Nikki St. Crowe - A Tündérhercegek
Azt hittem, Peter Pan egy legenda, hogy Sohaország csak tündérmese. Egy mese, amit anyámtól hallottam, aki régen elvesztette a józan eszét.
De tagadhatatlan volt, hogy Peter Pan óriási árnyékot vetett, amikor ott állt nálunk.
Foglyul ejtett, és magával vitt Sohaországba, nekem pedig valahogy sikerült beilleszkednem Pan és az Elveszett Fiúk világába.
És többé vissza sem néztem.
És most belebonyolódtam egy háborúba az ő oldalán, amit sehogy sem tudtunk elkerülni. Pedig már azt hittük, legyőztük az ellenséget.
Reménykedtünk, hogy innentől már minden csupa boldog befejezés lesz..
De volt egy ellenség, akire nem számítottunk.
Egy tündér, akinek nincs vesztenivalója, de mindent elnyerhet.
Sohaországot akarja, és mindent elkövet, hogy megszerezze, azt is, hogy tönkretesz mindenkit, aki az útjába áll, legyen az akár a saját vére.
Megjegyzés: A Tündérhercegek a Pán Péter történet újraképzelt változata. A szereplők felnőttek ehhez a kegyetlenebb, keményebb változathoz. Ha szereted az enemies-to-lovers, szexi, könyörtelen, sötétebb vonzalmakat, akkor imádni fogod ezt a sorozatot. Számíthatsz a gyűlöletből csókolózós, veszekedős, egymást húzó, „ha hozzá nyúlsz, neked annyi” hangulatokra. A Tündérhercegek az utolsó Az Elveszett Gonosz Fiúk regénysorozatában.
Azt hiszem, ennél a pontnál már teljesen felesleges lenne úgy tenni, mintha ez a sorozat ne darált volna be teljesen.
Mert bedarált. Nagyon. És A Tündérhercegek csak még jobban megerősítette bennem, hogy Nikki St. Crowe pontosan tudja, hogyan kell egy már amúgy is őrült, sötét, erotikával átitatott Sohaországot még tovább csavarni úgy, hogy az ember egy pillanatra se akarjon kiszállni belőle.
🧚♀️ Csingiling visszatért – és rosszabb, mint valaha
Az előző kötet végén Tilly feltámasztotta Csingilinget, az anyjukat.
Már ez önmagában sem hangzott túl jó ötletnek, de hát Sohaországban semmi sem szokott abból jól kisülni, amit valaki „jó ötletként” indít el. És persze most sincs ez másképp.
A gonosz Csing konkrétan a lombház erkélyén várja Pant, és már az első pillanatoktól érződik, hogy ez a tündér már nem az, aki valaha volt. Peternek van egy gyenge próbálkozása, hogy újra megölje – közli vele, hogy nem hisz a tündérekben. Ez ugye egyszer már működött. Most viszont már rohadtul nem.
És ez annyira jó nyitás volt.
Mert azonnal megmutatja, hogy itt most új szintre lépünk. Csing évtizedeket töltött a lagúna mélyén a szellemekkel, és ettől nem megtört vagy meggyötört lett, hanem sokkal gonoszabb, kegyetlenebb és veszélyesebb, mint korábban valaha. Nem egyszerűen visszatért, hanem valami egészen torz, bosszúszomjas lénnyé vált.
👑 Árnyékok, hatalom és egy anya, aki senkit nem szeretett
Csing célja egyértelmű: el akarja venni Peter Pan árnyékát, hogy azt a fiainak adja. Így Kas és Bash uralhatnák Sohaországot.
Csakhogy az egészben az a legjobb, hogy ez még csak nem is az ikrek terve. Ők egyáltalán nem Pan árnyékára vágynak. Ők a saját szárnyaikat akarják vissza, amiket már soha nem kaphatnak vissza, mert amikor Tilly száműzte őket, egy meggondolatlan döntéssel meg is semmisíttette a testvérei szárnyait.
És ez szerintem az egyik legerősebb pontja ennek a kötetnek.
Mert itt már nagyon nem csak a vágy, a birtoklás vagy az erotika mozgatja a karaktereket, hanem a veszteség, a hiány, és az a fájdalom, hogy valami tőlük örökre el lett véve.
Közben Tilly is szépen szembesül azzal, hogy a terve kicsit sem úgy sült el, ahogy akarta. Ő nem a halott anyját akarta visszahozni, pláne nem azt az anyát, aki soha nem szerette őt, hanem segítséget remélt a lagúnától Pan ellen. Ehelyett kapott egy újabb megszállott, gonosz erőt, aki mindenkin átgázolna a saját céljaiért.
Sohaországban mondjuk ez szinte már hétköznapi helyzet, de attól még nagyon működött. 😏
🎭 A bál és Pan identitásának széthullása
A királyné visszatérése alkalmából rendezett bál az egyik olyan pontja volt a történetnek, ahol éreztem, hogy ez a rész tényleg több akar lenni egy újabb árnyékos-hatalmi játszmánál.
Itt Csing elárulja Peternek, hogy ő nem egy mítosz, nem egy semmiből született különös lény, hanem igenis volt anyja – aki ráadásul ott hagyta a lagúnában.
Na, ez nagyon ütött.
Peter Pan karaktere mindig is azért volt izgalmas ebben a sorozatban, mert egyszerre tűnt szinte természetfelettinek és közben mélyen sérültnek. De itt most tényleg meginog alatta minden. Az egész lénye, az eredete, a saját maga köré épített identitása. És ettől a ponttól már nem csak a Sohakirályt látjuk benne, hanem azt a férfit is, aki hirtelen nem tudja, kicsoda valójában.
Szerettem, hogy ez a rész adott neki egy kis plusz mélységet. Mert bár Pan továbbra is Pan – arrogáns, veszélyes, kiszámíthatatlan –, itt most mégis kapott egy olyan belső törést, ami nagyon jót tett a karakterének.
🖤 Winnie megint nem hagyja, hogy csak sodorják
Persze közben Winnie sem marad ki a bajból, mert hát ez a Darling lány valahogy mágnesként vonzza a káoszt. Csing elrabolja őt, Peter pedig végül önszántából lemond az árnyékáról az ikrek javára, hogy megmentse.
Ez már önmagában is nagy pillanat volt, mert nagyon jól mutatta, mennyit változott Pan. Az elején még mindent az árnyék hajtott, a hatalom, a megszállottság, a saját hiánya. Most pedig hajlandó elengedni azt, amiért korábban bármit megtett volna – Winnie miatt.
És persze Winnie-nek végül sikerül megmenekülnie Tilly segítségével, ami szintén baromi jó fordulat volt, mert ebből az ellenségből-szövetségesből összeálló dinamika mindig izgalmas. A két nő ezután szövetkezik Csingiling ellen, és a tervük papíron egész vállalhatónak is tűnik: náluk van (Winnie-nél és Vane-nél a sötét árnyék, Kasnál és Basnál az élet árnyék) Sohaország mindkét árnyéka, szóval talán együtt képesek lesznek legyőzni a gonosz tündért.
Nyilván nem megy minden simán.
Sőt, kb. semmi nem úgy alakul, ahogy szeretnék. De hát ettől jó ez a sorozat – ha valami egyszerűen működne, az már szinte idegen lenne ebben a világban.
🐊 Rok meglepően fontos szerepet kap
És itt jön az a rész, amit nagyon szerettem: Rok szerepe.
Ő eddig is érdekes karakter volt, de itt most kifejezetten fontos pillanatot kap. Peter a lagúna partján ülve búslakodik, próbálja megfejteni a lagúna üzenetét, azt, hogy mit tett, ami miatt télnek kell lennie Sohaországban. És ehhez csatlakozik Rok.
Kettejük jelenete valamiért nagyon betalált nálam.
Talán azért, mert ritka az olyan pillanat ebben a sorozatban, amikor két ennyire erős, veszélyes figura nem egymásnak feszül, hanem valami csendesebb, gondolkodóbb dinamikában működik együtt. Rok pedig végül megfejti az üzenetet, vagy legalábbis úgy gondolja, hogy tudja, hogyan segíthet Pannek.
A terve eleinte puszta sejtés, és ő maga is fél attól, hogy hülyeséget csinált. De végül Pan ragyogva hagyja el a lagúnát, és megmenti Sohaországot.
Ez nekem nagyon szép lezárás volt.
Mert nem csak egy újabb csihi-puhi vagy szexuális feszültségre kihegyezett pillanat, hanem valami sokkal nagyobb: felismerés, változás, megértés. És ez Pan karakterének is nagyon jól állt.
🔥 Szexből most sem volt hiány
Nyilván erről sem lehet úgy beszélni, mintha mellékes lenne:
szex természetesen ebben a kötetben is bőven volt. 😏
És szerintem ez a sorozat továbbra is nagyon jól lavíroz azon a határon, ahol az erotika nem csak azért van ott, hogy legyen, hanem a karakterek közötti dinamika része. A vágy, a birtoklás, a féltékenység, a kötődés és a hatalmi játszmák mind-mind ott lüktetnek ezekben a jelenetekben is. Szóval nálam ez továbbra sem volt öncélú – egyszerűen hozzátartozik ehhez az egész sötét, túlfűtött Sohaországhoz.
☕ Összegzés
A Tündérhercegek számomra egy nagyon erős része volt a sorozatnak.
Imádtam, hogy Csingiling visszatérése tényleg fenyegető és emlékezetes lett, nem csak egy gyorsan letudott fordulat. Imádtam, hogy az ikrek története újabb fájdalmas réteget kapott a szárnyaik elvesztésével. Imádtam, hogy Peter végre még jobban megkérdőjelezte saját magát, és azt is, hogy Rok most már tényleg fontos, jelentős szereplővé nőtte ki magát.
És persze Winnie-t is, aki továbbra sem hajlandó törékeny kis áldozatként létezni ebben a világban.
Ez a kötet egyszerre volt sötét, szexi, fájdalmas, mágikus és kaotikus, pont úgy, ahogy ennek a sorozatnak lennie kell.
És hiába egyre őrültebb az egész, én még mindig teljesen benne vagyok.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése