyszerűen csak vonzalom, hanem érzelmi kötődés is. David próbálja távol tartani Rachelt az alvilági dolgaitól, próbálja elhallgatni előle az igazságot, miközben nyilván egyre nehezebb úgy szeretni valakit, hogy közben fél történetet titkolsz előle.
🔥 Romantika, titkok és alvilági árnyak
A könyv egyik fő vonala nyilván David és Rachel kapcsolata.
Szeretem az olyan történeteket, ahol a romantika mellett ott van valami sötétebb háttérszál is. Itt ezt David bosszúja és az apja gyilkossága adja. A férfi életének van egy olyan oldala, amit nem akar megmutatni Rachelnek, de az ilyen titkok általában nem maradnak szépen a szőnyeg alatt.
És ez működhetett volna igazán erősen.
Mégis, valahogy végig ott maradt bennem egy kis távolság. Mintha üvegen keresztül néztem volna az egészet. Értettem, mi történik, érdekelt is, de nem éreztem azt, hogy igazán magával ránt.
🤷♀️ Tetszett, de nem maradt bennem sok minden
És ez a „de” most elég nagy.
Nem tudom, hogy azért nem lett maradandó élmény, mert maga a történet nem ütött akkorát, vagy azért, mert hangoskönyvként hallgattam, és a narráció egyszerűen nem tudott közel hozni hozzá.
Így viszont most sok dolog nem kavarog bennem utána.
De nem is érzem azt, hogy ez a történet hosszú időre velem maradna.
📚 P. C. Harrisnek még adnom kell egy esélyt
Ami viszont biztos: ez alapján még nem szeretném eldönteni, hogy P. C. Harris stílusa nekem való-e vagy sem.
Mert hangoskönyvnél nagyon nehéz különválasztani a történetet, az írói hangot és az előadásmódot. Lehet, hogy ami most távol tartott, az nem is az írónő stílusa volt, hanem maga a forma. Vagy a narráció. Vagy egyszerűen az, hogy nekem ez első hangoskönyvként még furcsa terep volt.
Ezért mindenképpen szeretnék majd papíron is megismerkedni vele.
Akkor fogom igazán eldönteni, hogy akarok-e tőle újabb történeteket olvasni, vagy ez most csak egy egyszeri kirándulás volt az árnyoldalra.
☕ Összegzés
Az Árnyoldal nálam egy korrekt, érdekes, de nem igazán maradandó olvasásélmény lett.
A történet alapja tetszett: David bosszúja, Rachel szerepe, az egyetemi közeg, az alvilági titkok és a köztük kialakuló kapcsolat mind ígéretesek voltak. Viszont hangoskönyvként nem tudott teljesen beszippantani, és a két narrátor sem lett a kedvencem.
Csak most nem lett szerelem.
Első hangoskönyves kalandnak érdekes volt, de azt hiszem, P. C. Harrisről akkor tudok majd igazán véleményt mondani, ha egyszer papíron is olvasok tőle valamit.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése