Meghan March - Vágy és kétség
még több feszültséget, még több érzelmi huzavonát, és még több olyan pillanatot, amikor legszívesebben egyszerre ráznám meg a szereplőket és ölelném meg őket.
Nem azért, mert eget rengetően bonyolult vagy világmegváltó történet lenne. Nem az.
Hanem azért, mert működik. Mert szerethetőek a karakterek, működik köztük a dinamika, és mert az egész regény alatt ott vibrál az a különös elegye a vágynak, a sértettségnek, a bizonytalanságnak és a nagyon is valós érzelmeknek.
✈️ Egy cetli, egy eltűnés és egy hatalmas félreértés
Az első kötet végén Holly egyetlen fecnit hagy Creighton New York-i lakásában:
„Viszlát, Creighton.”
És persze innen már sejthető, hogy semmi nem fog simán menni.
Crey megígéri Hollynak, hogy a magángépével elviszi Nashville-be, hiszen másnap indul a turné. Igen ám, csak nem ér haza időben. Holly közben kap egy telefont, hogy azonnal mennie kell, mert a dallasi megálló elé beiktatnak még egyet, így nincs ideje várni tovább. Megpróbálja elérni Creightont, de nem sikerül, ezért fogja a saját pénzét, pár cuccát, és egyszerűen lelép.
A legszebb az egészben, hogy Holly tényleg azt hiszi, hogy az újdonsült férjének talán fel sem tűnik majd az eltűnése.
Na igen. Ebben azért óriásit téved. 😏
Creighton teljesen kiborul. És bár dühös, közben pontosan tudja, hogy ezt most ő rontotta el. Ez az egyik dolog, amit nagyon szerettem ebben a kötetben: Crey nem csak parancsolgat, nem csak követel, hanem felismeri, ha hibázott. És ez nagyon kell ahhoz, hogy a karaktere több legyen egy újabb gazdag, arrogáns pasi klisénél.
🎤 Holly és Crey továbbra is két külön bolygó
A történet egyik legjobb része, hogy Holly és Creighton továbbra is elképesztően vonzódnak egymáshoz, mégis úgy kommunikálnak néha, mintha direkt versenyt űznének abból, ki tudja jobban félreérteni a másikat.
Holly otthagyja a telefonját a nashville-i lakásán, így Crey hiába hívja, a lány nem veszi fel. Ő ezt sértettségnek hiszi, miközben valójában simán csak nem tudja elérni. Ebből aztán természetesen újabb feszültség lesz, mert hát miért is beszélnék meg normálisan a dolgokat, ha lehet helyette szenvedni is?
És én ezt most egyáltalán nem rossz értelemben mondom. Pont ez adja meg a könyv sava-borsát.
Mert ez a két ember őrült makacs, mindketten tele vannak saját falakkal, saját félelmekkel, és közben egyikük sem igazán tudja még, hogyan kellene jól szeretni a másikat. Csak azt tudják, hogy nem akarnak a másik nélkül maradni.
🚌 Creighton a turnébusz közelében idegösszeomlást kap
Crey végül San Antonioban éri utol Hollyt, és hát nem mondom, teljesen megértem, hogy kiborul azon, hogy a felesége egy csapat pasival utazik együtt egy buszon. 😅
Ez tipikusan az a jelenet, ahol Creighton egyszerre bosszantó, birtokló és valahol mégis érthető.
Nem csak azért, mert féltékeny, hanem mert addigra már teljesen egyértelmű, hogy Holly sokkal többet jelent neki, mint amennyit az elején akár saját magának is be mert volna vallani. És amikor szállodába viszi, majd bocsánatot kér tőle, az nálam egy nagyon fontos pont volt.
Mert Crey itt már tényleg próbál jó férj lenni.
Nem tökéletes. Nem mindig ügyes. Nem mindig mondja jól a dolgokat. De látszik rajta az igyekezet, és ettől lesz igazán szerethető.
❤️ Holly lassan, de biztosan belesétál a szerelembe
Amit nagyon szerettem ebben a részben, az Holly belső folyamata.
Nem egyik pillanatról a másikra omlik Creighton karjaiba nagy rózsaszín ködben, hanem szép lassan jut el oda, hogy végre bevallja saját magának is: fülig szerelmes.
Ez szerintem nagyon jól működött, mert hitelesebb lett tőle az egész kapcsolatuk. Holly nem veszti el önmagát, nem válik egyetlen férfi körül forgó karakterré, miközben azért szépen lassan elismeri, hogy Creighton már rég sokkal mélyebben benne van az életében és a szívében, mint azt eredetileg tervezte.
És közben az is nagyon tetszett, hogy Crey végre nem csak a nőt látja Hollyban, hanem az előadót, a tehetséget, a céltudatos embert is. Ez rengeteget adott a kapcsolatukhoz, mert nem csak a vágyra épült, hanem elkezdett megjelenni benne a tisztelet is.
🔥 Nem a sztori a legerősebb, hanem a dinamika
Tény, hogy maga a történet nem valami eget rengető.
Nincsenek benne brutális fordulatok vagy világot megrengető meglepetések. De őszintén? Nekem erre most nem is volt szükségem.
A Vágy és kétség ereje szerintem pont abban van, hogy a hangsúly nem azon van, mi történik, hanem azon, hogyan történik.
Hogyan közelednek egymáshoz.
Hogyan bántják meg egymást.
Hogyan próbálják helyrehozni.
Hogyan szeretik a másikat úgy, hogy közben még ők maguk sem teljesen tudják, hogyan kellene ezt jól csinálni.
És pontosan ez az, ami miatt ennyire könnyű rájuk kattanni.
☕ Összegzés
A Vágy és kétség nálam egyértelműen hozta azt, amit ettől a párostól vártam.
Nem a nagy sztori miatt szerettem, hanem Holly és Creighton miatt. Azért, ahogy egymásra találnak újra és újra, akkor is, amikor épp mindketten makacsok, sérültek vagy teljesen félreértik a másikat.
Imádtam Holly lassú rádöbbenését arra, hogy mennyire szerelmes.
Imádtam Crey vergődését és igyekezetét, hogy végre ne csak birtokolni akarjon, hanem valóban ott lenni Holly mellett.
És imádtam azt is, hogy bármennyire bosszantóan kommunikálnak néha, a kémia köztük továbbra is hibátlanul működik.
Ez a kötet számomra pont attól volt ennyire szerethető, hogy nem akart többnek látszani annál, ami: egy szenvedélyes, makacs, érzelmekkel teli romantikus történet két olyan emberről, akik valahogy mindig ugyanoda sodródnak vissza – egymáshoz.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése