Nikki St. Crowe - A gonosz Darlingjuk
Azt hittem, a Sohakirály és A sötét árnyék után már nagyjából tudom, mire számíthatok ettől a sorozattól.
Hát persze, hogy nem tudtam.
A gonosz Darlingjuk ugyanis megint tudott újat mutatni: több intrikát, több árulást, több káoszt, és ami számomra az egyik legnagyobb pozitívum volt, hogy végre olyan karakterek is nagyobb teret kaptak, akik eddig inkább csak a háttérből mozgatták a szálakat.
🐊 A Krokodil végre kilép az árnyékból
A kötet rögtön A Krokodil, vagyis Rok prológusával indít, és már ezért megérte kézbe venni.
Rok jelenleg Darkland királyi családját, a Remaldikat szolgálja, és ami még izgalmasabbá teszi: ő Vane bátyja. Már ettől az egy ténytől is sokkal érdekesebb színezetet kap az egész történet, mert Rokon keresztül végre közelebb kerülhetünk Vane múltjához és ahhoz, hogy valójában micsoda lény is ő.
Rok nem romantikus alkat. Nem az a sóvárgó, szerelmes típus. Ő birtokló, ösztönös, veszélyes, és nagyon nem viseli jól, ha elveszik tőle azt, amit a sajátjának gondol. Épp ezért működött nálam ennyire jól a karaktere. Nem finom, nem kedves, nem akar megmentő lenni – egyszerűen csak jelen van, és már attól érzed, hogy bármi történhet.
Jelenleg a kisebbik Remaldi hercegnőhöz, Amarához fűzi szexuális viszony, miközben Amara nővére, Giselle ül Darkland trónján. A Remaldik pedig Sohaországba tartanak, mert Tilly, a Tündérkirálynő meghívta Rokot, hogy segítsen neki Pan ellen. És hát tudjuk, hogy Sohaországban senki nem tesz semmit puszta jófejségből. Tilly is titkokkal csábítja vissza a szigetre, pontosan tudva, hogy Rok egyik legnagyobb sérelme még mindig az, hogy egykor elvették tőle Wendy Darlingot.
👑 Pan teljes, de a játszma még korántsem ért véget
Az előző kötet végére Pan visszaszerezte az árnyékát, vagyis most már újra teljes.
Csakhogy ettől még egyáltalán nem lett stabilabb a helyzet. Sőt. Winnie még mindig nem igazán érti a saját árnyékát, nem tudja, hogyan működik, mit akar, és mire képes. És ez az egyik legérdekesebb vonala ennek a résznek, mert miközben Pan végre megkapta, amit régóta keresett, Winnie épp most kezd rádöbbenni arra, hogy benne is olyan erő lakik, ami messze túlmutat azon, hogy ő „csak” egy Darling lány.
Ez a kötet sokkal inkább szól a hatalomról és az örökségről, mint pusztán a vágyról vagy a birtoklásról. Persze azokból sincs hiány, de itt már tényleg az érződik, hogy a szereplők nem csak egymást akarják – hanem uralmat, bosszút, túlélést és választ a múlt titkaira.
🩸 Cherry, Vane és az elszabadult sötétség
Az előző részben úgy sikerült megszerezni az Élet Árnyékát, hogy Hooknak megígérték, Cherry épségben visszatér hozzá. Ez alapból még működhetett volna is… csak ugye Cherry közben meg akarta ölni Winnie-t. És itt kezd tényleg minden szétesni.
Vane teljesen elborul, és az erdőben majdnem lemészárolja Cherryt a saját sötét árnyékának segítségével. Ez a jelenet baromi erős volt, mert megmutatta, mennyire vékony a határ Vane emberibb oldala és aközött a sötét, pusztító lény között, aki valójában benne él. És pont ettől működik még mindig ennyire jól a karaktere.
Nálam Vane továbbra is a sorozat egyik legerősebb figurája. Nem csak azért, mert veszélyes, hanem mert minden ereje és sötétsége ellenére is ott van benne valami mélyen törékeny. Valami, ami miatt az ember nem csak fél tőle, hanem fáj is érte.
🍷 Egy vacsora, ami mészárlásba torkollik
Peter ebben a kötetben is hozza a formáját, és egyszerre tud csábító, kiszámíthatatlan és totál őrült lenni.
Az, hogy meglepi Winnie-t egy vacsorával a városban, eleve gyanús volt, mert ennél a sorozatnál ha valami túl szépnek tűnik, abból általában vérfürdő lesz. És hát most sem lett másképp.
A vacsora konkrétan mészárlásba torkollik, és a Remaldi család szinte teljesen elpusztul. Ez a rész tökéletesen megmutatta, mennyire nincs már visszaút. Itt már nem csak személyes bosszúk és féltékenységek mozognak a háttérben, hanem dinasztiák buknak, hatalmi rendszerek omlanak össze, és közben mindenki a saját túléléséért küzd.
🌊 A lagúna, a halál és Winnie döntése
A kötet egyik legerősebb érzelmi vonala egyértelműen Vane majdnem halála volt.
Annyira szerettem ezt a szálat, mert egyszerre volt fájdalmas, misztikus és gyönyörűen beteg. Az, hogy a lagúnával próbálják visszahozni az életbe, mert a lagúna szereti Vane-t, annyira sajátos, annyira furcsa és annyira Sohaországos, hogy közben meg tökéletesen működik.
Viszont a dolgok persze nem ilyen egyszerűek. Vane félhalott állapotban lebeg, és végül Winnie csak úgy tudja megmenteni, hogy a saját Sötét Árnyékát megosztja vele. Ez szerintem elképesztően erős momentum volt. Nem csak romantikailag, hanem szimbolikusan is. Mert itt Winnie már tényleg nem kívülálló. Nem csak a vágy tárgya, nem csak a Darling lány, akit mindenki akar. Hanem valaki, aki ad, dönt, összekapcsolódik, és szó szerint megosztja a sötétségét azzal, akit szeret.
Ez nagyon ütött.
🐺 Holt, Tilly, Rok és a teljes káosz
Persze közben a háttérben továbbra is megy a szervezkedés. Tilly, Hook és Rok nem állnak le, Holt, a megmaradt Remaldi örökös pedig vissza akarja szerezni Darkland Sötét Árnyékát Vane-től, mert szerinte annak jogosan nála lenne a helye.
Rok, az Emberevő fenevad, tovább segíti őket, de csak egyetlen feltétele van: a testvére maradjon életben. Na és itt jön az a pont, ahol a terv papíron még akár működhetne is: bekerítik őket, Rok pedig majd felfalja Pant. Egyszerű. Tiszta. Brutális.
Nyilván semmi nem úgy alakul, ahogy kellene.
Rok fenevadként mindenkit felfal, elszabadul a káosz, Holt pedig bár megszerzi az árnyékot, az nem akar neki engedelmeskedni. És ez nekem nagyon tetszett. Az árnyékok ebben a sorozatban sosem csak eszközök, hanem saját akarattal bíró, veszedelmes létezők, akiket nem lehet csak úgy zsebre rakni és uralni.
🧬 Wendy, Winnie és a Darling-vérvonal
Az egyik kedvenc részem mégis az volt, hogy végre kiderült Wendy és Winnie pontos rokoni kapcsolata.
Imádtam, hogy végre összeállt ez a szál, és megtudtuk, hogy Wendy Winnie ük-ük-ük nagymamája, ráadásul azt is, hogy Wendy lánya Sohaországban fogant.
Ez az egész Darling-vonal így még sokkal érdekesebb lett, mert nem csak valami mesebeli átokként vagy ismétlődő sorsként hat, hanem konkrét vérvonalas, örökségszerű, mélyen beágyazott kapcsolattá válik Sohaország és a Darling lányok között. Nekem ez nagyon kellett már, és tök elégedett voltam vele, hogy végre kaptunk erre választ.
🐾 Balder fejezete zseniális lezárás
És akkor az utolsó fejezet.
Balder, a farkas szemszöge.
Őszintén? Ez zseniális volt.
Az, hogy a halálból visszatért farkas nézőpontjából láthatjuk Tilly utolsó, kétségbeesett próbálkozását, annyira különleges és váratlan megoldás volt, hogy rögtön kiemelte az egész lezárást. Ez a fejezet pont attól működött ennyire jól, hogy nem a megszokott szereplőktől kaptuk. Volt benne valami ösztönös, valami ősi, valami nyers, amitől az egész sokkal erősebb lett.
Imádtam, hogy a könyv így mert zárni. Nem kényelmesen. Nem kiszámíthatóan. Hanem úgy, hogy közben megint csak azt éreztem: oké, most akkor azonnal kell a következő rész.
☕ Összegzés
A gonosz Darlingjuk egy sokkal kaotikusabb, brutálisabb és nagyobb léptékű rész, mint az előző kettő.
Tele van árulással, hatalmi játszmával, vérrel, árnyékokkal és olyan karakterpillanatokkal, amik nagyon sokat adnak a sorozat egészéhez.
Nagyon szerettem Rok karakterét, mert általa tényleg közelebb kerülhettünk Vane-hez és ahhoz, hogy mi is ő valójában.
Imádtam a Wendy–Winnie-vonal feltárását.
Imádtam, hogy Winnie megosztotta a saját árnyékát Vane-nel.
És az utolsó, Balder szemszögű fejezet egyszerűen zseniális volt.
Nálam ez most 4/5 kávéscsésze lett, mert bár nagyon szerettem, itt már annyi minden történik egyszerre, hogy néha tényleg úgy éreztem, mintha Sohaország teljesen lángokban állna, én meg csak próbálnám követni, ki kit árul el épp és melyik árnyék kiben lakik 😅🖤
De ettől még baromi élvezetes volt, és egy pillanatig sem unatkoztam.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése